A szaloncukrot Jókai is imádta

-

Szalon és cukor? Jókai is annyit evett, amennyit csak bírt!

A rejtélyes szaloncukor

A karácsony elmaradhatatlan kelléke, vagy édessége- a szaloncukor. Egyszerűen belenőtt az fenyőfa köré szőtt ünnepi hangulatba és elképzelhetetlenné vált nélküle a karácsony. Megtalálhatjuk a fára aggatva, a karácsonyfa alatt és mellett, sőt külön tálaljuk az ünnepi asztalra is. Az már kérdéses, hogy a csomagolásából adódóan-mint színes kellék- emeli a fennkölt hangulatot, vagy mint kéjes-édes vágyakat csillapító nyalánkság szerepel. Az viszont biztos, hogy mindenki szereti.

lógatott szaloncukor
Fotó: Flick

Ha már csak a kezünkbe vesszük ezt a kis csomagot, lágyan szorítjuk a megcsavart végeket és széthúzzuk, akkor is összefut a nyál a szánkban. Hát még ha kibukkan a csomagolás rejtekébe bugyolált, csokiba áztatott csodaszer. Sok esetben az még inkább izgalommal tölti el a szaloncukor kibontóját, hogy fogalma sincs, milyen ízt rejt és izgatott kíváncsisággal várjuk a majszolás örömteli pillanatát.

Honnan is származik a szaloncukor

A szaloncukor nem csak Jókai Mór kedvence, hanem számos híresség rajongott érte. Nem is csoda- lehet bárki híres és ismert, mégis csak emberből van, aki gyarlóságainak lángján égve az édességek iránt,eme csodálatos élményt nem hagyja ki. A szaloncukor már elég régóta lógicsál a karácsonyfákon, sőt egészen a középkorig visszavezethető az eredete. Valójában a francia papillote, a szaloncukor őse. A cukrászok már régóta használják azt a fondant-nak nevezett cukrászati alapanyagot, ami a szaloncukor alapanyaga ma is valójában. Egy kristályos cukorfőzet, amit a 14. században kezdtek el alkalmazni.

Megérkezett Magyarországra

Magyarországra a 19. század elején érkezett meg- német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével. Hazánkban híres cukrászmesterek, Stühmer Frigyes, Kugler Géza, Hegyesi József vagy Gerbeaud Emil népszerűsítették és tették részévé az ünnepnek. Alapjában véve az úri szórakozás része volt, mikor is a színes csomagolásba burkolt finomságokat, mint falatkákat, kedvcsinálókat kínálták az úri társaságokban. Ezeken az eseményeken még nem, mint ünnepi kellék, hanem mint mosolyt fakasztó édesség jelent meg, de már akkor is fontos volt a minél színpompásabb csomagolás. Az első magyar csokoládégyárban- amit 1868-ban alapítottak- a Gerbeaud cukrászda megrendelésre gyártotta a szaloncukrokat.

Fotó: Fortepan Magyar Renör

A szaloncukor készítése

Eleinte- mint mindent- kézzel készítették, mártogatták kakaós öntetbe, és mikor már megdermedt, pompás csomagolásba helyezték. Pontosan ez volt a lényeg, hiszen a színkavalkádban kecsegtető kedves édesség mindenkit mosolyra fakasztott. A 19. század végén megjelentek az első fondant készítő gépek, amiket még ma is számos édesség elkészítéséhez használnak és innentől kezdve, elvesztette exkluzivitását, különlegességét- és lehet mondani, tömegtermékké avanzsált. Ekkor már nem csak az úri népek szórakozása, hanem egy közkedvelt formában kapható édességgé vált, ami persze továbbra is megmaradt a „szalon” különlegességének- a csomagolása révén. Így lett a szaloncukor egy egyedi, alkalmi és elmaradhatatlan termék, ami egyrészt az ünnepi asztal része, másrészt pedig édes élvezet.

Jókai Mór
Fotó: Fortepan SK Jókai Mór

Jókai Mór- szalonczukkedli

Ásvai Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór- a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. Jókay Károly és Jókai Eszter öccse. És szaloncukor rajongó!

Mikor Petőfi már ünnepelt költő volt. Örömmel fogadta Jókait és büszkén mutatta be fiatal író társainak, akik az Életképekben megjelent Nepean sziget után ismerték. Ekkor írta Petőfi- Jókai Mórhoz című költeményét, mely a Pesti Divatlapban jelent meg. Jókai- mivel az úri körökben forgolódott, számos fényes kényes rendezvényen vett részt, mind a Habsburg, mind pedig a magyar előkelőségek körében. Itt ismerkedett meg azzal az édességgel ami aztán olyannyira elnyerte a tetszését, hogy szinte rajongójává vált. Bárhol is bukkant fel, ő volt az első, aki megpróbált szert tenni erre a remek édességre és nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy édes szenvedélyének éljen. Számára a szaloncukor olyan volt, mintha energiával töltenék fel, olyan, mintha a mindennapok gyönyörét egyetlen pillanatba, egyetlen ízbe sűrítenék.

Fotó: wikipédia Jókai Mór dolgozószobájában

Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot- ami a német salonzuckerl szóból ered. Ez az az édesség, ami furcsa módon meghatározta életének ünnepi szakaszait, és az, amit akkor már hiányolt, mikor a „ nép gyermekeként” puritán életmódra kényszerült. Életrajzában nem említik eme szenvedélyét, sőt német felhangok miatt egyáltalán nem, viszont az kétségtelen, hogy hazánk egyik legnagyobb írójának- költőjének, a nép hősének- egyértelműen a szaloncukor volt az egyik kedvenc édessége. Legyünk hát büszkék a hazai szaloncukrokra és habzsoljuk kedvünkre, hiszen nem csak az ízeket találhatjuk meg bennük, hanem a történelmet is. Egy nagy magyar kedvencét, akinek írásait a mai napig pátosz és elismerés övezi. Éljen Jókai, éljen a szaloncukor!  😊

Szerző: Budafoki Tamás

Karácsonyi adományozás: jótettet nem szabad jutalmazni, mert magában hordozza önmaga jutalmát

Sütemény – remény sütik, sütés nélkül

Tejmentes „túrós” sütik karácsonyra? Megoldható!

 

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!