A mi kultúrkörünkben tiszteletteljes távolságtartással állunk hozzá a temetőkhöz és leginkább morbidnak tartjuk, ha valaki túl sok időt szeretne itt tölteni, főleg ha még csak nem is sírokat látogat. Elég azonban Bécsig utazni, hogy kifejezetten természetesen kezelt közterületnek tűnjenek a sírkertek.
Bécs
Az osztrák fővárosban összesen 46 temető található, közülük leghíresebb a Zentralfriedhof, a Bécsi Központi Temető. Az itt nyugvó hírességek, mint Ludwig van Beethoven vagy Schubert mellett a hely szecessziós stílusa is vonzza a nem a kegyeletüket leróni kívánó látogatókat.
A 2,5 négyzetkilométeren elterülő óriási sírkertben sokan kijárnak sétálni, itt töltik a kávészünetüket, de madármegfigyelők, állatbolondok és sportolók is felkeresik. Utóbbiakra gondolva a városvezetés tavaly két futópályát jelölt ki a területen, melyeket természetesen futóversennyel avattak fel. A kevésbé fittek körbe is biciklizhetik a parkot: a „Smarter Together” városi rehabilitációs projekt keretén belül pedig elektromos kerékpárkölcsönző állomást is kialakítottak az egyik bejáratnál.
Aki a gyaloglás mellett dönt, annak egy okostelefonos alkalmazással letölthető audio guide segít eligazodni a közel 300 ezer sír között. A 96 perces múzeumi túra 40 ismeretterjesztő és érdekes fejezetből áll, bemutatja a hely történelmi és építészeti sokszínűségét, illetve a Temetkezési Múzeum tárlatát. A temető 145 éves múltjával nemcsak történelmileg kiemelkedő, hanem építészeti emlékei, növény- és állatvilága is sok érdekességet tartogat.
Párizs
A legendás temetők között is előkelő helyen szerepel a párizsi Père-Lachaise temető. A világ leglátogatottabb nyughelye, ahol turisták százezrei fordulnak meg évente, hogy olyan hírességek sírjait keressék fel, mint Balzac, Sarah Bernhardt, Maria Callas, Chopin, Frankel Leó, Jim Morrison, Robert Capa alkotótársa, Taro, Proust, Edit Piaf, Molière, Modigliani vagy a kedvenc, Oscar Wilde, akinek síremlékét rúzsnyomok borítják.
A temetőt Napóleon alapította 1804-ben, egyúttal kimondva, hogy minden állampolgárnak fajra és vallásra való tekintet nélkül joga van ahhoz, hogy eltemessék. Jelenlegi hírnevéből kiindulva meglepő, hogy a sírkert megnyitásakor egyáltalán nem számított népszerű temetkezési helynek, mivel messze volt az akkori városközponttól, illetve a katolikusok nem akartak megszenteletlen földbe temetkezni. Így a hely akkori vezetése marketingakcióba kezdett: nagy külsőségek mellett átszállíttatták ide Molière és La Fontaine hamvait. Egy évtizeddel később a reménytelen szerelem szimbólumává vált Pierre Abélard és kedvese, Héloïse d’Argenteuil földi maradványait is idehozták. A hagyomány szerint a szerelmesek, vagy a szerelemre vágyó egyedülállók leveleket hagynak a kriptánál a szerelmespár iránti tiszteletből vagy abban a reményben, hogy párra lelnek.
A temető vezetésének terve bevált, az üzlet fellendült, olyannyira, hogy többször is bővítésre szorult a hely. Ma már egymilliónál is többen nyugszanak a 46 hektáros területen. A sírkert ma is működik, de szigorítottak a „bejutási feltételeken” csak párizsi lakosokat temetnek ide, és így is hosszú várólista van.
London – Highgate Temető
Bram Stoker Drakulájában Mina és barátnője gyakran sétál a domboldalon fekvő temetőben, ahonnan szép kilátás nyílt. Ez a szokásuk a modern olvasók számára rögtön meg is mutatja vonzódásukat a sötét, halálhoz kötődő, gótikus dolgokhoz, a viktoriánusok számára azonban ez egyáltalán nem volt ilyen árulkodó, hiszen a sírkertekben sétálni mindennaposnak számított. Különösen a Magnificient Seven-nek nevezett hét londoni temető volt népszerű, melyek egyike a Highgate sírkert. Az 1839-ben alapított temetkezési hely hamar népszerűvé vált a fővárosiak körében nyugvóhelyként és sétaútvonal gyanánt is. Ennek köszönhetően monumentális gótikus síremlékeket, mauzóleumokat emeltek a parkban. Emellett természetes növény- és vadvilága is nagyon gazdag, mely nem gondos kerttervezés eredménye: szabadon hagyják nőni a fákat és a vadvirágokat.
