Miért kívánunk bizonyos ízeket?

-

Ha valaki kifejezetten egy tipikus ízre vágyik, számtalan oka lehet. Visszavezethető egészségügyi vagy lelki problémákra, ezért érdemes rá odafigyelni. Általában ezt megoldjuk egyszerű majszolással, evéssel, de nem biztos, hogy maga a kívánás ténye ennyivel elintézhető.

 Csípőset kívánunk

Ha az ember gyakrabban kívánja a csípőset, vagy a jó fűszeres ételeket, élettani szempontból a szervezet ilyenkor a cink bevitelét kívánja. A cinkre a szervezetünknek napi szinten szüksége van, kis mennyiségben. A szénhidrát-anyagcsere folyamatokban, a vércukorszint egyensúlyának fenntartásában és a növekedésben van szerepe. A csípősséget, mint már tudjuk, a kapszaicin adja – ez a vegyület bekerülve a szervezetbe endorfint szabadít fel. Az endorfin olyan izgalmi állapotot eredményez, mint mikor erős fizikai, esetleg szellemi megterhelésnek vagyunk kitéve. Furcsán hangzik, de a csípős ételekre akár rá is lehet szokni. A csípős ételek utáni vágyakozás azt is jelentheti, hogy a gyomrunk nem megfelelő ütemben dolgozza fel a tápanyagot. A test vérellátását, a szívműködést fokozzák, és serkentőleg hatnak az anyagcsere folyamatokra, ezáltal felfrissültnek érezhetjük magunkat. Ha levertek, szomorúak vagyunk, vagy éppen unatkozunk, akkor jelentkezhet még a csípős ételek kívánása. Arra is figyelmeztet, ha csípőset vágyunk fogyasztani, hogy elfojtott szomorúság, bánat van bennünk, amit ki kell adnunk magunkból. Ha rendszeresen kívánjuk, akkor a tudatalatti üzenet pedig az, hogy változtatni kell, fel kell dobni az életet, kizökkenteni a megszokott kerékvágásból.

Savanyút kívánunk

Ha rendszeresen sóvárgunk a savanyú íz iránt, érdemes komolyan venni és utánajárni, mert valami nincs rendben. Mint minden túlzott mértékű, egy bizonyos ízre fókuszáló vágyakozásunknak, nyomós oka lehet, mert a szervezetünknek valami hiányzik. A savanyú ízre való vágy élettani oka akár a vitaminhiány. Főképp a C-vitamin az, ami ebben az esetben a kelleténél kisebb mennyiségben lehet a szervezetben. A C-vitamin, mint mindenki tisztában van vele, antioxidáns hatású, az anyagcsere folyamatokban segít, az egészséges bőr és csontok karbantartásához szükséges. A savanyú ízre való vágyakozás nyilván akkor is előfordul, ha gyomrunkban csökken a savtermelés, ami arról árulkodik, hogy a kiválasztó rendszerünkkel nincs valami rendben. Sok probléma megelőzhető, ha tisztában vagyunk ezzel. A savanyúság kívánása a terhes nőknél gyakran jelentkezik, mert a hormonális változások miatt kissé édeskésebbnek éreznek mindent, és ezért vágynak mondjuk kovászos uborkára. Előfordulhat, ha a kelleténél több alkoholt fogyasztottunk, és nem hidratáltunk, savanyút kívánunk, ezért sem véletlen, hogy népi megoldás a másnaposságra a korhelyleves. A savanyúságra való rendszeres vágyakozás lelki okokra is visszavezethető. Túlfűtött, akár pozitív vagy negatív érzelmek túlcsordulása esetén fordulhat elő. Ilyenkor kell az elengedés, hiszen a gyomrunknak is kell a tisztítás. Jelentheti azt is, hogy dühösek vagyunk, vagy nagyon haragszunk valakire. Aggodalomra azért semmi ok, hiszen az teljesen normális, hogy vannak olyan napok, amikor sósat, édeset, vagy éppen savanyút kívánunk.

Sósat kívánunk

Élettanilag, amennyiben sűrűn kívánjuk a sós ételeket, vagy állandóan chipset ropogtatnánk, biztosak lehetünk abban, hogy hiányzik a szervezetünkből a nátrium, vagy a kálium. Ha sok vizet fogyasztunk, dehidratáljuk a szervezetet, sót vesztünk. Fokozottabb testmozgás, edzés után is előfordulhat. Só veszteséget okoz a betegség, testünk lázzal járó túlhevülése, mely során veszítünk folyadékot. Egy átbulizott, túlzott alkoholfogyasztással járó éjszaka után nem csak a fejfájással küzdünk, hanem a sóhiánnyal is. A sós íz kívánásának oka a mellékvesék rendellenes működéséből is adódhat, minek következtében értékes ásványi sókat és nátriumot veszíthet a szervezet. Kutatások alapján azok az emberek kívánják a sós ételeket, akiknek magasabb a vérnyomásuk a normál szintnél. A pszichés, vagy lelki problémák jeleként is lehet értelmezni a só utáni vágyakozást. Ha stresszes életet élünk, vagy ha dühösek vagyunk, sokszor majszolásba, rágcsálásba menekülünk. Az elfojtott vágyainktól, meg nem oldott problémáinktól, szorongásainktól nagy valószínűséggel a szervezet sót fog kívánni. A megoldás nem a mértéktelen és állandó chips, ropi, sóssütemények fogyasztása, hiszen a nátrium bevitelünket egészségesebben is meg tudjuk oldani zellerrel, répával, joghurttal, és szárított szardíniával is.

Édeset kívánunk

Ha megfogalmazódik bennünk egy gondolat, hogy kívánósak vagyunk egy kis édességre, figyeljünk oda, mert más is lehet a háttérben. Szervezetünknek valószínűleg a cinkre, a B6 vitaminra, a krómra és a magnéziumra van szüksége. Amennyiben szénhidrátot, vagy cukrot viszünk be a szervezetbe, az elmozdítja a vércukorszintünket, tehát ha az alacsonyan van, kívánjuk az édességet. A bevitel után elkezdünk inzulint termelni, ennek hatására áll vissza a testünk normál vércukorszintje. A magnéziumhiány esetén is édességet kívánunk, főleg csokoládét. A gyulladások csökkentésében, az immunrendszerünk erősítésében, túlhajszolt életmódunkban, a stressz csökkentésében segíti a magnézium. Nagy valószínűséggel valamelyik probléma áll fenn. Fogyasszunk lazacot, tonhalat, kelkáposztát, spenótot, és magvakat (mandulát, napraforgómagot), mert mind remek magnéziumforrások. A lelki problémák fizikai kivetülése is lehet az édesség utáni sóvárgás. Szeretethiányunk van, szomorúak vagyunk, törődésre vágyunk, biztonságérzetet szeretnénk. Édesre vágyunk, ennek oka, hogy a csokoládé boldogsághormont termel, ahogy mindenki mondani szokta. Alapvetően egy triptofán nevű aminosav található az édességekben, ami élénkíti a szervezetet, és jobb kedélyt varázsol. Akinek sok megoldandó problémával kell napi szinten megbirkózni, inkább sportolással, jógával, meditálással próbálkozzon.

Budafoki Tamás

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!