Soltész Krisztina: Fontos lenne, hogy kicsit utolérje a lélek a testet

-

A hét Cool embere Soltész Krisztina klinikai szakpszichológus, aki azon dolgozik, hogy minél több nő válhasson édesanyává.

Megkezdte működését a Budai Termékenységi Centrum. A központ célja, hogy pszichológiai támogatást és tanácsadást nyújtson azoknak a pároknak, akik elakadnak a gyermekvállalás göröngyös útján.

A nehezített teherbeesés és a meddőség témája még mindig tabu a társadalmunkban, mely ezáltal stigmatizál és traumatizál. A gyermeket tervező párok így nehezen találnak megfelelő segítséget.
Ezen a szemléleten kíván változtatni a BTC azzal, hogy egyéni, páros, vagy csoportos formában nyújt személyre szabott pszichológiai tanácsadást az érintetteknek. Az intézmény klinikai szakpszichológussal, relaxációs szakemberrel, gyásztanácsadóval, párkapcsolati mediátorral, meddőségi tanácsadóval és coach-csal áll a páciensek rendelkezésére. A magánintézmény szakmai vezetője Soltész Krisztina, klinikai szakpszichológus.  
– Mitől más ez a termékenységi centrum, mint a többi? Mit kapnak a gyermekre váró nők itt, amihez máshol nem jutnak hozzá?
– A centrumunk pszichés támogatással segíti a gyermekvállalást. Az a tapasztalatom, hogy a meddőségi centrumokban szűkösen elérhető a pszichológiai szolgáltatás, az is ritkán egyéni, inkább csoportos formában. Léteznek támogató csoportok, amit pszichológus vezet. Ezek nagyon hasznosak, de nehézségei is vannak, hisz nagyon összetett, kinek mi segít. Van olyan páciens, akinek szorongást okoz a másik története, ezért inkább az egyéni munkát preferálja. A Centrum létrehozásával a kínálatot szeretném bővíteni, hogy többeknek elérhető legyen a szakértő segítség.
– A meddőségi centrumokban az orvosi kezelésen van a hangsúly, nem a pszichológiain. Az orvos irányítja önökhöz a pácienseket?
– Az a tapasztalatom, hogy az orvosok akkor ajánlják a pszichológust, ha a paciens nagyon szorong, feszült, gyakran elsírja magát, de nem csak ekkor kellene. Ha valaki egy robot üzemmódban jól viselkedik az orvosnál, nem biztos, hogy lelkileg is rendben van. Lehet, hogy nincs olyan érzelmi állapotban, hogy egyedül megküzdjön a helyzettel: nem biztos, hogy jó döntéseket hoz, be tudja tartani az orvosi utasításokat, végre tudja hajtani az életmódváltásokat, amire a meddőség miatt gyakran szükség van, vagy megfelelően tud együttműködni az orvossal. Mindehhez kell egy megfelelő érzelmi állapot. Sokszor a páciensek annyira feszültek, hogy összevissza rohangálnak, és amikor hallanak valamit, ami segítene, úgy érzik, hogy mindent meg kell csinálni a sikerért. Ez iszonyú energiát igényel és plusz stresszt tud okozni, hiszen arra gondolnak, azért nem fognak teherbe esni, mert valamit kihagytak. Közben pedig egyedül érzik magukat a gyermekért küzdő folyamatban. Másrészt a sikertelen hónapok, beavatkozások veszteségek, amik elgyászolására idő lenne szükség. Ebben a helyzetben azonban épp az időnyomás miatt érzik sarokba szorítva magukat a paciensek.
– Sokan maguktól jönnek rá, hogy segítségre van szükségük?
-Igen, a szenvedésnyomás hozza ide őket. A mi klienseink nem csak azok, akik már járnak meddőségi centrumba, sokan még azelőtt fordulnak hozzánk, mielőtt specialistát keresnek, aki alaposan kivizsgálja őket. Nehéz elfogadni, hogy nem esnek teherbe. Gyakran ilyenkor szembesülnek azzal először, hogy nem tökéletesen működik a testük. Ilyenkor egy világ omlik össze, és sokan ebben a fázisban keresnek meg minket. De olyan páciensünk is van, aki a sokadik lombik után már el akarta engedni a témát és örökbefogadásra készült. Széles a paletta, ki melyik stációban érzi szükségét a segítségünknek.
– Mi köze a pszichológiának a termékenységhez?
