Sándor Szabolcs – A zene mindenkié, de a zenei pálya csak a kitartóké lehet!

1996-tól Sass Sylvia operaénekesnő tanácsára karmester, 1998-ban az Operában dolgozik, 2001-ben beajánlotta A Három Tenor producere Pekingbe – Giacomo Puccini-től a Turandot-ra, Bohémélet-re, Verditől az Aida-ra. Norvégiában az új oslói operaházban énekkar vezénylése, Pescara-i Zeneakadémián Maestro Donato Renzetti osztályába végez osztályelsőként. Puccini Bohéméletét vezényli egy világversenyen, ahol 74 karmesterből a 3. helyen végez. A genovai operaházba hívják, de hazajön, 2011-ben három hónapot Mexikóban turnézik, 23 városban 24 koncertet dirigál. Ausztria-Svájc-Németország, Kálmán Imre Cigányprímás című operettjével turnézik, a Hungaroperett revü showját dirigálja. Szicíliában újévi hangversenyt dirigál. Operaházban vezényel, a Thália színházban Igor Stravinsky műveket ad elő, az Andrássy úti nagyépületben Varázsfuvolát és Verdi Simon Boccanegrát, az Erkel színházban János Vitéz előadásokat vezényel. A Pécsi színházban Johann Strauss Denevéreket. Tisza-tavi operafesztivál, Székesfehérvári, Miskolci, Szombathelyi, MÁV szimfonikusok, Pécsi Filharmonikusok, Budapest Concerto. Mindeközben tanít és ledoktorál, sőt még a tanári feladatok elvégzése érdekében tovább képezi magát.

Dr. Sándor Szabolcs: „Elmegyek otthonról kilenckor, és jó esetben hazaérek este 11-kor, mindeközben 12 órát állok és dirigálok. Aztán ott vannak az oktatói feladataim a Zeneakadémián, a tanári munkám és szakértő mesterpedagógus képzésem. Van egy tizenhat éves nagylányom, egy 25 éves nagyfiam és egy négyéves kisfiam is, aki igényli az apai törődést. Hogyan lehet mégis ezt csinálni? Csakis úgy, ha az ember nem csak szereti, hanem imádja azt, ami a hivatása!”

• Az a nonszensz, hogy a mai világban nem elég a doktorátus, nem elég a karmesteri pályán eltöltött évek, a nemzetközi sikerek, még mindig tanulnod kell, hogy megfelelj az amúgy teljesen ‘rendszerben rendszernek’ ebben a szakmában. Hogy van ez?

• Az én szakmám a holtig tartó tanulásról szól, legalább is abban az esetben, ha valaki el is szeretne érni valamit. Öt éves korom óta zongorázom, és hosszú évekig ezen a pályán mozogtam, aztán tanítottam és közben karmesterré avanzsáltam, ami hosszú út volt. Most pedig mindezek mellett pedagógusi munkákat is végzek, de ehhez egy kicsit más tudással, érzékeny antennákkal kell rendelkezni.

• Végig dirigáltad a világot, és Magyarországot, a Zeneakadémián operákat tanítasz. Széles körben mégsem ismernek annyian. Miért lehet ez?

• Én idealista zenészként úgy gondoltam, ha jól végzem a munkám, akkor megkeresnek, jobban értékelnek. Ezért én soha nem kilincseltem sehol – és szerencsére ez így van. Engem mindig felkértek a munkákra. Csak sokszor az történt, hogy minden jól ment, dicsértek, remeknek, fenomenálisnak mondták az előadásokat, aztán nem történt semmi, elfelejtettek. Persze mindig jött egy új munka, de valahogy soha nem ismert meg a nagyközönség.

• Az, hogy nem kapott fel a sajtó, azért nem vette el a kedved, hiszen tanítasz és tanulsz, előadásokat tartasz…

• Valójában igen és mivel szűk ez a szakma, sokan ismernek. De nemrégiben gondolkodást váltottam, önmenedzselést folytatok. Tehát használom a szociál-médiát arra, hogy megmutassam szélesebb körben is, mit csinálok. Nem magam miatt, hanem egyszerűen ez a világ erről szól, sikeresen így működik. Amikor elkezdődött a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny, Marton Éva meghívására rezidens zongoristaként vettem rész. Ott a nemzetközi zsűriben az egyik legnagyobb agentúra vezetője, egyszer csak meghívott a Viñas Nemzetközi Énekversenyre Barcelonába. Ez a legrégebbi és az egyik legnagyobb énekverseny, és a világ legnagyobbjai vannak a zsűriben (Metropolitan igazgatója, Covent Garden Opera, Bolsoj, Hamburgi Opera, a La Scala igazgatói). Tehát ott akárhogy nem lehetett játszani. Az volt az érdekessége, hogy 180 énekest kellett próba nélkül kísérni zongorán. Bevallom gyomorgörccsel, de sikeresen lement. A következő évben újra meghívtak. Persze ezekről már mind hírt adtam az oldalamon. Ez az egyik ilyen sikerélmény.

