A Petrazworld utazási blog szerzője, Szabó Petronella tavaly járt a lengyelországi városban, élményeit az alábbiakban megosztja velünk:

Bár egészen 2019 nyaráig nem jártam Lengyelországban, addigra olyan sok jót hallottam a lengyel vendégszeretetről, és a szinte mediterrán hangulatú Krakkó városáról, hogy családilag egy hosszú hétvégére, júniusban ellátogattunk ide. Péntek éjszaka indult a buszunk, így kényelmesen átaludva az éjszakát, „alig” 8 óra alatt már a városban is voltunk. A Kraków Glówny autóbusz állomástól 30 perc sétára volt a szállásunk. A csodás napsütésben így már meg is volt a reggeli bemelegítő mozgás.

Szállás

A szállásunkat online foglaltam, több szempont alapján esett a választás a Hotel Eden szállodára, amelyről csak már ottlétünk alatt derült ki, hogy a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a zsidók rituális fürdőhelye, a mikve megtalálható. Ezt napjainkban már csak az ortodox zsidók használják, a lelki és fizikai megtisztulást jelképezi számukra. Érdekesség, hogy Budapesten is található egy ilyen fürdő, amelynek vizét úgy tették kóserré, azaz rituálisan tisztává, hogy 1000 liter (!) vörösbort öntöttek az épület mellett található kútba, és addig szivattyúzták, amíg belőle a borral színezett régi vizet teljesen el nem távolították. A hotelünkről még az is kiderült, hogy a XV. század óta áll a Kazimierz negyedben.

A város zsidó történelme

A történelem lenyomata minden lépésnél tetten érhető a városban. Ez a Kazimierz negyed például a II. világháború után teljesen elnéptelenedett és lepusztult, csak a 1980-as években indult meg a város rehabilitációja. Még ma is emléktáblák, utcanevek, zsidó temetők emlékeztetik az embert a történelem korábbi borzalmaira. Erről az időszakról több film is készült, talán egyik leghíresebb a Steven Spielberg rendezte Schindler listája. A film több jelenetét itt forgatták, illetve a filmben szereplő gyár és környéke, illetve a kiállítás megtekinthető, mi egy délután alatt jártuk be ezeket a helyeket. Szállásunktól 20 perc sétára található a gyárépület, a Visztula folyó túloldalán, a Gettó hősök terét elhagyva. Az állandó kiállításra érdemes időt szánni, részletgazdagon és hűen mutatja be a háború okozta fájdalmat, szenvedést, de a reményt és küzdeni akarást is. Mivel lelkileg elég felkavaró a kiállítás, végül családilag úgy döntöttünk, hogy Auschwitz-ba nem látogatunk el.

Kórusfesztivál

Visszafelé a Bernatek atya gyalogos hídon át sétáltunk, és közben egy érdekes, szoborkiállítást is megcsodálhattunk.  Úgy tűnt, mintha a szobrok a levegőben vagy csak egy-egy drótkötélen lógnának, hihetetlen, hogy az emberi agy milyen fantasztikus dolgok megalkotására képes. Visszatérve a folyó innenső oldalára, azért szerencsére sétánk közben bebizonyosodott, hogy a kerület nemcsak a szomorúságról szól. Azt is mutatja, hogy két vallás, a zsidó és a keresztény milyen jól megfér egymás mellett, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy egy katolikus templom mellett egy öreg zsinagóga állt. Meglepetésünkre pont azon a hétvégén rendezték meg a Cracovia Cantans kórusfesztivált (legközelebb 2021. június 10-13. között lesz), így a Szent Katalin templomban ingyenesen meghallgathattuk a világ minden tájáról érkezett kórusok csodálatos énekét.

Mediterrán életérzés

A kerület a nyári hónapban megtelt nemcsak énekszóval, de pezsgő élettel is, turisták ültek minden étterem teraszán és szinte úgy éreztük magunkat, mintha egy olasz vagy spanyol kisvárosban lennénk. A mediterrán hangulathoz hozzátartoznak a jó ízek és italok. Az ország amúgy is híres finom kézműves söreiről, de azért egy jó lengyel vodkát (híres Zubrowka) illett felhörpintenünk, ha már itt jártunk! Hogy ne üssön fejbe minket a jó idő és a magas alkoholtartalom, a szállásunkhoz közeli piactéren, a Plac Nowy-n ettük meg szerintem életünk legjobb melegszendvicsét. Ezzel olyan jól laktunk, hogy vacsorára nem is kellett már költenünk!

