Molnár Gréta: „Azt a bizonyos lépést sokáig nem mertem megtenni”

-

Gyerekként tele vagyunk álmokkal, aztán ahogy telnek az évek, úgy mondunk le róluk. Molnár Gréta azonban soha nem feledkezett meg az álmairól, hanem nekilátott, hogy megvalósítsa mindegyiket. Az útról, és egy olyan daláról mesélt nekünk, amelyet egy nagyon különleges kapcsolat inspirált.

Még reggel van, amikor találkozunk. Én érkezem előbb a megbeszélt helyre, de valamivel később már látom is, ahogy átsétál a zebrán. Nem ez az első találkozásunk, de korábban még nem tudtunk beszélgetni egymással, így nagyon várom, hogy meséljen magáról és az álmairól.

– Gyermek című dalod egy nagyon különleges kapcsolatról szól a dal. Hogyan született meg?

– Először angolul készült el a The Greatest Treasure In My Life címmel. Ehhez én írtam a dallamot és a szöveget is. A dalt Czomba Imre zeneszerző segített megvalósítani. Nagyon szerettem volna, hogy legyen magyar szövege is, de nem akartam tükörfordításban. Azt, hogy valaki friss fejjel megírja ugyanazt az érzést, amit megírtam angolul. Jakab Andrea dalszövegei régóta közel álltak a szívemhez, így felkértem, és ő pontosan úgy írta meg, ahogyan elképzeltem. Így született meg a magyar változat, amely a Gyermek címet kapta.

– Ha jól tudom, egy nagyon kedves és fontos személy inspirálta…

– A kisfiamnak írtam a dalt, aki időközben már nagyfiú lett, és arról szól, hogy mennyire hálás vagyok, hogy anya lehetek. Amióta az eszemet tudom, nagyon vágytam, hogy megéljem ezt az érzést. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a fiam engem választott, és bár akadnak nehézségek, de ő a legjobb dolog az életemben. Mindig fontos volt, hogy jó anya legyek és olyan gyermekem legyen, aki nem csak megállja a helyét a világban, de jó ember is. Jó látni, hogy ezek ott vannak benne. Sokat tanulok tőle, főleg most, hogy kamasz. (nevet – szerk.)

– Az anyaságon kívül mi az, ami nagy hatással van a dalaidra?

– Az anyaság mindig nagyon inspirált és az egyik legcsodálatosabb dolog számomra. Kisebb korában nagyon fontos volt, hogy sokat otthon tudjak lenni, ezért be is áldoztam sok mindent. De mindig megvoltak a saját álmaim, amelyeket szerettem volna valóra váltani. Sokszor az élet inspirál ebben. Amikor megírtam a Never Give Up című dalom angol szövegét, amely – „Hittel” címen Jakab Andi szövegével magyarul is elkészül hamarosan – egyfajta mantra is lett számomra, mert egy olyan élethelyzetben született, amikor nagyon mélyponton voltam és sok akadályt kellett leküzdenem. De a dalom erőt adott, hogy ne adjam fel, hanem menjek tovább az úton, hogy megvalósítsam az álmaimat. Ebben sokat segített a transzcendentális meditáció, amit több éve gyakorlok, és amelyet az utóbbi időben a fiam is megtanult nagy örömömre.

– Gyerekkorodban is az éneklésről álmodoztál?

– Szerencsére a jóisten bőségesen megáldott az álmodozás képességével, és az éneklés is egyike volt a nagy álmaimnak. (nevet-szerk.) Fiatal koromban éveken keresztül énekeltem, de végül más irányba mentem. Közben folyamatosan hiányzott, de úgy gondoltam, talán majd egy másik életben. Aztán múltak az évek… Emlékszem egyik nap ültem a munkahelyemen, és rájöttem, hogy semmit nem csinálok azok közül, amik az álmaim között szerepeltek. Nem volt még saját vállalkozásom, holott régóta szerettem volna, a balett táncos nagymamám miatt táncos akartam lenni, de nem lettem, énekes is akartam lenni, de nem énekeltem. Éreztem, hogy ennek itt véget kell vetni. Azt a bizonyos lépést sokáig nem mertem megtenni. De, ezután eljöttem a munkahelyemről és elkezdtem az álmaim megvalósítását.

– Mivel kezdted?