A másik, hogy ott valószínűleg volt valaki, aki a Valencia-i operában dolgozott. Egy évvel ezelőtt ülök otthon (egy szál alsóneműben, mint minden normális ember), s egyszer csak csörög a telefon és hívnak Valencia-ból. Mondják, hogy Kurtág György (elismert kortárs szerző) egyetlen operája megy, és el tudnék-e menni karmester-asszisztensnek, meg zongoristának. Azt kell tudni róla, hogy iszonyatosan nehéz darab, és az énekesek 2-3 évig tanulták a darabot. Kérdezem, hogy mégis mikor kéne menni, erre mondják, hogy négy nap múlva…. tehát ez azt jelenti, nem tudtam volna még lepróbálni sem. Mindezt úgy, hogy semmit nem tudtam a darabról, ráadásul voltak restanciáim amire készültem. Gyorsan kértem fél óra türelmet. Hát mondom mit csináljak, gyorsan felhívtam a MÜPA-ban a manager igazgatót, hogy intézzen nekem a Kurtág operából kottát… Holnapra! Fél óra múlva újra hívtak és mondtak egy összeget, amiért el is vállaltam, és gyakorlatilag sikeresen teljesítettem is a feladatot, de nagyon kemény menet volt.

Fél évre rá, a MÜPÁ-ban is bemutatták (volna, ha nincs járvány), és én tanítottam be. Természetesen ezt is posztoltam, és azóta sokan ismernek, és elismernek. Ezekkel a történetekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy hiába a rengeteg munka, tanulás ebben a szakmában is szükség van a kőkemény marketingre. Szóval azóta néhány cikk megjelent rólam és voltam pár tv csatornán is, de döbbenet, be kell látni, hogy a világ így működik.

– Tehát a komolyzenében is szükség van a médiajelenlétre- magyarul

– Igen! Olyannyira, hogy tavaly beajánlottak egy nemzetközi zsűribe, vélhetően ezeknek is köszönhetően. Azóta már harmadik alkalommal vagyok benne, a Music & Stars Awards International Music Competition zsűrijében, és megjelent egy nagyon szép elismerő cikk a januári Mosoly országa előadásomról, amit a Budapesti Operettszínházban vezényeltem.

• Hol lehet találkozni veled? Milyen koncerteken dolgozol éppen?

• A Budapesti Operettszínház igazgatója megkeresett, hogy dirigáljak náluk, így most van egy határozatlan idejű szerződésem, amelyre szeretnék méltó módon rászolgálni. Októberben mutatta be a színház Lehár Ferenc A Mosoly országa című világhírű operettjét, ami már inkább opera. Nem egy vidám darab, inkább Puccini minőségű zenemű, kimagasló hangszerelés, ekkora zenekar még az operettben nem volt. Egészen elképesztően szép a darab, ebből dirigáltam januárban három előadást, októberben egy premiert és most májusban lesz még három előadásom ebből.

Aztán János Vitéz dirigálásom is lesz, Dénes István hangszerelésében, ami egy nagyobb zenekarra íródott, színes, romantikus effekteket adó, gyönyörű darab. Ebből még márciusban lesz három előadásom.

Az Operaházban felkértek októberben Monteverdi-Bella Máté a Poppea megkoronázásának vezénylésére, ebből volt már öt előadás és két év múlva újra műsorra tűzik. Mivel ez jól sikerült, ennek köszönhetően életem első premier vezénylését fogom megélni, az első magyar vígoperának titulált, Poldini Ede Farsangi lakodalom című darabbal. Elég eklektikus, magyaros, tele verbunkos elemekkel, roppant szimpatikus zene, de senki nem ismeri. Ezért tényleg minden rajtam fog múlni zeneileg. A zenekar, a tempók, az énekesek, hogy az olyan legyen, amit a közönség szeret (a színpadi rendezés pedig a művészeti igazgató Almási-Tóth András kiváló munkája). Ebből lesz most öt előadás, jövőre szintén. Nemrég döntötték el az Operában, hogy ebből készítenek egy lemezt, és én leszek a karmester.