– Kezdjük azzal, hogy a nők gyakran azt feltételezik, hogy valami lelki blokk akadályozza a teherbeesést. Sokszor hallom, hogy a pácinesek már jártak katartikus eszközöket alkalmazó szakembereknél ún. „blokkoldáson” és mégsem fogant meg a baba. Tudományosan megalapozott az a teória, hogy a krónikus stressz bármiféle betegséget okozhat. Ezt bio-pszicho-szociális modellnek hívjuk. Van egy biológiánk, amivel születünk, ide tartozik a temperamentumunk és az, hogy kinek milyen betegségre van hajlama. Van egy pszichénk, ami kialakul a neveltetés, a szocializáció során. A szociális pedig azt jelenti a modellben, hogy milyen kapcsolatokban élünk, milyen környezeti hatások érnek bennünket. Így ha olyan betegségre van genetikai hajlamunk, amely meddőséget okoz és emellett krónikus stresszben élünk pl. a rossz kapcsolataink vagy irreális elvárásaink miatt, akkor megjelenik a reprodukciós zavar.
-Akkor kimondható, hogy a pszichének szerepe van a meddőség kialakulásában?
– Igen, mégpedig a krónikus stresszen keresztül. Sok esetben alapos kivizsgálás esetén sem találnak az orvosok konkrét okot. Ilyenkor ismeretlen eredetű meddőségről beszélünk. Létezik egy ún. ideg-immun-hormon „szuperhármas” rendszer, melyen keresztül a stressz ki tudja billenteni a szervezetet a jó egyensúlyi állapotából. Sokszor az eltérések annyira kicsik, hogy nem is látszik a laboratóriumi leleteken, hiszen minden benne van a normál tartományban. Így bár orvosi értelemben nincs betegség, gyakran nem jön létre a teherbeesés. Az evolúciós elmélet szerint az emberi termékenység azért nagyon stresszérzékeny, mert amikor az ember felegyenesedett, a csípője összement, az agytérfogata viszont megnőtt. Emiatt az gyerekek relatív koraszülöttséggel jönnek világra, még legalább kilenc hónapig – amíg a gyermek el nem kezd mászni – nem képesek az önálló helyváltoztatásra. Az anyára vannak utalva, csak velük együtt tudnak menekülni. Ezért, tartós stressz esetén – amely ebben a régi korban pl. háború vagy tartós vándorlási kényszer volt –, az emberi reprodukció átbillenhet a terméketlenség felé, hogy ne kerüljön veszélybe a nő.
Ugyanakkor a mi európai életünkben nem az éhínség, háború vagy tartós vándorlási kényszer okoz krónikus stresszt, hanem pl. a túl sok inger, a magas elvárások, bizonytalan jövőkép, rossz tapasztalatok miatt kialakult bizalmatlanság. Az erre való hajlamban számítanak azok a tapasztalatok is, amelyeket a páciens gyerekkorban szerzett. Ha a kötődési modellje nem biztonságos, vagy az anyasággal – akár tudattalanul – nem tud azonosulni, a családalapítás kapcsán aktiválódhatnak sémák, melyek fokozzák a stresszt és nem fog létrejönni a terhesség. Például ha a szülők kapcsolata nem volt kielégítő, s azt látta, hogy az édesapja magára hagyta az anyját, aki a család miatt feláldozta magát, akkor ez tudattalanul rávetülhet a partnerre illetve az anyaságra: nő a stressz.  Vagy ha rossz volt a saját anyával való viszony, tarthat a gyermekvállalástól. Persze sokszor ez nem tudatos. Ha megkérdezzük a pácienst, azt mondja, hogy vágyik gyermekre, az imaginációs munkában mégis kiderül, hogy van egy félelem, ami bizony stresszt okoz. Olyan is van, hogy nagyon pozitívan éli meg az anyával való viszonyt, mert az édesanyja támogató volt. Ugyanakkor a terápiás folyamatban kiderül, hogy bár vágyik gyermekre, fél a felelősségvállalástól. Édesanyja gondoskodása ugyanis túlvédés volt, így azt tanulta meg, hogy egyedül nem alkalmas a felelős életre.
Ugyanakkor a stressz megjelenik a meddőségi kezelések és a kudarcok kapcsán is, így kialakulhat egy ördögi kör. Ennek a megállításában is segíthet a pszichológus.
-Hogyan lehetséges ilyenkor pszichológiailag segíteni?
-Előzetes felmérés, ún. pszichológiai szűrővizsgálat alapján kiderül, hogy melyik technikára van szükség. Amikor azt látom, hogy a gyermekkori tapasztalatok, intergenerációs sebek okozzák a krónikus stresszt vagy kialakult pszichés zavar pl. depresszió, akkor mélyebb terápiás munkára van szükség. Van, hogy a kudarcok miatt a gyászfolyamatot kell megsegíteni. Vagy a fokozott szorongás miatt relaxációs technikát érdemes alkalmazni, a relaxáció ugyanis beindítja a szervezet öngyógyító mechanizmusait. Van, amikor a reprodukciós tanácsadó kollégám tud segíteni, azzal, hogy szakértő módon kíséri a pacienst, fogja a kezét ebben a folyamatban. Vagy csak arra van szükség, hogy coachinggal támogatást kapjon a saját legjobb megoldásainak megtalálásában.
