A Honvéd Férfikar 2022. tavaszi bérletének második előadásán Goethe költészetéé a főszerep. Brahms Altrapszódiájának és Rinaldo kantátájának szövege egyaránt Goethe tollából származik.
Johannes Brahms a világ koncerttermeiben az egyik legtöbbet játszott szerző, a március 22-i hangversenyen elhangzó különleges alkotásai azonban ritkán kerülnek előadásra. Sem az Altrapszódia sem a Rinaldo nem szerepel a zeneszerző legtöbbet játszott művei között, pedig jól mutatják, milyen lett volna egy opera, ha Brahms valaha is megpróbálkozott volna a műfajjal.
Az Altrapszódia szövege Goethe: Téli utazás a Harzban című költeményének 5-7. versszaka. Brahms a szöveget Johann Friedrich Reichardt megzenésítésében ismerte meg, amely mű címe szintén Rapszódia.
A zeneszerző szerelmes volt Clara és Robert Schumann harmadik leányába Julie-be. A leány azonban Vittori Radicati di Marmorito grófhoz ment feleségül. Brahms magát mellőzöttnek érezve, és egyúttal a Goethe szöveg főhősével azonosulva írta meg 1869-ben Baden Badenben az Altrapszódiát. A rendkívül depresszív művet Julie házasságának napján nyújtotta át az örömanyának, Clara Schumannak, mint házassági ajándékot. Az Altrapszódia ősbemutatója 1870-ben, Jénában volt.
A Rinaldo szintén szólóhangra, négyszólamú férfikarra és zenekarra írt mű. Az 1860-as években készült ‑ a Német requiem-mel egy időben ‑, ugyancsak a szerelmi kétségektől gyötört romantikus lélek közvetlen megszólalása, a Torquato Tasso: Megszabadított Jeruzsálem-jében olvasható Rinaldo-történet alapján. A kantáta alapjául szolgáló szöveg Goethe egyetlen, kifejezetten szövegkönyvnek született műve, melyet a nagy művészet- és zenebarát weimari nagyhercegnek írt. A herceg a hozzá való zenét is megkomponáltatta a kor ismert operaszerzőjével, Peter von Winterrel, ám ez az első megzenésítés teljesen a feledésbe merült. Goethe története Rinaldonak a bűbájos Armida varázslatából való szabadulását tárja elénk. Bővelkedik romantikus érzelmekben, drámai fordulatokban kitűnő lehetőséget adva ezzel Brahms fantáziájának.
Brahms 1863-ban, még Hamburgban kezd neki a komponálásnak, amit rövid időre ‑ 1863 októberétől 1864 áprilisáig – megszakít, hogy a bécsi Singakademie karnagyi teendőit ellássa. Ezután folytatja a Rinaldo írását, amit végül 1868-ban fejezett be. A bemutató 1869-ben, a bécsi Vigadó nagytermében volt, 300 énekes énekelt, a bécsi udvari opera zenekara játszott a szerző vezényletével.
Az Altrapszódia és a Rinaldo, ‑ vitathatatlan művészi és szellemi nagysága ellenére ‑ nem hallható gyakran a koncertszínpadokon. És bár mindkét, a férfikari hangzásra építő kompozíció talán leghivatottabb előadója a Honvéd Férfikar ‑ amely a világ második legnagyobb hivatásos férfikórusa ‑, az énekkar az utóbbi tíz évben ‑ egy lemezfelvétel mellett ‑ mindössze kétszer tűzte műsorra ezeket a darabokat. Ennek az oka elsősorban a művek előadói nehézsége.
Március 22-én ezért a magyar zenei élet legkiválóbb művészeit hívta meg a Férfikar közös hangversenyre. Az előadók számára izgalmas feladatot, a közönségnek pedig különleges zenei élményt nyújt a Vigadó-beli koncert.