Számomra az év eleje alapban sem egyszerű, hiszen a Zeneakadémián vizsgaidőszak van, félévi vizsga, színpadi vizsga, ami azt jelenti, hogy napi öt-hat óra, plusz az Operett.

• Rengeteg dologgal foglalkozol a szakmádon belül, szinte minden időd energiád ebbe fekteted. Érdemes ma komolyzenével foglalkozni?

• Namármost csinálhatnám, hogy megelégszem a tanári pályával, de én szeretném egy idő után minimálisra csökkenteni a korrepetitori munkám. Én dirigálni szeretnék, és abból megélni. Szeretném remélni, hogy erre azért van reális lehetőség, hiszen azzal a tapasztalattal, szakmaisággal, amivel rendelkezem- világszinten nézve is működőképes, és jó kritikákkal rendelkezem.

• Ha nem indiszkrét a kérdés, mégis mennyit kaphat egy karmester- előadásonként?

• Ahogy említettem, a tapasztalatától és a marketingjétől függ, de 200-tól 800 ezerig per előadás Magyarországon. A világ fejlettebb részein 1000 euro-tól 10 ezer euro-ig előadásonként, itt persze nagy a szórás, mert például olasz mesterem nyaranta kap 35-50 ezer eurot is, de persze ő Donato Renzetti. Persze – mint komolyzenész és karmester – a zene a mindenem, imádom, szeretem csinálni, viszont az állandó havi kereset miatt muszáj tanítanom és folyamatosan tanulnom is. Bevallom mostanra egy kicsit el is vagyok fáradva. Nemrégiben történt, hogy egy koncert után visszamentem a színpadra lekapcsolni a lámpákat, sötét volt, a zongora meg amúgy is fekete, és pláccs orral nekiestem a hangszernek. Mivel sötét volt, semmit nem láttam, tapicskoltam, aztán jött a lépcső, na azon is lebucskáztam egy métert. Mondanom sem kell- teljesen összetörtem magam, a kollégák szóltak, amikor kiértem, hogy „hogy nézek ki”. Szóval le kell kicsit lassítanom. De csak egy kicsit… (nevet)

• Mi történik Magyarországon komolyzenei fronton?

• A helyzet az, hogy a komolyzene- és ezen belül az opera, vagy az operett világa mindig is rétegzene volt, abban az értelemben, hogy nem sokakat érdekelt. Nem beszélve a generációs változásokról, a világ változásáról. Az, hogy manapság még kevesebb embert érint meg ez a műfaj, az a neveltetés kérdéséről is szól. Annak idején csak felraktak otthon egy komolyzenei bakelitet, csak többet jártak ilyen jellegű eseményekre, koncertekre, mert élőben is akarták látni, s hallani. Az általuk elképzelt ideális szépet akarták hallgatni, a színpadon látni és átélni. A szépség definíciójába most ne menjünk bele, most ezt nem taglalnám. A televízióban is – és akkor még nem volt több száz csatorna, csak kettő- sokszor adtak le koncert- illetve operafelvételeket. A szülők nem érnek rá már nevelni, a pedagógusok ugyancsak nem érnek rá nevelni, mert el vannak foglalva az adminisztrációval, a gyerek meg ott ül a számítógép előtt. Esze ágába sem jut komolyzenét hallgatni, vagy nézni, hanem fogyasztja a mindenféle felszínes tartalmakat. Az tény, hogy kevesebb az értő és érdeklődő közönség. A közönséget is nevelni kellene egy picit. Nekem nagy vágyam, hogy a komolyzene újra fontos legyen, újra a megfelelő helyére kerüljön az emberek életében. A szép, dallamok, harmóniák a kevésbé hozzáértők lelkét is a magasabb világok felé emelhetik. Ezek segítségével megérthetünk dolgokat, átélhetünk érzéseket, gyarapodhatunk, és megsimogatva lelkünket, szebbé lehet tenni a Földön töltött időt.

Szerző: Budafoki Tamás

Képek: Dr. Sándor Szabolcs

Debussy operáját 50 éve után viszi színre újra az OPERA

Évforduló: családi drámák színhelye volt Psota Irén szülőháza

Zseniális az új Elvis film előzetese – Tom Hanks is játszik benne