-A meddőség egy ismétlődő kudarcélménnyé válhat?
-Igen, hiszen a sikertelen próbálkozások veszteségek. A pszichológus abban is tud segíteni, hogy a páciens ne rohanjon előre, hanem álljon meg és próbálja azt elgyászolni. Egymás után jönnek a hónapok, mindig egy új remény. Közben nincs idő a lélekkel foglalkozni. Fontos lenne, hogy kicsit utolérje a lélek a testet. Egyedül ezt nehéz végigcsinálni, támogatással sokkal könnyebb. Néha már az is elég, ha hetente leülnek és beszélnek erről, ezt az órát a lelküknek szánják, megfigyelik az érzéseiket, ahelyett hogy robot üzemmódban rohannak előre.
Ha támogatva vannak, érzelmileg jobb állapotba kerülnek, adott esetben képesek olyan döntést hozni, amit korábban nem tudtak megtenni. Például elmennek kivizsgálásokra, endokrinológus, immunológushoz, specialistát keresnek fel. Nálunk empátiára találnak, amit sokszor a családtól nem kapnak meg, ezért egyedül érzik magukat. A támogatással nő az adekvát megküzdés, ezáltal a siker esélye.
– Az igaz, hogy egy örökbefogadás vagy sikeres lombik után létrejön a terhesség, ugyanis lemegy a stressz a nőről?
– Nem egyértelmű az ok-okozati viszony, együttjárás persze lehetséges. Megváltozik a nő élete, helyrekerülhetnek a laboratóriumi értékei, pl. mert többet mozog a gyerek után.
De persze az is lehet, hogy megkönnyebbül, mert lett gyermeke és ezáltal helyreáll az egyensúly, amiben megtörténhet a teherbeesés. Sajnos nem találtam még olyan statisztikát, ami az ok-okozati viszonyt egyértelműen alátámasztaná.Nehéz bizonyítani, hogy mi volt az a hatótényező, ami segített.
 -Kap visszajelzés a munkája sikerességéről?
– Igen, mindig jön az e-mail, sms, fotó, ha megszületett a gyerek, de akkor is, ha segítettem dönteni, hogy belemenjenek-e bizonyos eljárásokba vagy sikerült a diétát tartania. Az a szubjektív tapasztalatom, hogy 90 %-ban megszületik a gyermek előbb-utóbb.
-Mi a legnagyobb sikere?
-A egyik páciensem felvállalta és megírta a történetét, azért merek róla beszélni. A hölgy 11- lombik után jött hozzám azzal, hogy el akarja engedni a témát. Hónapokon keresztül dolgoztunk egyéni terápiában és pszichodráma csoportban is részt vett.  Még három embrió volt lefagyasztva. Végül úgy döntött, ezeket az embriókat nem engedi el, de új stimulációs folyamatban nem vesz részt. Ebből a beültetésből megszületett a kislánya majd a sikeren felbuzdulva később egy kisfia is.  Annyira a magáénak érezte ezt a problémát, hogy átállt a segítő oldalra. Elvégezte az ELTÉ-n az örökbefogadási, meddőségi és reprodukciós tanácsadó képzést. Most ő az egyik kollégám, Szász Ágnes.
 -Meg lehet előzni, hogy a nő csak végső kétségbeesésében kérjen segítséget?
– Igen, jó lenne elérni, hogy ne csak akkor jöjjenek a betegek, ha már régóta vannak a folyamatban. A hangsúlyt a megelőzésre szeretnénk helyezni, hogy elkerüljék azt, hogy pszichésen rossz állapotba kerüljenek. Már azzal is teszünk a megelőzés érdekében, hogy beszélünk róla. Általában a meddőség tabu téma, ezért izolálódnak, egyedül maradnak. Szeretném formálni a közbeszédet, tanítani a társadalmat, hogy nyitottan álljanak hozzá, ne bagatelizálással reagáljanak a meddőséggel küzdőkre –„úgyis sikerülni fog” – ,valamint ne legyen áldozathibáztatás –„engedd el és akkor összejön” –. A traumatizáció ugyanis megfelelő segítséggel elkerülhető. Szívügyem, hogy erről lehessen beszélni, hogy ne legyen tabu. Hogy a családtagok, barátok együttérzéssel tudjanak reagálni, ezzel már sokat segítenek a pároknak, hiszen az együttérzés kapcsán úgy érzik, kapnak segítséget ennek a tehernek a cipelésében.
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!