Wawel Királyi palota

Vasárnapunkat a királyi palota és a belváros felfedezésére szántuk. A város népessége az agglomerációs övezettel együtt éppen, hogy eléri az 1 millió főt, azonban a sok turista miatt ez a szám jóval többnek tűnt nekünk. A királyi palotába csak belépőjeggyel tudunk bejutni, ezt érdemes már pár nappal előbb megvenni, mert mennyiségi korlátozás van egy-egy napra. Mi végül csak a gótikus katedrálist néztük meg belülről, a királyi palotát már nem tudtuk, mert elfogyott aznapra a belépő… Legalább lesz miért visszatérni a városba! A Wawel katedrális csodálatos belülről, és érdekessége, hogy itt nyugszik Nagy Kázmér és II. Jagello Ulászló lengyel király is, illetve Szaniszló püspök, akit 1253-ban szentté avattak és Lengyelország védőszentje. A katedrális Zsigmond tornya őrzi a Zsigmond harangot, amely 11 tonna súlyú és 1521 óta működik, de csak kivételes esetekben kongatják meg a lengyelek. A templomnak múzeuma is van, amelyet maga II. János Pál pápa alapított, tiszteletből életnagyságú szobra a múzeum előtt található.  Lefelé sétálva, a  domb lábánál található Krakkó egyik jelképes szobra, a Sárkány-szobor, amelyhez több legenda is fűződik. 1970-ben emelték a szobrot és 5 percenként tüzet lövell ki magából, a gyerekek legnagyobb meglepetésére és örömére.

Krakkó belvárosa

A királyi palotát magunk mögött hagyva érünk be a város főterére, amely a középkori Európa legnagyobb piacterének számított. Mérete ma is lenyűgöző és több látnivalót is rejt. Mindjárt a tér elején észrevesszük a Városháza magas tornyát. Sajnos az épület egy tűzvészben leégett, így csak a torony jelzi egykori helyét. A torony tetejére lépcsőkön tudunk eljutni, innen pazar kilátás nyílik a főtérre és látnivalóira.

A tér közepén áll a híres Posztócsarnok, amelynek belsejében a lengyelek leginkább szuveníreket árulnak a turistáknak. Fent a plafonnál láthatjuk a hihetetlenül gazdag címerállományt, amelyek szinte idegenvezetőként körbesétálnak velünk az egész épületben. A tetőn található kávézó teraszáról csodás a kilátás a térre, ezt nem érdemes kihagyni!

Az épületből kisétálva lovaskocsik dobognak el mellettünk és megpillantjuk a híres felemás tornyú Mária-templomot. Gótikus stílusban épült, így nemcsak külsőleg, de belül is díszített. A beltéri freskók és ólomüvegek földöntúli szépséget kölcsönöznek a helynek. Ott jártunkkor épp esti mise zajlott, amit turistaként is meg lehet tekinteni, de csak akkor, ha a mise kezdete előtt érkezünk.

Elhagyva a főteret, a régi városfalon kívül egy parkba érünk, ahol a virágok és a természet csak úgy átölel minket. Madárcsicsergés, virágillat mindenfelé, a helyiek futnak, bicikliznek, a turisták fagylaltot esznek séta közben. Mi sem maradtunk ki a jóból, 3 gombóc fagyit édestölcsérbe kértünk.

Kirándulás a környéken

Mivel a buszunk hazafelé csak hétfő estefelé indult vissza Budapestre, reggeli-délelőtti órákban még volt időnk ellátogatni a híres Wieliczka-i sóbányákhoz. Meghatározott időpontokban lehet bejutni a barlangba, belépőjegyet mi egy helyi utazási irodában vettünk előző nap. A barlang nagyon különleges, ugyanis a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik. Egy szűk lifttel és túravezetővel jutunk le a 64 m mélybe. A 3 km hosszú, 2 órás úton ahogy haladunk, van, hogy a föld alatti mélység eléri a 134 m-t is. Különleges mikroklímája van a helynek, a magas sótartalma miatt légúti betegségekben szenvedőknek, asztmásoknak kiváló hely a fellélegzésre és gyógyulásra. Különböző termek vannak kialakítva a bányában, amelyek bemutatják a bányászok életét és mindennapi munkájukat. Az idegenvezető sok érdekességet és információt oszt meg velünk a helyről, azonban sajnos magyar nyelven nem elérhető a tárlatvezetés, csak angol és egyéb idegen nyelveken. A túra vége felé közeledve egy hatalmas terembe érünk, ahol még bizony esküvőket is szoktak tartani! Nem meglepő, hiszen a Szent Kinga kápolna a világ legnagyobb földalatti temploma! Pontosan 101 m mélyen fekszik és hatalmas csillárjai, amelyek sókristályokból van kifaragva, a mennyezetről 12 m-re lógva világítják be a teret. Itt található II. János Pál pápa kősóból kifaragott szobra, illetve több, az Újszövetségből kiemelt jelenet van megörökítve a teremben.

Krakkó tehát tavasztól őszig bármikor ideális egy hosszú hétvégi látogatásra, akár barátokkal, akár családdal.