Pokorny Lia meglepő, örökre szóló karácsonyi ajándékkal lepte meg szeretteit

-

Egy hajszál választotta el attól a színésznőt, hogy megnyerje a Konyhafőnök VIP műsorát.   Második lett, ami nagyon szép teljesítmény, hisz rengeteg közismert embert  szó szerint „lefőzött.”

Az, hogy kreatív és a konyhaművészet közel áll hozzá, már onnan sejteni lehetett, hogy nemrég jelent meg a Holnapra is marad című receptgyűjteménye, ami a fenntarthatóság jegyében íródott.

-Sokat vacilláltál, amikor belevágtál a versenybe? Bár ez egy szórakoztató műsor, komoly feladatot jelent, és egyben hatalmas megmérettetés.

-Egyáltalán nem voltam bátor, amikor arról volt szó, hogy elvállaljam-e, hosszasan gondolkodtam rajta. Azt tudtam, hogy sokat lehet a műsorban a séfektől tanulni, ez nagyon motivált. Az teljesen más dolog, hogy itthon boldogan főzögetek egyedül, barátokkal vagy családdal. A műsorban volt 60 percem, kaptam egy ismeretlen alapanyagot, amiből csinálnom kellett valamit.  A kezdeti nehézségek után egyszer csak azt éreztem, hogy felülkerekedett bennem a kíváncsiság az új dolgok megismerésére.

-Melyik alapanyag volt számodra legnagyobb kihívás?

-Nagyon sok olyannal dolgoztam, amit nem ismertem, hirtelen nem is tudom, melyiket említsem. Talán az volt a legmeghökkentőbb, hogy az életben nem tollaztam. Felfoghatatlan élmény volt a konyhában egy hatalmas, tollas pulykát találni,  majd egy óra alatt  valamit készíteni  belőle, úgy, hogy három részét kellett feldolgozni. Ez volt a legkiemelkedőbb pillanat, nem hittem el, hogy meg tudom csinálni, de sikerült.

Fotó:Rtl KLub

-Amiket tanultál a műsorban, azokat tudod otthon a konyhádban is hasznosítani?

-Sok dolgot sajátítottam el, és elképesztő módon tudom használni a séfektől kapott technikai ismeretet. Otthon nem a fine dining konyhát követem, hanem  inkább a fenntarthatóságra törekszem. Ám ezen a területen is jól jön, hogy tudom,  hogyan legyen egy étel ízletes, mennyi idő kell az elkészítéséhez, hányféle módon tudom variálni. Élvezem, hogy a barátnőim azon szórakoznak, hogyan igyekszem a fine diningot és a fenntarthatóságot kombinálni. Nemrég átmentem egy barátnőmhöz, aki azzal fogadott, hogy készítsek valamit, ugyanis vett egy karfiolt, és használjam hozzá, amit a hűtőben találok. Látszólag üres volt a hűtőszekrénye, minimális alapanyagot leltem fel benne. A karfiolt végül többféleképpen feldolgoztam, csőben sütve, pürének, salátának, már nem is emlékszem, mi mindent csináltam belőle, körülbelül hat féle ételt hoztam össze.

– Ez tényleg rendkívüli ügyességre vall…..

– Azért emelem ki a fenntarthatóságot, mert azt vallom, hogy ne dobáljunk ki semmit, használjunk fel mindent. A sok-sok ötletet és tudást, amit szereztem, hogy pillanatok alatt  lehet valamiből ízletes ételt készíteni, tudom mozgósítani  ilyen helyzetben. Ha csak ennyi alapanyag áll rendelkezésre, találd ki, hogy milyen finom vacsorát tudsz belőle összedobni!

-Te az a fajta háziasszony vagy, akinek mindig dugig van a hűtője?

-Én szeretem, ha tudok mihez nyúlni. Van egy alap felszereltségem, ami leginkább tartós élelmiszerekből áll, fűszer, liszt, cukor. Kis mennyiségben olyan alternatívák is vannak otthon, amik helyettesítik a dolgokat. Piacra járok, egy héten egyszer csinálok egy nagy bevásárlást. Szeretem akkor megvenni az idényzöldségeket, és minél kevesebb húst. Már megvannak a kedvenc helyeim, tudom, hol találom meg azokat, amire szükségem van. Olyan is előfordul, hogy eltervezem előre, mit főzök, és ahhoz vásárolok, vagy csak meglátok egy gyönyörű zöldséget, amit nem hagyok ott, és később kitalálok belőle valamit.

– Egyedi szakácskönyved jelent meg a karácsony előtti hetekben…..

