Ezerszer hallottuk már: „A könyv változat sokkal jobb, mint a film!” De valóban így lenne? Vagy ez csak egy módja annak, hogy néhányan intellektuálisan felsőbbrendűnek mutatkozzanak? A Guardian és a What’s Hot Blog cikkének segítségével utánajártunk ennek az örök dilemmának. Nézzük a prokat és kontrákat!
Sznobizmusból ered?
A COVID előtti időkből mindannyunknak rémlik a jelenet: szombat délutáni mozizás, indul a filmadaptáció, a pattogatott kukorica ropogtatásának hangja körbelengi a termet. Véget ér a film, és az extrán olvasottaktól már el is hangzik az ítélet: „Nos, nyilvánvaló, a könyv mindig jobb. mint a film!” Olyan régi nézőpont ez, mint maga a mozi.
Először is, ha már elolvastuk a könyvet, akkor a film természetesen nem tűnik olyan jónak. De nem feltétlenül azért, mert nem jó a rendezés, vagy a színészek nyújtottak kritikán aluli teljesítményt. Egyszerűen már ismerjük a cselekményt, tudjuk a fordulatokat, a karakterekről kialakult egy kép a fejünkben és ha a vásznon megjelenített verzió nem találkozik ezzel a képpel, a disszonancia miatt hajlamosak vagyunk negatívan nyilatkozni a filmverzióról.
Tehát a lényeg, hogy mennyire hasonlít a könyv által adott saját élményünk a rendező elképzeléseihez.
És itt egy másik fontos tényező. A Guardian cikke szerint elsősorban sznobizmusból ered ez a kijelentés. Amikor azt mondjuk, hogy a könyv jobb, akkor bejelentjük, hogy olvasunk, hogy kulturáltak vagyunk, valami nagyszerűbbel tápláljuk az agyunkat, mint a színes mozgóképek. A filmkészítést nehezen fogadja le a klasszikus művészet és ez gyakran a sznobizmusban gyökerezik. Kereskedelmi megfontolások és a hollywood-i pénzgyártás beszennyezi a magas kultúráról alkotott elképzeléseinket, így kevésbé tűnik magasztosnak és felsőbbrendűnek egy mozivásznon megjelenített irodalmi klasszikus.
Van benne igazság?
A legjobb amit manapság egy filmadaptáció remélhet, hogy egy polcra teszik a könyv-verzióval. Feljebb nem kerülhet, épp az előbb említett indokok miatt. Ha valaki mégis megemlítené, hogy neki a mozi többet adott, a társadalom nagy része elítélő pillantásokat vet rá, mert hát nem ez a régen bejáratott szlogen, ezt senki nem szokta mondani! De néha egy remek rendező, aki látomással látja el a filmet, pont megfelelő. A nagy képernyőn is megjeleníthetőek az irodalom fő szálai és érzelmei. Abban viszont egyet kell értenünk, hogy bizonyos tényezők miatt teljesen soha nem tudja átadni a könyv tartalmát a mozivászon. Lássuk, hogy mik ezek!
A nyelvhasználat
Ami egy könyvet vagy egy történetet sokszor életre kelt, az a különleges nyelvezet használata. Shakespeare Rómeó és Júlia című műve – technikailag színdarab – gyakran elveszik a modern közönség előtt, mert a nyelvezetet egyszerűen nem lehet visszaadni a képernyőn. Hallhatjuk a párbeszéd lényegét, de nem tudjuk teljes mértékben értékelni a mű minden egyes sorának, leírásainak következetes és egybefüggő mintázatát.
A modern közönség sem képes befogadni az idejétmúlt nyelvezet teljes értelmét még olvasva sem, nemhogy a filmvásznon. Sokszor elvesznek így fontos momentumok, például az irónia, a szarkazmus és más finom érzelmek. Olvasás közben egész egyszerűen jobban értjük a nyelv mesteri választásait, ezáltal pedig a történet részleteit is.
Néhány képet nehéz megragadni
Nehéznek tűnik elhinni, hogy egy olyan vizuális eszköz, mint a film, ne tudna jobban átadni néhány képet, mint egy könyv, de igaz. Egyes képek olvasás közben inkább a képzeletünk területén élnek. A film viszont keveri az érzelmeket a látványokkal, kevesebb mozgásteret ad a saját képzelőerőnknek, ezért kisebb hatást is kelt majd bennünk.
Sok esetben az írott szóban található metaforákat nagyon nehéz lefordítani a film vizuális valóságába. Éreznünk kell ezeket a dolgokat, és csak akkor érezhetjük őket, ha elmerülünk a saját képzeletünkben, amire a könyv mindig nagyobb lehetőséget ad.
„A könyv olyan film, amely az olvasó fejében játszódik.” – Paul Coelho
A könyveknek nincsenek határai
Könyvolvasáskor szabadon haladhatunk a saját tempónkban, és élvezhetjük a történetet úgy, ahogy nekünk kényelmes. Egyes könyvek csak száz oldal hosszúak, de mások akár ezer oldalasak is lehetnek. És az emberek még mindig olvassák mindkettőt. A filmek azonban körülbelül két órás időtartamra korlátozódnak, és a céljuk erre az időre teljesen lekötni az ember figyelmét.
Márpedig egy könyv cselekményének összes elemét nem tudják beilleszteni ebbe az időbe, tehát elkerülhetetlenül kivágnak részeket, ami a karakterek és a cselekménysor egyszerűsítésével jár. Mivel egy ilyen filmadaptációnak soha nem lesz meg minden olyan részlete, amelyre az olvasó vágyik, sokan csalódnak, ha egész jelenetek és szereplők kerülnek ki a filmből. A filmadaptációk két részre osztásának tendenciája sem segít a dolgon. A Harry Potter és a Halál ereklyéinél két rész még mindig nem volt elég – a kritikusok szerint számtalan fontos momentum kimaradt a zárófilmekből.
A színészek másképp hozzák a szerepet
A fenti ponton túl, még ha egy színész el is olvassa a könyvet, elemzi a karakterét, előfordulhat, hogy nem sikerül igazán lefordítania az oldalakról a képernyőre. Mindenképpen van benne valami, amikor az emberek azt mondják, hogy a könyv jobb, mint a film, de az okok változhatnak. Ebben az esetben például lehet, hogy mi teljesen másképp képzeltük el a főhőst, mint akire később a szerepet ráosztják.
De ez nem azt jelenti, hogy a film soha nem lesz olyan jó, mint a könyv. Amikor elolvasunk egy könyvet, tetszésünk szerint értelmezhetjük a cselekményt és a történetet, a film változatban pedig be kell érnünk a rendező értelmezésével. Örök dilemma ez, amire nincs helyes válasz, viszont érdemes ezeken az érveken elgondolkozni a párbeszédhez.