– Mivel a pilates régóta vonzott és közel áll a tánchoz, beiratkoztam pilates képzésre. Elvégeztem a talaj és a gépes pilatest, plusz még a rehabilitációs pilatest is, közben személyi – és aerobikedző lettem, majd öt évig csak tanítottam. Nagyon szerettem, sokat segített abban, hogy erőre kaptam. Éreztem, hogy jól csinálom, egyre több visszajelzést kaptam, így arra gondoltam, hogy ideje a többi álmomat is megvalósítani. Megalapítottam a Frizura & Szépség Magazint, majd nem sokkal később a Budaörs Rádióban felkértek a Trendelő című magazin műsor vezetésére. A műsornak azonban ekkor még nem volt szignálja, így hát írtam egy szöveget és egy dallamot, és Diószegi Kiki segítségével elkészítettem a szignált. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy talán foglalkoznom kellene a fejemben lévő dallamötletekkel. Nem sokkal később pedig hamarosan megszületett a Santa Bring  Me a Real Kiss című dalom Auguszt Bárióval, majd Czomba Imrével elkészítettük a Never Give Up című dalt.

– Ki az, aki hatással van a művészetedre?

– Abszolút nyitott vagyok, és nagyon sok zenészt és énekest szeretek. Egyik nagy kedvencem Caramel, szinte az összes lemeze megvan. Szerintem már azáltal, hogy hallgatom, sokat tanulok tőle. Szeretem a klasszikus popzenét is, Whitney Houstont, Michael Bublét. Mindig felfedezek magamnak olyan zenészeket és énekeseket, akiknek fantasztikus szövegei és zenéi vannak, mint Rebecca Ferguson vagy Emeli Sandé. Sok függ attól is, hogy milyen hangulatom van.

– Hogyan fér meg ez a sok minden együtt a zene, a pilates és a Frizura & Szépség magazin?

– Amikor elkezdtem fejleszteni a hangomat és beköszöntött az életembe az éneklés, akkor rájöttem, hogy ezek nagyon jól megférnek egymás mellett. Mindig is úgy szerettem volna létezni, ahogy a legújabb dalszerzőtáboros dalunk címe is mondja: „Létezés lélekből”, és ezt most úgy érzem meg tudtam valósítani. Végre a szívem útját járom. Megtanultam, hogy ne a fejemmel gondolkodjak, hiszen az igazi döntéseket a szívemmel kell meghozni. Sokszor nem könnyű megtalálni a belső hangunkat és odafigyelni rá, de azt gondolom, hogy a szívemben mindig érzem, ha valami rendben van vagy nincs.

– Hogyan egyensúlyozol, hogy mindenre jusson idő?

– Nagyon jól beosztom az időmet, és pontos felépítése van minden napomnak. Ez ad egyfajta önkontrollt. Akkor érzem igazán jól magam, ha reggel meditációval indítok, és este meditációval zárom a napot. Ezt igyekszem minden nap beiktatni, mert azt vettem észre, hogy így sokkal összeszedettebb vagyok. Most belefogtam egy nagy újabb nagy kihívásba: elhatároztam, elvégzem az aranykalászos gazdaképzőt, ami teljesen más, mint amit valaha csináltam. De éreztem egy lelki hívást, és szerettem volna még valami hasznosat csinálni, hogy akkor is értsek valamihez, ha egyszer lekapcsolják a netet.

– Nem érzed úgy néha, hogy szétszakadsz?

– Sok mindent csinálok, de azt gondolom, hogy ezek jól kiegészítik egymást. Imádok tanítani, mert nagyszerű érzés, amikor valakinek nem fáj többé a dereka vagy jobb lesz a tartása. Ugyanígy az éneklést is nagyon szeretem, ami sokszor úgy nézett ki, hogy nincs esélyem. De kitartottam. Legbelül mindig volt egy hitem, hogy egyszer lesz belőle valami. Mindenhez idő kell, mire beérik. Meg kell szenvedni az utat, kellenek a fájdalmak, a jó és a rossz dolgok. Ha minden jó, akkor nem tanuljuk meg értékelni a dolgokat. Ezt próbálom tanítani a gyermekemnek is. Legyünk hálásak, mert egyik percről a másikra el lehet veszíteni mindent.

– Van még olyan álmod, amit nem váltottál valóra?

– Szeretnék transzcendentális meditációt tanítani. Ez egy távolabbi cél, de érzem a szívemben, hogy ez egy jó irány. Mindig egy nagy dilemma, hogy vajon melyik úton kell haladnunk. Vagy melyiket kellene elengedni. Az éneklésben egyre több segítséget kapok, ami arra mutat, hogy ezen az úton tovább kell mennem. Nem egyszerű szakma, ezt csak szerelemből lehet csinálni.

– Milyen terveid vannak még?

– Szeretném, ha minél több dalom megjelenne, és szeretnék egy zenekart, amellyel koncertezhetnék. Aztán majd meglátjuk, hogyan alakul. Úgy vagyok vele, hogy amíg vannak álmok a fejemben, addig minden rendben.

Itt további érdekes olvasnivalót találsz:

Falusi Mariann: „Ha nem érzem úgy, hogy sírni kell, akkor baj van”

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!