Article Top Ad (AdSense)
Dalí ezen a napon hagyta itt a világot 33 évvel ezelőtt, viszont itthagyta nekünk zseniális műveit is. Élete- mint minden művészé- egyedülálló volt és jó néhány megpróbáltatáson kellett keresztülmennie, mire elérte az elismerést. Személyiségének teljesen egyedülálló mivolta, ugyanúgy, mint magánéletében, úgy műveiben is átsugárzott. Mai szóhasználattal azt is mondhatnánk, hogy fura figura volt.
Salvador Dalí
1904.május 11-én született a katalóniai Figueres-ben . Katalónia Spanyolország egyik autonóm közössége az ország északkeleti részén. Északon Andorra és Franciaország, délen Valencia, keleten a Földközi-tenger, nyugaton Aragónia határolja. Édesapja Salvador Dalí Cusí jó nevű jegyző volt, anyja Felipa Domènech Ferrés. Egy húga született- aki az Anna Maria nevet kapta- 1908-ban. Eleinte a városi iskolába járt, majd váltott és a következő oktatási intézetben belekezdett a francia nyelv tanulásába. Ez teljesen kézenfekvő is volt, hiszen a város nagyon közel van a francia határhoz és a turisták által előszeretettel látogatott hely volt. Már nagyon fiatalon elkezdett művészetekkel foglalkozni. 1916-ban a nyarat a szülővárosa közelében található Molí de la Torre, azaz Malomtorony falai között töltötte el. A malom a Pichot család tulajdona volt, amelyből több művész is kikerült. Ramón Pichot művei óriási hatást gyakoroltak rá és általuk Dalí megismerkedett az impresszionizmussal. Középiskolai tanulmányai mellett, a figueresi művészeti intézetbe járt, részt vett Juan Núñez professzor óráin.
1920-ban apja javaslatára felvételizett Madridba a Szépművészeti Akadémiára, ami abból állt, hogy a jelöltnek hat nap alatt kellett rajzot készítenie egy klasszikus szoborról. A húszas évek elején ismerkedett össze Pepin Bellóval. Ekkoriban igen szabadelvű volt, nyíltan kritizálta tanárait és a világ művészetét, amiért képtelenek voltak eltávolodni a francia impresszionizmustól. Forrófejű ifjúként, lázadóként viselkedett és nem figyeltek oda az új fejleményekre, mint a kubizmus vagy avantgárd. Ekkor kollégiumban élt, ahol megismerkedett korának szellemi életét meghatározó fiatal művészekkel. Barátai lettek: Luis Buñuel, Federico García Lorca. 1923-ban – mivel bírálatban részesítette tanárait és békétlenkedett az Akadémián – kizárták, sőt le is tartóztatták pár napra Gironában.
A furcsa Dalí
Az kétségtelen, hogy különleges képességekkel rendelkezett. Emlékezete már a születése előtti időszakot is megmutatta számára. 1904. május 11-előtti két hónapra datálható azon képek élmények összessége, amiből alkotásai is származnak. Születését megelőző élményeit, élénk színekkel fogalmazta meg, mint a narancssárga, piros, bíbor; de nem csak színek, hanem érzetek is kapcsolódnak e paradicsomi bléthez. Saját megfogalmazása szerint „csendes, puha, szimmetrikus, kibélelt és ragacsos” volt. A megszületés pillanatához két vakítóan fényes tojás alakot kapcsolt, amelyeknek foszforeszkált a fehérjük. „Ezek a tüzes tojások végül nagyon puha és végtelenül rugalmas, amorf masszává olvadtak. Dalí-nak nak később tudatosodott ellenérzete alakult ki a technikai tárgyak miatt. A leginkább kellemetlen ellenérzete az órák kapcsán alakult ki, amelyeknek „puhának kellett volna lenniük, vagy semmilyeneknek.” Ez a művészi pályafutása során többször is megjelenítette képein, mint például a Robbanás (1954), Az emlékezet állandóságának felbomlása (1952–1954), Az emlékezet állandósága (Lágy órák).
DalÍ művészete
Bár egy idő után szakított vele- Dalít szürrealisták közé sorolják. Salvador Dalí művei első látásra szinte teljesen megfejthetetlenek és pont ez a lényege látásmódjának. Olyan szimbólum világgal dolgozott, ami mély hitből és elrugaszkodott nézetekből táplálkozott. Azonban bármennyire is az automatizmusra, a kontroll nélküli gondolat folyamatra alapozódnak- a képeknek és jelképeknek igenis van jelentésük, s ezek az alkotó legrejtettebb énjét tárják fel előttünk. Mindig fontos volt számára a meghökkentés, sőt a megbotránkoztatás eszköze, amivel első látásra nehéz azonosulni. De pont ez a zsenialitása is, amivel a vászonra festett képei egy olyan világ látással ajándékozták meg az emberiséget, amit kevesen tudnak megalkotni. Az általa megalkotott képekben mintha egy teljesen más világba kerülnénk. Egy sallangoktól megszabadított tudatalatti, egy elvont, néha tudatosan elborult ábrázolásmód- ami szimbolizálja a világ gyarlóságát. Kétségtelenül egoista művész volt, aki a világ gyarlóságának átható erejével mutatta meg különcségét, értelmét.
