Milyen hatással van agyunkra a COVID-19?

-

Mint minden vírusos megbetegedésnek, az új koronavírus fertőzésnek is megvannak a speciális tünetei, amelyekkel a legtöbben, akik átestek a betegségen, találkoztak. Sokaknál azonban néhány tünet nem múlik el maradéktalanul, hetekkel és hónapokkal később is megmaradnak bizonyos idegrendszeri ún. posztcovid tünetek, mint a krónikus fáradtság, memóriazavar, alvászavar stb., amelyek összefüggésbe hozhatók az agyi gyulladásos folyamatokkal.

Dr. Dénes Ádám Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet agykutatója a Neuroimmunológia Kutatócsoport vezetője, munkatársaival az új koronavírus okozta fertőzés lehetséges agyi hatásait vizsgálja, különös tekintettel az agyi gyulladásos folyamatokra. A covid hatására az agyban végbemenő gyulladásos folyamatokról és azok lehetséges okairól beszélgettünk…

– Elsők között vizsgálták koronavírus-fertőzésben elhunytak agyát. Ez mit jelent pontosan, hogyan kell elképzelni a vizsgálatokat?

– Két nagy vizsgálati csoport van azzal kapcsolatosan, hogyan lehet a koronavírus kapcsán agyi érintettséget vizsgálni. Egyrészt koronavírus fertőzésben elhunytak agyát vizsgáltuk, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen elváltozásokat tudunk azonosítani az agyszövetben, (elsősorban milyen gyulladásos elváltozásokat) amelyek elég komolyan bele tudnak szólni az idegrendszer működésébe, és káros hatásokat tudnak elindítani. Ennek során megnézzük, hogy a szövet mutat-e patológiás elváltozásokat, ha igen, akkor ezeknek milyen a természete, az agyszövet állapota hasonlít-e valamilyen más betegségre. Ezen felül vizsgáltuk azt is, hogy milyen működésváltozásra utaló jeleket mutatnak az ún. mikroglia, az agy fő immunsejtjei, az agyban. Ezek mennyiségéből és állapotából tudunk arra következtetni, hogy gyulladásos szempontból mennyire érintett az adott szövet. Ezután nem sokkal elindítottunk egy másik típusú vizsgálatot, ami még jelenleg is fut, de már most kezdenek gyűlni az adatok.

DenesAdam-poszt-covid
Dénes Ádám

– Ez miről szól?

– Ennek során olyan betegeket vizsgáltunk, akik nem voltak olyan súlyosan állapotban a fertőzést követően, meggyógyultak, akár még kórházba sem kerültek, de nagyon hosszan fennálló idegrendszeri tüneteket mutatnak. Ezeket az adatokat összehasonlítjuk olyan emberekkel, akik átestek a covidon, de nem lettek hasonló súlyosságú fertőzés után idegrendszeri tüneteik. Ezek között a betegcsoportok között próbálunk a legmodernebb képalkotó és biokémiai módszerekkel különbségeket találni, amely alapján a betegségmechanizmusokra következtetni lehet. Ez egy kollaborációs munka, amelyben számos centrum, mint  az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet, a Természettudományi Kutatóközpont és az Országos Mentális Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet (OMIII) is részt vesz.

Megnézzük például az agyi keringést és az agyterületek összehangoltságát MR vizsgálattal, Dr. Vidnyánszky Attila vezetésével, és számos kiváló kolléga segítségével vizsgáljuk az alvásminőség változásait, az agyhullámokat EEG segítségével, és különböző, kognitív állapotot mérő tesztekkel is. Egy nagyon komoly neurológus csapattal, amelyet Dr. Kamondi Anita koordinál, dolgozunk együtt azon, hogy adott neurológiai eltérések hogyan függenek össze a keringésben kimutatható gyulladásos faktorok mennyiségével a betegekben. Így próbáljuk megérteni, hogy melyik mutat valamilyen korrelációt a hosszan elnyúló idegrendszeri tünetekkel, és ezekhez milyen agyi aktivitás és keringésbeli változás társulhat.

– Ezek alapján mik a tapasztalatok?

