Schiffer Miklós: Az emberek azt hiszik, ha valami stílusos, akkor már nem kényelmes

-

A divat változik, a stílus örök (Coco Chanel)

A szépség nemcsak a fizikai megjelenést jelenti, hanem kultúrát, belső kisugárzást, intelligenciát is magában foglalja.

A divat- és stílustanácsadó, divatszakértő október óta hetente feltűnik a képernyőn, a TV2 Dancing with the Stars műsorának zsűritagjaként. Nem a tánc technikai részéről mond véleményt, ő a színpadi összképet, a stílust, a lendületet és a harmóniát figyeli. A szakmai zsűritől teljesen eltérő látásmóddal értékeli a sztárok produkcióját. Azt vallja, hogy stílus akár van, akár nincs, mindig fejleszthető és tanulható.

Ön már hosszú évek óta foglalkozik vizuális kultúrával, az emberek külső megjelenésével, más szóval stílusával, azaz a személyiségükhöz és életkorukhoz illő megjelenésével. Hogy került ebbe a szokatlan szakmába, hogyan lesz valakiből stílustanácsadó? 

„Mindig is a divattal foglalkoztam, divatüzletet vezettem, ebből és a divattervezésből alakult ki a mai foglalkozásom. Nagyon sokat képeztem magamat, rengeteget olvastam hozzá, sok tapasztalatot gyűjtöttem. Szép lassan ez alakult ki belőle, nincs ebben semmi ördöngösség. Nyilván kell hozzá némi veleszületett érzék, de szép számmal vannak, akik ezt anélkül is megpróbálják. Egy ideig nagyon egyedi volt, amit csináltam, ám manapság már olyan lett a stílustanácsadás, mint a stylist szakma, most ehhez ért mindenki.”

Már tiniként is kirítt a sorból? Másképpen öltözött, mint a kortársai?

„Jobban adtam magamra, mint a környezetem, de ez a 90-es években nem volt akkora produkció, mert a többség egyáltalán nem foglalkozott az öltözködéssel. Ám ez nem azt jelenti, hogy manapság kizárólag öltönyt viselek. Simán hordok farmert, van tréningruhám, nyilván tudom, hova vehetem fel. De nem érzem magam „paradicsommadárnak”, hogy egy jó német kifejezéssel éljek, amit a feltűnősködő emberekre használnak. Inkább a visszafogottságot képviselem, nem a kirívó, színes öltözködést.”

Ön egy sima a farmerben is stílusos. Mitől van az embernek stílusa, hogyan alakul ez ki?

„Van egy nagyon bonyolult és egy nagyon egyszerű válasz. Ez utóbbi az, hogy ha valaki tisztában van azzal, mit akar a ruházatával kifejezni, és van benne fegyelem, akkor előbb-utóbb kialakul róla egy kép. Ez lesz az ő stílusa.

A fegyelem azt jelenti, hogy bizonyos ruhadarabokhoz, amik kényelmesebbek lennének vagy hétköznapibbak, nem nyúlok. Sokkal egyszerűbb lenne egész nap melegítőben, (alias mackóban) pocakot növeszteni, mint egy szűkre szabott öltönyben feszesnek lenni. A stílus négyes szabálya: kitaláltság, következetesség, fegyelem és önmegvalósítás. Akinek van stílusa, azt hitelesnek ítéli meg a környezete, és nem csak azért, mert így magabiztos. Egy jó stílusú emberben mindig van valami többlet, valami más, mint ami az ún. átlagembert jellemzi.” 

Aki stílusos, az törvényszerűen kényelmetlenül öltözik? Gondoljunk a tűsarkúban, szűk szoknyában tipegő nőkre, a mindig zakót és nyakkendőt viselő férfiakra.

„Az emberek azt hiszik, ha valami stílusos, akkor már nem kényelmes, hogy a hétköznapokat könnyebb túlélni egy laza ruházatban, mint egy szabottban. Ám egy jó zakó legalább annyira kényelmes, mint egy melegítőfelső. A különbséget a jelzős szerkezet mutatja, JÓ zakónak kell lennie. Az hatalmas tévedés, hogy ha valaki öltönyt visel, az már stílusos. A stílusos nők pedig nem tipegnek a tűsarkúban, jól tudják viselni, és magabiztosan járkálnak benne. Pont ettől van stílusuk! A sima farmer és a fehér ing viseléséhez a személyiségnek kell hozzáadnia valamit.

Giorgio Armani mondta, hogy a stílus tanulható dolog. Mindenki elérhet benne egy bizonyos szintig, és ha eléred, akkor van stílusod.”

