Ahányan vagyunk, annyiféleképpen élünk és gondolkodunk. Mindenki csak a saját életének lehet a prófétája, ennek okán megszámlálhatatlan vélemény akad ebben a témában. Az biztos, hogy a mostani világ nem kedvez a hosszú, akár egy életen át tartó párkapcsolatoknak. Egyszerűen azért, mert a társadalmi berendezkedés, a digitális érintkezések és a kialakult szokásrendszerek teljesen más irányba sodorták az embereket.
A magunkkal hozott szokások, minták
A társadalmi csoportok olyan emberek csoportjai, amelyek közös értékek, normák, hiedelmek vagy társadalmi érdekek miatt kölcsönhatásba lépnek egymással.
Az elsődleges tényezőt, az alapot – mindenki életében a szociálódás jelenti, amit a család, illetve a környezet ad. A tudomány szerint egy ember jelleme, alaptulajdonságai 6 éves korig kialakulnak. A gyerekkorban látott minták rögződnek, és teljesen természetesnek vesszük azok létjogosultságát. Ezek az elsődleges példák, amelyek leginkább rögzülnek egy életre.
Másodlagos, vagy formális tényező – a társadalmi csoportok. Ezek ugyancsak meghatározzák a kapcsolatok létrehozásának normáit és szabályait. A közösségekben eltöltött idő formálja a jellemet és a gondolatokat. Georg Simmel szociológus a kiscsoportok dinamikájának vizsgálata során megállapította, hogy a csoport tagjai közötti kommunikációt sokat számít. Ez általában irányított, gyermekkorban az óvoda, iskola, utána a munkahely befolyásoló tényező.
Harmadlagos tényezők, amik ugyancsak komoly hatással vannak ránk, a baráti, a haveri kapcsolatok, társadalmi csoportok, például a sport által kialakult közösségek. Egy lakókörnyezet dinamikája, működése.
Párkapcsolat szükségünk van rá
Mióta az emberiség létezik, vannak csoportok. Az ember alapvetően társas lény, még akkor is, ha sok esetben szükségét érzi az egyedüllétnek. Ahhoz, hogy az alapvető boldogság érzetünk meglegyen, kell hozzá a kapcsolat. Ha ezt megfordítjuk, tehát ha valaki magányos, nem tudja megélni a közösség, a szeretet által adatott energiákat. Olyan alapvető igényünk van rá, hogy sok esetben alkalmazkodunk a szabályokhoz, és bevállaljuk azokat a korlátokat, amik a kapcsolattal járnak. Ettől függetlenül a szabadságvágy mindig ott van bennünk.
Mindenki keresi a párját
Az alapvető igényünk miatt mindenki keresi a párját. Ha pedig megtalálta, akkor meg furcsa módon benne keresi tovább. Ez az egyik verzió. Ha már megtaláltuk az „aktuális” igazit, természetesen ragaszkodunk is hozzá. Ahhoz viszont, hogy minden szinten összecsiszolódjon két ember, sok tényezőnek kell megvalósulnia. Világnézet, gondolkodásmód, szexualitás, munka, vágyak, hétköznapi rutinok, közös célok. Ezek mindegyike külön fejezetet is megér. De egy nagyon fontos kulcsszó az, ami meg tudja oldani, az pedig az empátia. Fontos szerepe van az érzelmek összehangolásának mindkét fél részéről, és időt adni arra, hogy ez megtörténjen.
Párkapcsolat, idő, és dinamika
Az, hogy az úgynevezett egymásra találás, az életünk melyik szakaszában következik be, ugyancsak komoly befolyásoló tényező. A legegyszerűbb példa erre azok a nagyszülők, akik a mai napig együtt vannak, aminek két oka van. Az akkori szocializáció kényszerítő ereje, a másik hogy ezek az emberek már nagyon fiatalon kezdték el közös életüket. Egyszerűen összecsiszolódtak. Együtt voltak boldogok, és szomorúak, együtt fedezték fel a világot, és együtt küzdöttek meg a hétköznapokkal. A két ember egy emberként tud működni.
Abban az esetben, ha az életünk későbbi, mondjuk úgy felnőtt szakaszában találkozunk a párunkkal, ez már sokkal nehezebb. Kialakult egyéniségek, kialakult szokásrendszerek, társadalmi elhelyezkedés és integráció. Ezekkel ugrunk neki a kapcsolatnak. Tény, hogy ez már nem olyan egyszerű a felek számára.
Mind a két esetben van esély leélni az életet egy személlyel, de nem elég hozzá se a szerelem, se a szeretet. A megoldást talán az őszinteségen alapszik, a megértés ösvényén folytatódik, melyet az elfogadás kövez ki a pár közös életében.
Egy jó párkapcsolat, olyan mint a tenger, mely ostromolja a part szikláit. Minduntalan egymásnak feszülnek, de mindig ott vannak egymásnak. Összesimulnak, egymáshoz érnek, és nem létezik egyik a másik nélkül. A szikla keménységet veszti a víz lágyságától, a víz pedig beleolvad a sziklába. Teljesen más elemek, mégis közösen élik életüket. S mikor elcsitul a tenger és kisüt a nap, szépen megpihennek, csak békében nézik egymást. (Thomas Braun)
Az ember vajon monogám
Többnyire a természetben sem találni monogám fajokat. Legalább is a kutatások alapján az emlősök között semmiképp. A monogámia az ember számára is a társadalmi, strukturális változások következménye. Az ősemberek jó eséllyel egyenlőségen alapuló poliamor közösségekben éltek, és ha nem fejlődtek volna, ez a mai napig így lenne. Az is biztos, hogy az emberek nagy százaléka érzett már vonzalmat egynél több ember iránt, sőt akár egy időben is. Ez valójában természetes.
A kérdésre tehát, hogy le lehet e élni egy emberrel, egy egész életet, rengeteg választ lehet adni. Oly sok összetevőből áll ez a kérdés, mint égen a csillag. Mindenkinek magának kell tisztában lenni azzal, hogy ő mire vágyik, képes -e rá, és mit képes ezért tenni.
Így múlik el a szerelem – 3 ok, ami a párkapcsolatok kihűléséhez vezethet