A Stoker-rajongók miatt kisebb kultusza alakult ki a helynek, gyakran járnak ide ötletet meríteni filmes stábok. Anekdotákkal teletűzdelt, vezetett túrákon látogathatjuk végig a híres elhunytak sírjait. A temető legismertebb sírja Karl Marxé, az egyik legutóbbi pedig Douglas Adamsé.
USA
Az amerikai temetők régen a közparkok szerepét látták el. Az eleinte a város központjában álló, templomokat körülvevő temetők helyett alakították ki a városon kívüli, inkább virágoskertre hasonlító külön temetőket. Ezekbe pedig az egész család elkirándult, gyakran itt, a szabadban ebédeltek, piknikeztek. Azokban az időkben, amikor a járványok és különféle betegségek, valamint a magas gyermekhalandóság miatt a családok több tagot is elvesztettek, ez a piknikezés az egyik formája volt annak, hogy mégis együtt lehessenek a rokonok. A feljegyzések szerint nem volt ritka, hogy születésnapokat, családi ünnepeket vagy a hálaadást itt köszöntsék, együtt az elhunytakkal. Ennek a hátulütője az volt, ahogy arról a helyi sajtó is beszámolt, hogy a sírkerteket teleszemetelték a kirándulók. A temetői piknikek az 1920-as években kezdtek kimenni a divatból, amikor a közegészségügyi viszonyok miatt csökkent a halálozások száma, és egyre több közparkot nyitottak meg, ahol kényelmesebben lehetett eltölteni az időt.
Budapest
A Fiumei úti sírkert a magyar főváros egyik legkiemeltebb sírkertje, ahová nem lehet szabadon bejárni, de különböző témák szerinti vezetett sétákra és biciklitúrákra van lehetőség. A sírkert a 19. század közepén nyílt meg köztemetőként, majd hamarosan az ország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. Olyan kiemelkedő történelmi alakok nyugszanak itt, mint Batthyány Lajos, Deák Ferenc és Kossuth Lajos, vagy művészek, mint Ady, Jókai, Arany, Erkel, Blaha Lujza, József Attila vagy Faludy, Jancsó és Kertész Imre, Móricz, de itt nyugszik Kisfaludy Károly vagy Kosztolányi Dezső és Mednyánszky László festőművész is. A sírkertben külön parcellát kaptak a művészek, a jakobinusok, az 1848-as és 1956-os forradalmak hősei, és hatalmas mauzóleum emlékeztet a pártállami idők halottkultuszára is. Emellett a síremlékek jelentős része művészettörténeti érték, híres építészek, szobrászok alkotása. A gazdag növény- és állatvilágáról is ismert, arborétumnak is beillő nagy temetőkert 56 hektáron terül el.
Farkasréti temető
A Farkasréti temető a legnagyobb Budán, és itt nyugszik a legtöbb híres halott. Egyes becslések szerint 8-10 ezer fő, vagyis annyi, mint a Fiumei úti temetőben és a kolozsvári Házsongárdiban együttvéve. A Farkasréti temető 1894. április 1-jén nyílt meg és vált tudósok, sportolók, politikusok, művészek nyughelyévé. Itt található Bartók Béla, Kodály Zoltán, Csinszka, Bajor Gizi, Fedák Sári, Gobbi Hilda, Latabár Kálmán, Páger Antal, Tolnay Klári vagy Tóth Árpád síremléke, de itt van Janikovszky Éva, a híres gyerekkönyvek írójának a sírhelye és Pilinszky János költő írja is. A híres sírok felkutatása korántsem egyszerű, mivel vegyesen temették el a civileket és a hírességeket, és mivel használható térkép nincs, ezért ajánlott részt venni az ingyenes temetősétán.
Házsongárdi temető
Végül szóljunk pár szót a Házsongárdi temetőről, amely Kolozsvár történelmi temetőkertje.
A „Házsongárd” név régebbi, mint a temető, eredetileg a város falától délre eső domboldalt jelölték így, ahol gyümölcsösök, kertek és szőlők terültek el. A név első írásos említése 1373-ból maradt fenn.
A temetőt 1585-ben alapították a pestisjárvány kezdetén. A 20. század végén még fellelhető legrégebbi sír 1599-ből maradt fenn, a lutheránus temetőrészben.
A 14 hektáron több mint 400 nevezetes magyar személy sírkövét találhatjuk, vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül bárki temetkezhetett ide.
Nevezetes magyar halottaink közül említsünk meg párat, akik a Házsongárdi temetőben nyugszanak:
Dsida Jenő költő, Jósika Miklós író, Kós Károly építész, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász, aki 1686-ban saját költségén adta ki a magyar nyelvű bibliát. Ugyancsak itt nyugszik Szenczi Molnár Albert bibliafordító, valamint Apáczai Csere János író és felesége, a holland Aletta van der Maet, kinek dallamos neve ihlette Áprily Lajost egyik legszebb versének, a Tavasz a Házsongárdi temetőben címűnek a megírására, melynek utolsó soraiban meg is köszöni a verset az elhunytnak:
„… A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.
S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.”
Szerző: Borbély Alexandra