– Alapvetően arról van szó, hogy nagyon komoly gyulladásos változásokat látunk az agyszövetben, olyan típusú változásokat, amelyek nem nagyon hasonlítanak más idegrendszeri betegségek esetében bekövetkezett elváltozásokra. Általában az idegrendszeri betegségek nagyon gyakran azért köthetők bizonyos agyterületekhez, mert azok az agyterületek valamiféle érzékenységet mutatnak bizonyos folyamatokra. Erre tipikus példa a Parkinson-kór, ahol a tünetek nagy részét egy bizonyos agyterületen levő sejteknek a halála okozza. Ez annyira jól lokalizálható, hogy amíg gyakorlatilag a sejtek 60%-a el nem pusztul szinte tünete sincs a betegnek, utána pedig ez a maradék túlélő sejt nem képes a funkciót ellátni. Itt tudjuk, hogy van egy agyterület, ahol az idegsejteknek az érintettségét kell vizsgálni.

agy-kutató-posztcovid
Fotó: imagesourcecurated/envato.elements.com

Ezzel szemben az egyik legfontosabb tapasztalat a covidban elhunytak agyszövetében, hogy nagyon sok területen egy nagyon heterogén gyulladást és patológiás elváltozásokat látunk. Ez azt jelzi, hogy itt tulajdonképpen a neurológiai tünetek olyan módon fognak az adott beteg esetén előállni, amelyik agyterületek jobban voltak érintve. Kvázi ez nem üres lapra íródik, hanem a beteg adott állapotára rakódik rá. Egyrészt van egy szisztémás állapot, hogy a betegnek milyen krónikus betegségei voltak – ez már eleve meghatározza, hogy ő mennyire lesz fogékony a fertőzésre, milyen valószínűséggel kerül lélegeztetőgépre, mennyire lesz jó a gyógyulása. Mert azt tudjuk, hogy bizonyos krónikus betegségek nagyon rontják az esélyeket (magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás például).

– Az olyan általános tünetek, mint a memóriazavar, alvászavar, látászavar, szaglás-és ízlelés zavara esetén a vírus bejut az agyba?

– A tünetek heterogének, és bár nagyon sok agyterület érintett a gyulladásos folyamatok szempontjából, ezeken a területeken nagyon sokszor nem látunk vírust. Mert nem arról van szó, hogy megfertőződött az agynak valamelyik régiója, mint a herpesz szimplex vírus esetében (amely szinte a populáció 98-100%-ban ott van, még akkor is, ritkán okoz súlyos tüneteket). De például, ha egy nagyon komoly immunrendszeri defektus fellép, akkor a herpeszvírus törzsek meg tudnak fertőzni bizonyos területeket az agyban, amely életveszélyes állapotokat tud előállítani – például agyvelőgyulladás alakul ki.

Na most, a covid esetében szó nincsen erről. A SARS-CoV-2 vírus az agyszövet legtöbb területén nem mutatható ki. Viszont kimutatható az erek gyulladása, az agyi mikroglia sejteknek a nagyon heterogén módon megváltozott működése, kimutathatók gyulladásos faktorok az agyszövetben, amelyek együttesen a szisztémás változásokkal (fokozott trombózis hajlam, hipoxia, keringési zavarok) egy komplex kórállapot okoznak. Ebben fontos tényező lehet az, hogy ezeknek a betegeknek önmagukban is sokszor nagy mennyiségű gyulladásos faktor van/volt a keringésükben, ami eléri az agyat, a nem megfelelő oxigénellátottság is negatívan hat az agyra, vagy akinek véralvadási zavara van krónikus betegségek miatt, ott a covid szintén súlyosbíthatja a tüneteket vagy előidézhet véralvadási zavarokat. A gyulladt erek miatt számos szerv keringése is zavart szenved, ami szintén hat majd az agyra is. Ezekben az esetekben tehát már van egy komplex patológia, amelyre rájön még a speciális heterogén agyi gyulladásos tünetegyüttes, ami nagymértékben megszórja a betegeket, és nagyon változatos neurológiai tünetekkel társuló patológiát alakíthat ki.

– Vannak adatok arra vonatkozóan, hogy a posztcovid tünetek hány embert érinthetnek?

– Többféle becslést lehet mondani, de óvatosan kell bánni a számokkal, mert akármelyik oldalról közelítjük, a számok csalókák lehetnek. Vannak vizsgálatok, ahol a fertőzöttek 25%-a mutat neurológiai tüneteket, de van, ahol ez a szám 50/%. A súlyos állapotú, kórházba került betegeknek szintén több, mint 50%-a mutat valamilyen neurológiai tünetet. Ehhez képest kevesebb olyan beteg van, akinek hosszan elnyúló neurológiai tünetei lesznek, viszont a kórházba nem került betegeknél is, maga az ízérzés-és szaglászavar egy idegrendszeri tünet önmagában, amelyet a fertőzöttek jelentős része átél. De alvászavar, krónikus fáradtság, memóriaproblémák, szédülés, mozgásszervi zavarok is nagyon gyakran kialakulnak.