A stílus pénztárca kérdése is? Ha valaki csak konfekciós darabokat tud megvenni magának, akkor nem is lehet stílusos?

„Bár sokan megpróbálják tagadni, én bátran kijelentem, hogy igenis kell hozzá pénz. És rengeteg idő. Hogy az ember kiválogassa, összerakja, mit vesz fel aznap. Az élethelyzetünk is meghatározza ezt. A gyerekével az iskolába rohanó anyukának másképp kell kialakítania a ruhatárát, mint egy vezérigazgató asszonynak, akit sofőr visz a munkahelyére. Fontos a stílus megtalálásában az élethelyzetünk és persze a korunk, amit méltósággal kell kezelni. Ez nem azt jelenti, hogy ha valaki idősebb, nem öltözködhet színesen, izgalmasan. De tudni kell, mennyire lehet feszes a body, mennyire lehet kint a dekoltázs, mennyire lehet rövid a szoknya. Ez az a méltóság, ami fontos része a stílusnak. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy aki 30-40-50 éves, nem vehet fel bizonyos dolgokat. Az viszont fontos, hogy 60 éves korunkban ne akarjuk azt felvenni, ami 30 éves korunkban sem állt jól.” 

 

Ha az átlagos nő stílusos akar lenni Magyarországon, és nem végtelen a pénztárcája, akkor melyek azok az üzletek, ahol tud vásárolni?

„A Zara, amit én nagyon szeretek, mert az átlagemberek közelébe hozta a divatot. De a stílus nem a napi divat, hanem azoknak a klasszikus daraboknak az ügyes ötvözése a napival, amik nélkülözhetetlenek. Ha felépítünk egy bázist, és ehhez hozzávesszük a divatot, akkor lesz izgalmas a ruhatárunk.”

Mik lennék azok az alapdolgok, amiknek meg kellene lennie minden stílusos vagy arra törekvő nő ruhatárában?

„A ballonkabát, a nadrágkosztüm, az estélyi vagy a fekete ruha. Klasszikus darabok.”

Akinek nincsen stílusa, az nem lehet sikeres sem? Összefügg a kettő?

„Dehogynem lehet. Rengeteg sikeres ember jár farmerben és edzőcipőben, mostanában ennek van divatja. Az előadásaimon szoktam mutatni képeket szakadtan felöltözött multi milliárdosról, akik mögött öltönyös menedzserek loholnak. Aki a 90-es években az elegáns milliárdos szerepében adta az ötleteket, ma egy melegítős, sportcipős, gyakran kopaszra nyírt ember. Ez folyamatosan változik, és országonként is eltérő. A németek olyan szürkék, mint az osztrákok, a mediterránokban, az olaszokban viszont van fantázia. Nálunk, egy ilyen irigységre hajlamos országban, a túlöltözöttség akár negatív is lehet az üzleti életben, egy túlöltözött ember könnyen hátrányba kerülhet.”

A nőknek elengedhetetlen a smink a stílushoz?

„Ez személyiség kérdése. Az a fontos, ha egy nő eldöntötte, hogy sminkel, ahhoz ragaszkodnia kell, ha csak nem vált kontinenst. Ha hirtelen abbahagyja, az nagyon furcsán veszi ki magát. De ezt mindenki maga dönti el.”

A magyar nőknek van stílusa vagy csak a fiatalabb korosztály kezdi érteni, miről is van szó?

„Jó tendenciában vagyunk benne, a fiatalok pedig egyre jobbak. Persze nem biztos, hogy ahhoz az elképzeléshez képest, amit mi szeretnénk, hanem a világba való besimulásukhoz viszonyítva. Egy mai fiatal pont olyan, mint egy londoni. A magyar férfiaknak sem rossz a stílusuk, de lehetne jobb. A stílus egyik alapja az ápoltság és az optimális testsúly elérése – ha tehetjük. Néha megdöbbenek, milyen frizurákat, milyen ápolatlanságot látok olyan embereknél, akik megengedhetnék maguknak, hogy ne így nézzenek ki. Ezen sajnos nem fog semmi sem változtatni, se a parfüm, se a drága ruha. A szépség nemcsak a fizikai megjelenést jelenti, hanem kultúrát, belső kisugárzást, intelligenciát is magában foglalja.”

Hogyan lehetséges, hogy valaki bár megtehetné, mégsem öltözködik ízlésesen?

