Gyakran a legalapvetőbb és legfontosabb dolgokra jut a legkevesebb figyelem. Még akkor is, ha a közérzetünkhöz, hangulatunkhoz, belső harmóniánk megteremtéséhez, illetve megőrzéséhez szükség lenne rá… Ilyen lehet a víz is, amit iszunk. Pedig a víz nem más, mint a legjobb természetes orvosság, hiszen ez az egyetlen ital, amelyre folyamatosan szükségünk van, és testünk 70%-át alkotja. Egyértelmű, hogy számít, milyet és mennyit viszünk be belőle a szervezetünkbe. Ezekben segít a Naturaqua felkérésére Fabók Mihály sommelier, aki arra is ad tanácsot, hogyan érdemes vizet kóstolni és mihez milyen víz illik.
Az egyik legfontosabb, vízzel kapcsolatos dolog, amit jó tudni: ha csak akkor iszunk, amikor már szomjasak vagyunk, dehidratálttá válhatunk. Sokat tehetünk a testünkért (és lelkünkért is), ha nem várjuk meg, hogy jelezzen a szervezetünk, hanem helyette folyamatos vízfogyasztásra törekszünk. Ha a szomjoltáson túl is szeretnénk figyelmet szentelni a víznek, érdemes a minőségi fogyasztásra, kóstolásra is gondolni.
Fabók Mihály, a borok mellett vizekre is specializálódott sommelier szerint ha megkóstolunk egy pohár palackozott ásványvizet, akkor azt elvárhatjuk, hogy az színtelen és szagtalan legyen, azonban ízélményre mindenképpen számíthatunk. Az ásványvíz esetében nagyon ritkán tapasztalunk klóros vagy fémes illatot, mellékillat általában akkor jelentkezik, ha a lejárati idején túl sokáig hagytuk állni és/vagy napfényes helyen tároltuk.
Ha profibb vízkóstolásra is készen állunk, érdemes legalább kettő, de akár négyféle ásványvizet beszereznünk és például szeretteinkkel közös, izgalmas program lehet, hogy együtt kóstolunk. Ehhez hűtsük be az italokat 12-14 Celsius-fokosra, és kínáljuk őket vékonyfalú kristálypohárból. Amennyiben magát a vizet fogjuk elemezni, így a jégkocka, és az ízesítők, például citromkarika is fölöslegesek, hiszen azok megváltoztatják a víz eredeti ízét és karakterét.
A szakértő szerint az első kortyot tanácsos hamar lenyelni, ilyenkor megállapíthatjuk az elsődleges hatást. A második kortyot javasolja a szájban tartani, ilyenkor egy kis levegőt is beszívhatunk a szánkba és a sommelier-k kifejezésével élve „megrághatjuk” a folyadékot. Ezek a pillanatok alkalmasak lehetnek arra, hogy megfigyeljük a víz textúráját, ízvilágát, összérzetét is – majd lenyelése után az utóízét.
Akkor is, ha többen együtt kóstolunk, először érdemes mindenkinek lekóstolnia a vizeket, közben jegyzeteket készíteni róluk, és összeállítani saját gondolataikat, és csak ezután megbeszélni a benyomásaikat. Objektívan megállapítható tanulságokat vonhatunk le, hiszen az esetleg tapasztalható zavaró ízeket kóstolótársaink is kell, hogy érezzék.
Minél többször kóstolunk, annál kifinomultabban fogjuk tudni kiérezni a vizek karaktereit és a különbségeket. És ha sokat gyakorlunk, tanulunk, feljegyzéseket készítünk, és visszakóstolunk, azzal az íz- és illatmemóriánkat is fejlesztjük. Ugyanis ha nemcsak azt tudjuk megállapítani, hogy az adott ízt/illatot már éreztük, de tudjuk kötni is valamihez, illetve beazonosítani, az értékelés is objektívebb lesz.
„Nagyon érdekes maga a vízkultúra, de egyelőre igen keveset tudunk róla. Pedig lehetne bővíteni az ismereteket például azáltal is, hogy az éttermek a borlapon kívül vízlapot is készítenek, feltüntetve rajta a különböző vizeket. Hiszen fontos tényező lehet a terroir, a természeti környezet, a víz múltja, és eleve az, hogy ismerjük, mit fogyasztunk és annak mi a története, honnan származik, hogy nyerik ki, hogyan palackozzák, mi az összetétele / ásványianyag-tartalma… Ezek mind-mind befolyásolhatják a víz minőségét, megítélését.” – mesélte Fabók Mihály.
A vízszakértő arra is kitért, mihez milyen vizet érdemes inni. A magyar konyhában gyakran előforduló, fűszeres-nehéz-zsíros ételek mellé szerinte a szénsavas víz jobban illik, mert intenzív ízhatásra lehet szükségünk, ha ilyen ételeket eszünk, ráadásul az emésztésünket megkönnyebbíti.
Fabók Mihály úgy tapasztalja, a szénsavmentes lágyabb víz inkább könnyebb ételekhez, akár párolt zöldségekhez, halakhoz sokkal jobban társítható, míg a szénsavas változat más jellegű ételeket igényelhet. Konkrét példával élve, szerinte a Naturaqua szénsavas változata kimondottan jól illik pörköltekhez, akár vadhúsból készült fogásokhoz, mivel a víz szénsavassága jobban kiemeli az ásványos jegyeket, így az ilyen jellegű nehezebb ételeket ízében határozottan elkíséri, és szinte könnyedebbé teszi. Míg borkóstoláskor mentes vizet ajánl a sommelier, lehetőleg alacsony vagy közepes ásványianyag-tartalommal rendelkező lágyabb vizeket, vigyázva arra, hogy ne befolyásolja a víz a borok eredeti ízét és karakterét. Ezen feltételeknek szintén megfelelhet a Naturaqua szénsavmentes ásványvize.
A Zalaszentgróton palackba kerülő, természetes hazai ásványvíz, a Naturaqua kiegyensúlyozott összetételét és kellemes, kristálytiszta, bársonyos ízét annak is köszönheti, hogy 685 méter mélységből merik. Szénsavas és -mentes változatban is kapható.