krónikus fáradtság-posztcovid
Fotó:gstockstudio/envato.elements.com

A rengeteg neurológiai tünet mellett ezek súlyossága változékony. Azt lehet mondani, ha van valahol egymillió fertőzött, aki megbetegedett, akkor biztos, hogy több mint százezer olyan beteg lehet, akiknél valamilyen neurológiai tünet hosszabb távon is fennmarad. Még nehezebb a helyzet, hogy ha nincsenek látható tünetek adott fertőzöttek esetén, mert ez nem jelenti azt, hogy attól még nincs valamilyen neurológiai érintettség, vagy nem lesz a fertőzésnek hosszabb távon valamilyen neurológiai hatása is. Ez például egy demenciára hajlamos, vagy idős beteg esetén jelenleg kiemelten fontos kérdés, amire egyelőre nincs egyértelmű válasz.

– A betegség után mennyi időnek kell eltelnie, hogy posztcovidról beszélhessünk? Mikor kezdjen el aggódni az ember, ha még mindig érzi a tüneteket?

– Túlságosan aggódni nem szerencsés, mert az egy rossz irány, ha az ember erre a nehéz állapotra még pánikol is. Persze ezt könnyű mondani annak, aki nem éli át a betegség tüneteit. Azt viszont látjuk, hogy a pandémia okozta bezártság és stressz a nem fertőzöttek esetén is nagyon sokféle viselkedészavart, sok esetben pszichiátriai tünetet okoz. Az egész vizsgálatsorozatnak az a lényege, hogy értsük, mi történik: mi az, ami magától elmúlik, mi az, amivel komolyabban kell foglalkozni, mi az, amibe bele lehet nyúlni terápiásan és mi az, amibe nem. Én azt mondom, ha egy beteg felgyógyult a koronavírus fertőzésből, letelt a karantén időszaka és mondjuk alapvetően az immunológiai státusza szempontjából gyógyultnak tekinthető (de ez is egy heterogén kategória, mert van, akinek a fehérvérsejt számai vagy D-dimer értékei hónapokig nem normalizálódnak), és mondjuk egy hónappal a gyógyulás után még mindig érez tüneteket, akkor mindenképpen poszt covidról beszélhetünk. Általában van egy tünetegyüttes adott betegek esetén, ami jelen van a fertőzés alatt és után, és ezek egy része oldódik, javul, más része hosszú ideig egyáltalán nem oldódik meg. Szóval igazából a poszt covid sok esetben nem elkezdődik valahol, hanem nem fejeződik be az a kórállapot, amit a betegség okoz.

– Lehet valahogy védekezni vagy az egészségügyi állapotunktól függően teljesen ki vagyunk szolgáltatva a vírusnak?

– Sok mindennel próbálkoztak az orvosok világszerte, de egyelőre nincs csodaszer. Ami viszont fontos, hogy minden betegségből való felgyógyulás óhatatlanul nagymértékben függ attól, hogy milyen volt a beteg általános állapota, amikor megkapta a fertőzést. Ebből a szempontból fontos, hogy valaki tud-e bizonyos változásokat eszközölni vagy valamilyen tudatosságot belevinni az életbe, amivel legalább a tünetegyüttest enyhíteni lehet. Ez nem mindig könnyű. Például, gyerekeknél sok olyan eset volt, hogy nem volt nagyon súlyos koronavírus fertőzése, nem került kórházba, de mondjuk viselkedészavarai vagy komoly tanulási problémái lettek. Ilyenkor a szülő is nehéz helyzetben van, hogy mit csináljon, mert van a járványnak egy csomó pszicho-szociális hatása is, amit mindannyian átéltünk, és erre íródik rá sok minden, például egy fertőzés utáni posztcovid állapot. Ezért nem mindegy az sem, hogy milyen szakember fog segíteni, észleli-e a problémát, hogy ne legyen belőle egy olyan újabb betegség, aminek a covid megágyazott. Ezért rendkívül fontos a tünetekre figyelni és szakembertől időben segítséget kérni.

– A mutációk tekintetében lehet tapasztalni bármilyen eltérést a posztcovid tünetek tekintetében?

– Igen, most már gyűlik a szakirodalom. Mindegyik típusú variánsnak voltak/vannak speciálisabb tünetei, de alapvetően olyan adatsor megint nincs, ami egyértelműen azt mondaná, hogy az omikron mondjuk csak adott neurológiai tüneteket okoz, a másik variáns meg kizárólag mást. Neurológiai szempontból nagyon sok posztcovid tünet az új variánsoknál ugyanúgy megvan, ami nem mindegy, hogy a beteg általános állapota milyen, például milyen krónikus betegsége van, meddig volt rosszul, volt-e kórházban, lélegeztetőgépen, mert ezek a tényezők mind hatnak a neurológiai állapotváltozásra is.