Dalí első kiállítása
Dalí nagyon korán kezdett nyitni a festészet felé, ugyanis 8 évesen rendezte be első műtermét, amire a családi ház padlásán található mosókonyha szolgált. Első és egyben legrégebbi munkái 1914-re datálhatóak, melyek kisebb akvarellek és főként tájképtanulmányok voltak szülőhelye környékéről. Továbbá az a néhány olajfestmény, ami akkorról származik, pusztán néhány híresebb festő művének a másolata. Már akkor kezdett kialakulni sajátságos látásmódja és például egy cseresznye megfestése után, igazi cseresznyeszárat ragasztott a képre. Érdeklődése hamar új irányba is mozgolódni kezdett: nevezetesen a filozófia iránt és emellett vonzódott a művészettörténethez is, de tovább próbálkozott a festészettel is.
Karrierjének felívelése
1924-ben hazautazott, mivel művészeti akadémiai pályafutása kizárással végződött, kritikus személyisége miatt. Otthon kedvenc modellje a húga lett, Anna Maria. Főleg a nyitott ablak előtt szerette őt festeni- ülve vagy állva. Még ebben az évben sor került első önálló kiállítására a Dalmau-galériában, amelyen megjelent Pablo Picasso is. A legtöbb ember figyelmét A lány az ablaknál című képe keltette fel. Nem sokkal ezután meglátogatta Picassót, de a „rajongása” nem tartott sokáig, ugyanis azt vallotta, hogy egyetlen Dalí-kép többet ér, mint Picasso egész életműve. 1925 novemberében megnyílt első saját kiállítása. 1926-ban- élete óriási élményeként -először járt Párizsban, ahol áprilisban első útja rögtön Picassóhoz vezetett. Még ebben az évben megalkotta, papírra vetette és kidolgozta a tárgyszerűség esztétikájáról alkotott nézeteit, mely azóta is mérvadó a művészetek elméleti oktatásában.
1930-ban megszületett híres paranoia-kritikai módszere. Vásárolt egy kis tanyát Port Ligatban, s itt töltötte az esztendő jó idejét Galával. 1932-ben kiállítóként vehetett részt a szürrealisták első amerikai tárlatán. Ebben az esztendőben megalakult a műgyűjtők Zodiaque társasága, mely vásárlója lett Dalí alkotásainak. 1933-ban a Minotaure folyóiratban megjelent írása, mely az ehető szépségről és a szecessziós építészetről szólt. 1934-ben kiállították Tell Vilmos talánya című munkáját. Ez vezette a szürrealistákkal és Bretonnal való vitájához. New York-ban kiállítása óriási sikert ért el. 1936-ban elkezdődött a spanyol polgárháború, melyben a konzervatív Franco oldalára állt. 1938-ban újra részt vett egy Párizsban tartott szürrealista tárlaton. Majd élete egyik nagy találkozásaként látogatást tett Londonban Sigmund Freud-nál. 1939-ben végleg kenyértörésre került sor Dalí és a szürrealisták között.
Házasság és visszatérés az otthonba
1934-ben feleségül vette szerelmét, Galát, akivel 1927 tavaszán ismerkedett meg Párizsban. Cadaques-ben telepedtek le.1974-ben előszóval és illusztrációval látta el Sigmund Freud könyvét. Szeptember 28-án megnyitották Figueres városában a Dalí Színházmúzeumot. 1978-ban bemutatta első hipersztereoszkópikus festményét New Yorkban, a Solomon R. Guggenheim Múzeumban. 1979-ben a Francia Intézet Szépművészeti Akadémiájának külföldi tagjává nevezték ki. Felavatták retrospektív bemutatóját Párizsban, a Pompidou központban. 1980. május 14-e és június 29-e között bemutatták a művész retrospektív kiállítását Londonban, a Tate Galériában, ahol 251 alkotása szerepelt. 1981-ben megkapta Katalónia Arany Medálját. 1982-ben felavatták a St. Petersburg-i Dalí Múzeumot (Florida). Felesége halála után, Dalí átköltözött a púboli kastélyba, hogy párja nyughelye közelében lehessen. I. János Károly spanyol király Dalí-nak nak a „Púbol márkija” címet adományozta. 1983-ban nagyszabású kiállításokat rendeztek a festő tiszteletére. 1984-ben a púboli kastélyban tűz ütött ki, melyben Dalí súlyos égési sérüléseket szenvedett. Ekkor átköltözött Figueres-be, a Múzeum Torre Galatea nevű részébe, ahol haláláig lakott. 1989. január 23-án hunyt el a toronyban.
Szerző: Budafoki Tamás
Fotó: Pixabay, Flickr