-Ez egy hasznos szakácskönyv, ami az életemben fontos szerepet játszó fenntarthatóságról szól. Olyan embereket hoztam össze ebben a könyvben, akik ezt magas szinten művelik. Azt szerettem volna elérni vele, hogy a konyhában kicsit gondolkodjunk másképpen. Ha kimondjuk, hogy fenntarthatóság, akkor kiveri a víz az embereket, hogy már megint le kell mondani valamiről. A lemondás szót nem kellene párosítani a fenntarthatósággal. Egyszerűen  egy másfajta gondolkodásra kellene átállni. Ez egy másik út, az egyedüli, amit követve hosszú távon is életben marad a fajunk. Abban lenne jó mindenkinek egy kicsit gondolkodnia, hogyan lehet  elérni, hogy én, aki a Földön élek, ne romboljak, hanem a körforgás részévé váljak. Tisztelni és vigyázni kell az élelmiszerre.  Gondolkodni kell a konyhában is, hogy maradékot kidobás helyett hogyan lehet felhasználni. Van egy út, ami sokkal zöldebb és tisztább, virágzóbb és élhetőbb, és amiért mindenki maga is tud tenni.

-A karácsonyi menü  nálatok változik annak a fényében, hogy új dolgokat tanultál, vagy maradsz a hagyományos menüsornál?

-Mindig vannak fix ételek, amikhez ragaszkodunk. A halászlé nálunk rituálé, a desszert változik, de beigli mindig készül. Biztos vagyok benne, hogy az idén az előétel, főétel valami egészen új lesz, igaz korábban is variáltam. Most, az új tudásommal valami különlegességet szeretnék készíteni, ami szép és dekoratív lesz a tányéron is. Ha már a tálalást is ennyit gyakoroltam, akkor nyilván nem fogok klasszikusan szervírozni, ahogy a korábbi ismereteim engedték.

-Süteményekkel is készülsz? Mit fogsz sütni?

-Többféle süteményt tervezek, bár évekig fölöslegesen készítettünk rengeteget,  mert nem bírtuk megenni. Beigli mindig volt, hozzá sütöttem még valamit, és a sógornőmék is hoztak “minden mentes” sütit. De most nem lesz együtt a nagy család, mert a szüleinkre és egymásra is nagyon vigyázunk. Azért biztosan fogok sütni, mert  személyesen előállított ajándékokat tervezek, például süteményeket. Apukám mindig kézzel készített ajándékot kért, sütöttem már neki nagyon különleges kenyeret, csatnikat, kevertem különleges bombonokat. Ezeknek annyira más az értéke.  Ilyenkor napokon keresztül arról szól minden, hogy készítem az ajándékokat, amiben benne van a munkám, az energiám, a gondolatom, a szeretetem.

-Mikor volt erre korábban időd, amikor még működtek a színházak, és késő este értél haza az  előadás után?

-Az éjszakákban. Miután hazaértem neki álltam sütni-főzni, gyakran hajnalig.

-Most, hogy megállt a színházi élet, mivel foglalkozol?

– Eddig nagyon sok munkám volt, még karácsonyi héten is tele volt elfoglaltságokkal a naptáram. A színházat sem kell hanyagolnom, online közvetítéseken dolgozunk.  A munkáim egyik fele a semmiből  érkezik, egyik napról a másikra. A másik fele pedig jótékonysági rendezvény. Ez is nagyon fontos számomra, örömmel tölt el, ha tudok másoknak segíteni, szívből vetem bele magam. Mindig azt érzem, hogy egy közösség részeként a közösségért vagyok, nem kizárólag magamért. Az is jól esik, ha elmegyünk rászorulóknak élelmiszert gyűjteni és estére leszakad a derekam a sok cipekedésről. Olyan különös, de amit másoknak adok, azt az élet egy egész más területen nekem is visszaadja. 

Fotó: FB/10 millió fa

-Mit  hoz nektek a Jézuska?

-A fiam muzsikál, neki egész biztos valami hangszert.  A családomnak pedig olyat ajándékozok, amit magamnak is szívesen vennék. Mivel a környezetvédelem része lett az életemnek, az idén fákat  kapnak szeretteim, pontosabban fa ültetést. Mindenkinek vettem a „10 millió fa” nevű környezetvédelmi szervezetnél egy fát, amit az ő nevükben ültetnek el. Nem fontos, hogy hol, ennek eszmei értéke van. Kapsz egy gyönyörű Viktoria Hitka grafikát annak a nevével, akinek a nevében elültetik a fát. Ez örök emlékként megmarad.

Kategória:

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!