– Látszik valamiféle változás abban, hogy gyengülne a vírus?

– Ideális esetben az a tény, hogy a populáció zöme előbb-utóbb oltva lesz, és sokan átestek valamelyik variánson, önmagában adhat reményt, hogy a következő időszakban talán csitulhatnak ezek a hullámok. Abból a szempontból, hogy az újabb variánsok nem fognak ilyen súlyos tünetegyüttest okozni, nem lennék túl optimista sajnos, mert a koronavírus törzsek elleni immunválasz az önmagában nem annyira hatékony. A szokványos náthás megbetegedések 30%-át is koronavírus törzsek okozzák, és nem nagyon sikerült még kifejleszteni olyan módszereket, hogy soha ne legyünk náthásak. Az influenza példáján, ahol nagyon szorosan figyelik az új törzsek esetén a virális antigének változásait, és próbálnak rá oltóanyagokat tervezni, éves szinten újra kell huzalozni a rendszert és készülni rá, hogy nem ugyanolyan a vírustörzsek lesznek dominánsan jelen, mint évekkel korábban. Hiszen a vírus maga nagyon sokat változik, járva azt az utat, ami evolúciósan segítette abban, hogy az emberben megbetegedést tudjon okozni.

influenza-covid-nátha
Fotó: rawpixel/envato.elements.com

Ha ezt nézzük, akkor én látok egy olyan veszélyt is, hogy azzal, hogy a mostani variánsok kevésbé tűnnek súlyosnak, (mint pl. az omikron) az általános veszélyérzet nem nagyon fogja a következő hullámok kivédéséhez szükséges oltási kedvet fokozni. Miközben tudjuk, hogy egy védettség az immunizálás után 4-5-6 hónap. Ami nem azt jelenti, hogy az illetőnek olyan lesz az állapota, mintha soha nem kapott volna oltást, de például elképzelhető, hogy megússzuk a tavaszi hullámot, aminek következtében nehéz lesz meggyőzni a populáció nagy részét, hogy de igenis tessék elmenni legalább a harmadik oltást felvenni. Ilyen esetben elképzelhető, hogy ősszel előkerül egy újabb variáns, ami súlyosabb tünetegyüttest fog okozni, és akkor megint lesz egy nagyon nagy része a populációnak, akiknek nem lesz megfelelő védettsége.

Sajnos ilyen forgatókönyv is elképzelhető amellett, hogy reményeink szerint a folyamatos kitettség a vírusnak valamifajta alapszintű nyájimmunitást okoz majd előbb utóbb. De itt szó nincs arról, mint a kanyarónál, hogy kvázi életfogytig védenek majd az oltások a vagy az, hogy valaki átesett a betegségen. Mellesleg megjegyzendő, hogy a fejlődő országokban jelenleg is százezres nagyságrendben van az elhunytak száma – sokuk kisgyermek – éves szinten, csak ahol a populáció nagy része oltott, észre sem vesszük, hogy a kórokozó jelen van.

– Mit gondol, meddig lesz velünk ez a vírus?

– Alapvetően azt tapasztalom, hogy sok minden megváltozott a környezetünkben az elmúlt évszázad során – amikor az emberek zömmel még fertőző betegségekben haltak meg – és nagyon megváltozott az ember immunológiai státusza is.  Amellett, hogy a védőoltások és antibiotikumok alkalmazásával számos fertőző betegség hatásait nagyon hatékonyan tudjuk gátolni, fokozódott a krónikus betegségek térhódítása, pont azért, mert megnőtt az átlagéletkor és nagyon sok krónikus betegségre hajlamosító tényező van az életünkben – gondoljunk a légszennyezettségre, táplálkozásra, élelmiszer-adalékanyagokra, stresszre vagy a mozgásszegény életmódra. Egyre mesterségesebb az ökológiai környezetünk is, amelynek következtében leszűkülnek a természetes élőhelyek, amelyeket az ember állandó kompresszióban tart. Így nem nagyon lehet megmondani, hogy ebből a megváltozott, állandóan sodródó környezetből mikor kerül elő valami teljesen más fertőző ágens, amivel még nem találkoztunk, a velünk élő vírusok és baktériumok mutációiról nem is beszélve. Várhatóan nagy kihívás lesz a következő két évtized az egészségügyi ellátórendszerek és a tudomány számára is, és ezért fokozott igény van a tudomány eredményeinek széleskörű terjesztésére, és a tudományos alapú döntéshozatali folyamatok erősítésére.

Itt további érdekes olvasnivalót találsz:

Evészavar is lehet a COVID mellékhatása gyerekeknél

 

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!