Két magyar férfi jut eszünkbe, ha azzal szeretnénk büszkélkedni, hogy magyarok is kaptak Nobel díjat: Szentgyörgyi Albert és Kertész Imre.
Nem csak rájuk lehetünk büszkék, mint magyar díjazottakra, ugyanis többen is vannak, akik Magyarországon születettek, ám emigrációban, külföldi munkásságukért lettek kitüntetve. Ma már csak egy él közülük, Herskó Ferenc.
A NObel-díjasoknak létezik még egy csoportja. Ők, azok, akik szüleik, nagyszüleik révén magyar kötődésűek.
Szent-Györgyi Albert volt az első – és máig egyetlen – magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat.
Budapesten született 1893. szeptember 16-án, apai ágon a 16–17. századig lehet visszavezetni nemességét. Sokáig rossz tanuló volt, így amikor otthon a bejelentette, hogy kutatóorvos szeretne lenni, a családdal élő nagybácsi megtiltotta neki, hogy az orvosi egyetemre jelentkezzen, nehogy szégyent hozzon a családra. A sikeres érettségi után 1911 szeptemberében mégis beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára.Tanulmányai befejezésével Pozsonyban az egyetem Farmakológiai Intézetében kezdett el asszisztensként dolgozni, de a békeszerződés aláírása után kiutasították az országból. Ekkor kollégájával felpakolta a laboratórium felszerelését, és mielőtt a hatóságok lefoglalhatták volna, átcsempészték a határon.
Amerikában kezdett kutatni, de nem ér el várt sikereket így hazatért. A véletlennek köszönheti, hogy felfedezte a C vitamint. Mindezért a vacsorára kapott paradicsompaprika a felelős, amit nem volt kedve megenni. Hogy ne bántsa meg a feleségét azt lódította, hogy elviszi a laborba, hogy megnézze, van-e benne C-vitamin. Maga sem gondolta, hogy talált benne, nem is keveset, amit ráadásul könnyebb is volt izolálni, mint a citrusok levéből. Hogy a növény bőven rendelkezésre álljon,1933. szeptemberben egy hold földet kapott bérbe Szeged városától kísérleti célokra. A paprikából jelentős mennyiségű aszkorbinsavat, azaz C vitamint tudott kinyerni, amiért 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. Ám nem folytathatta itthon a kutatásait, 1944-ben svéd segítséggel menekítették ki a nácik elől Budapestről. 1945 januárjában egy szovjet különítmény igyekezett a tudós segítségére, és családjával Moszkvában kapott menedéket. 1947-ben Amerikába emigrált, ahol megérkezéséről még a The New York Times is írt. Emigrációja alatt összesen csak két alkalommal látogatott Magyarországra.
Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben első ízben ítélte oda magyar írónak, Kertész Imrének. Az indoklás szerint az író „a történelem barbár önkényének kiszolgáltatott törékeny ember tapasztalatait felmutató munkásságáért” kapta meg a legmagasabb irodalmi kitüntetést.
Kertész 1929. november 9-én született Budapesten. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. A Sorstalanság, egy önéletrajzi ihletésű regény a 15 éves magyar zsidó fiúról, Gyuriról szól, aki megjárta mindkét koncentrációs tábort. “De nem holokauszt-irodalmat írtam, hanem regényeket” – nyilatkozta, utalva arra, hogy hivatásos írónak tekinti magát” A zsidó származású férfi 2001-ben Berlinben, világ zenei központjában talált otthonra, a békés, urbánus légkör vonzotta, ahol az emberek barátságosak egymással. “Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel”-nyilatkozta korábban a Die Welt újságírójának. Kertész Imre a német fővárosban helyezte el életművének iratanyagát. A Berlini Művészeti Akadémia 2012-ben nyitotta meg a 35 ezer oldalnyi anyagából kézirataiból, leveleiből, naplóiból és egyéb dokumentumaiból álló archívumát.
“Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon. Ott a legnagyobb jóakarattal sem lehetne úgy megőrizni az anyagot, mint Berlinben, ahol évek óta élek”- nyilatkozta a német hírmagazinnak. Hazatérését Berlinből 2012-ban kizárólag betegségével magyarázta, a Parkinson kórt nem tudták meggyógyítani, csak valamennyire karbantartani. 2016-ban budapesti otthonában érte a halál. Felesége, Kertész Magda fél évvel élte csak túl.
Magyarországon jártak elemi, közép- és esetenként felsőfokú iskolákba. Egyesek néhány évet dolgoztak is Magyarországon, ezután emigráltak. A Nobel-díjat külföldi munkásságukért kapták.
- Lénárd Fülöp(1862, Pozsony – 1947, Messelhausen, Németország). Fizikai Nobel-díjat kapott1905-ben a katódsugárzással kapcsolatos munkásságáért. 1882-ben hagyta el az országot, német állampolgár lett.
- Békésy György(1899, Budapest – 1972, Honolulu, USA). Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díat kapott 1961-ben a fül csigáján belüli ingerlés fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért, amihez a kutatásokat még Magyarországon kezdte el.Az országot 1946-ban hagyta el, amerikai állampolgár lett.
- Gábor Dénes(1900, Budapest – 1979, London). Fizikai Nobel-díjat kapott 1971-ben a holográfia feltalálásáért és fejlesztéséért. 1934-ben hagyta el az országot, angol állampolgár lett.
- Wigner Jenő(1902, Budapest – 1995, Princeton, USA). Fizikai Nobel-díjat kapott 1963-ban mgosztva, az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezésére és alkalmazására. 1933-ban hagyta el az országot, amerikai állampolgár lett.
- Harsányi János(1920, Budapest – 2000, Berkeley, USA). Közgazdasági Nobel-díjat kapott (megosztva 1994-ben „a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért” 1950-ben hagyta el az országot. Amerikai állampolgár lett.
- Oláh György(1927, Budapest – 2017, Beverly Hills, USA). Kémiai Nobel-díjat kapott, 1994-ben a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozásában elért eredményeiért” 1956-ban hagyta el az országot. Amerikai állampolgár lett.
- Herskó Ferenc(1937, Karcag –)Családja 1950-ben vándorolt ki Izraelbe. itt szerzett diplomát és jelenleg Haifában dolgozik. Kémiai Nobel-díjat kapott 2004-ben az ubikvitin-mediálta fehérjebomlás felfedezéséért.