„Amikor a kinézetük miatt kritizálunk embereket, tudomásul kell vennünk, hogy nem mindenki érzi, hogyan kell felöltöznie. Van, aki megáll egy festmény előtt, és érzi a több száz éves esszenciát. Nemcsak azért, mert tudja, ki festette és mikor, hanem ráérez, mit élt át a művész a kép alkotásakor. Ha valaki nem érzi, nem lehet ezért hibáztatni. Ilyen az öltözködés is. Reggel csak levette a polcról, amit a legközelebb talált, a kockás nadrágot és hozzá a kockás inget. (vannak persze olyan kockások amelyek tökéletesen mennek egymáshoz). Nem látja, nem érzi, miről beszélünk, vagy mert nincs hozzá érzéke, vagy mert nem látott mintákat. Ezzel szemben van egy réteg, aki látja és érdekli is, hogy mit vesz fel, és nem érti azt, aki erre nem képes. De amiatt is viselhetünk rosszul választott öltözetet, mert elfelejtjük testünk adottságait és életkorunkat. Sajnos sokakat egyáltalán nem érdekel, hogy a megjelenésükkel a másik emberből milyen hatást váltanak ki.”

fotó:Schram András

Kik kérik ki a tanácsát? Mindenkinek a rendelkezésére tud állni?

„Hozzám olyan sokan fordulnak, hogy néha nehezen találok szabad időpontot a konzultációra. Férfi, nő, üzletember, ügyvéd, orvos, cégvezérek, időnként egy cég kér fel. Van, amikor csak leülünk beszélgetni, és létezik hosszabb, több egymásra épülő találkozóból álló tanácsadás is. Egyes helyeken pedig állandó a jelenlétem.”

Lakberendezéssel is foglalkozik?

“A lakberendezés és a belső berendezés közötti sávban tevékenykedem. Hangulatokat, érzelmeket találok ki belső térbe, színvilágokat határozok meg, hova helyezném a fényeket, formavilágot tervezek. Ajtómániás vagyok, amik a nagy tereket nyitják és zárják, szeretem a magasságokat. Mindenkinek létezik a fejében egyfajta látásmód. Soha semmilyen témában nem hiszek az olyan szakembereknek, akik mindenhez értenek. Ha valaki a lakberendezésben egészen más stílusban hisz, mint amit én képviselek, nem fogok tudni olyat teremteni, ami neki jó. Volt már olyan ügyfelem, akivel nem tudtunk mit kezdeni egymással. Nekem az a célom, hogy együtt hozzunk létre valamit. Olyan ülőgarnitúrát szeretnék betenni a lakásába, amin tényleg szívesen heveredik el, nem azért választok valamit, mert trendi.”

Ilyen múlttal hogy került a táncos showműsorba?

„Amikor felhívtak, pont nyaraltam, hirtelen az hittem, hogy azt akarják, táncoljak is, ezért rögtön úgy kezdtem, hogy nem vállalom. Végül egy többlépcsős zsűri casting után választottak ki. Képzeljük el, milyen lenne, ha csupa szakember ülne a zsűriben, és csak a szakszavakat hallanánk, ki milyen lépést nem tudott tökéletesen kivitelezni. Folyamatosan próbálom kihangsúlyozni, hogy sok versenyző korábban egyáltalán nem táncolt. Talán valaha belekóstoltak, az érettségi banketten vagy a szalagavatón. Ám itt egy 20 x 25 méteres színpadon önálló táncot kell bemutatni, ami sokkal nehezebb, mint gondoljuk.”

Hogy összegzi a tévés szereplését?

„Az én szakmai reputációm ettől nem változott. Azért vállaltam el, mert érdekelt, hogyan áll össze egy ilyen show.” 

Könnyen minősít, mond véleményt az emberekről?

„Nem egyszerű egy perc alatt minősíteni egy ember heti munkáját, főleg a negatív produkciót. Ahogy kifejtem a véleményemet, már bele is bonyolódom, vonnám vissza. De egy ilyen helyzetben azt is ki kell tudni mondani, hogy ha valami suta volt. 

Én senkit nem akarok megbántani, de ilyen a zsűrizés. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy az igazat mondjuk. Pedig néha el kell mondani, ha valami nem jó.

Ezért címeztem Gabriella Spanicnak azt a gondolatomat, ami nagy port kavart: ’Nem elég világsztárnak lenni, jól is kell táncolni’.

A Paula és Paulina című mexikói szappanopera sztárjának itthon olyan hatalmas fan clubja van, hogy az ember lassan úgy érzi, a főszereplőjéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Milyen érdekes, mi, magyarok a saját embereinket lekicsinyeljük, és idejön valaki, aki egy nemzetközi szappanoperában szerepelt, azonnal elájulunk tőle. Természetesen nem akartam őt megbántani, ezt időközben már tisztáztuk is, azaz a dolog, ad acta került, le van zárva.”

 

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!