Miben más egy alapítványi/alternatív középiskola, mint az állami?

-

Ha jobban elmélyedünk a témában láthatjuk, hogy több hasonlóság is akad, de sok olyan különbség is, amely modernné és személyközpontúvá teszi az oktatást. Ezekről beszélgettünk a Budenz József Alapítványi Gimnázium igazgatónőjével, Szilágyi Mártával.

Miben más a Budenz Alapítványi Gimnázium, mint a hagyományos gimnáziumok és középiskolák?

A Budenz Alapítványi Gimnázium nem egy alternatív magángimnázium, nem rendelkezik alternatív kerettantervvel, hanem ránk is a Nemzeti Alaptanterv vonatkozik. Viszont vannak olyan módszereink, amelyeket sok éve alkalmazunk, és amelyek eltérnek az úgynevezett hagyományos módszerektől. Úgy mondanám, hogy máshogy érjük el a kerettanterv által kitűzött célokat. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bizonyos szakjainak gyakorló iskolája vagyunk, amelynek keretében matek, földrajz és történelemszakos hallgatók nálunk töltik a féléves gyakorlatukat. Nagyon büszke vagyok erre, mert azt gondolom, hogy jövő valahogy úgy kezdődik, hogy az egyetemről kikerülő pedagógusok, milyen kompetenciákkal, készségekkel és attitűddel lépnek a pályára.

Melyek ezek az eltérő oktatási módszerek?

Már az alapoknál nagy különbség van, mert mi egy osztályba mindössze 20 embert veszünk fel. Ennek az a célja, hogy mindenkire igazán és egyénileg tudjunk figyelni. A másik fontos dolog, hogy mi nagyon sokat megyünk ki az iskolából, sokkal többet, mint amennyit egy más típusú iskolából mennek. Nagyon fontos számunkra, hogy amit a gyerekek így az iskolán kívül megtanulnak, azt minél hamarabb össze tudják kapcsolni az iskolapadban tanultakkal. Minden tavasszal és ősszel projekttáborokat tartunk, amelyek keretében szó szerint kint vagyunk a terepen: megismerkedünk az ország valamelyik régiójával, polgármesterekkel, cégvezetőkkel, barlangkutatókkal beszélgetünk, aztán az itt szerzett tapasztalatokat a gyerekek csapatban feldolgozzák. Ezt a tudást nagyon jól tudják hasznosítani és azt gondolom, hogy ez minden iskolának fontos feladata. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek az ország más részeit is lássák és olyan benyomásokat szerezzenek, amelyeket később a munkájuk során hasznosítani tudnak majd.

Fotó: Budenz József Alapítványi Gimnázium FB oldala

Így készülnek fel a gyerekek a való életre…

Nem szeretem azt a mondatot, hogy az iskola a nagybetűs életre készít fel, mert a gyerekeket már most is rengeteg hatás éri, sokkal több, mint annak idején minket. Ezt a sok mindent valahogy fel kell dolgozniuk és nekünk kell velük együtt valamilyen jövőképet kialakítanunk a számukra. Mi abban hiszünk, hogy a helyes úton haladásban tudjuk őket segíteni. Éppen ezért például a pályaorientáció kapcsán nagyon fontosnak tartjuk azokat a lehetőségeket, amikor a gyerekek saját maguk tapasztalhatják meg, hogy adott esetben milyen egy többszáz milliós kombájnt tabletről irányítani, mit jelent az EU-s források felhasználása az elmaradottabb régiók számára, vagy amikor ellátogatunk egy idősek otthonába és az ott élőkkel van lehetőségük beszélgetnek. Ezeket nem lehet megtanulni az iskolapadból.

Milyen egyéb foglalkozás van, amely más, mint a hagyományos oktatásban?

Amióta a Budenz Alapítványi Gimnázium létezik, vagyis már gyakorlatilag 26 éve, vannak önismereti foglalkozásaink, amelyek ugyanúgy, mint a többi tantárgy az órarendbe vannak beépítve. Ezekhez az órákhoz nem csak mi, tanárok ragaszkodunk, de ugyanúgy a gyerekek is. Amikor felsőbb osztályokban már nem fér be a sok tantárgy közé, többször is előfordult már, hogy saját kérésükre iktattuk be újra és a gyerekek délután inkább tovább maradtak, mert úgy érezték, hogy szükségük van rá a közösségük vagy akár az egyén szempontjából. Az újonnan bekerülő gyerekek eleinte furcsállják, de aztán éppen ezekkel a foglalkozásokkal sikerül kialakítani bennük a bizalmat, hogy az iskolai létüket úgy éljék meg, hogy biztonságban vannak és választ kapnak a kérdéseikre. Ebben a kialakult bizalmi viszonyban sokkal jobban tudunk mi is tanítani.

Fotó: Budenz Alapítvanyi Gimnázium

A régi diákoktól milyen visszajelzéseket kapnak?

Nagyon sokan, akik az egyetem alatt visszalátogatnak hozzánk azt mesélik, hogy most áll össze nekik a kép, hogy mennyi mindent tapasztaltak, mialatt itt tanultak. Az egyik legszebb emlékem, amikor az egyik felvételiző arra a kérdésünkre, hogy miért szeretne ide jönni azt felelte, hogy azért „mert egy volt diákunkkal beszélgetett, aki azt mondta neki, hogy ha örök barátot szeretne, akkor mindenképpen ide jöjjön, mert itt ilyenek a tanárok.” És ami még szebbé teszi, hogy ezt egy olyan diákunk mondta, akivel az évek alatt nagyon sokat kellett bajlódni, de a végén mégis kiegyenesedett. Ez a mondat engem nagyon megérintett.

Fotó: Budenz József Alapítványi Gimnázium

Miben viszonyul máshogy a tanulóhoz egy alternatív gimnázium és egy állami?

Csak magunkról tudok beszélni, és amit mondok az nem egy marketing szöveg, hanem valóban partnerként kezeljük a gyerekeket és valóban tiszteljük őket. Tiszteljük a fejlődő és sokfelé kalandozó személyiségüket, amelyből igyekszünk sok mindent kihozni. Ők pedig tisztelnek bennünket azért, hogy sok mindent tudunk bizonyos dolgokról és ez az egész oda vezet, hogy kialakul egy kölcsönös tisztelet és bizalom. Ez az a helyzet, amelyben a diákok elhiszik nekünk, ha egy új irányt javasolunk vagy éppen egy kevésbé jól sikerült vizsga után is bizalommal fordulnak hozzánk. Ez nagyon furcsa azoknak a kollégáknak, akik sokáig tanítottak állami iskolában, és időbe telik nekik megérteni, hogy nem leszünk attól kevesebbek, ha közelebb engedjük magunkhoz a gyerekeket. A gyerekek számára egy nagyon biztonságos „játszóteret” biztosítunk, ahol próbálkozhatnak, és ahol nem baj, ha valami nem sikerül. Szabad hibázni, mert abból mindig építkezünk és mindig vannak újabb célok és lehetőségek. Könnyű elkaszálni valakit, de jobb megkeresni azt a problémát, amely miatt nem tud jól teljesíteni. Nyilván nálunk is vannak határok, de ezek tágabbak, mint egy állami intézményben, ahol a 35-40 fős osztályban nehéz ezt kialakítani.

Az alternatív iskolákban a sokféleséget kifejezetten szeretik. Hogyan tudják ezzel a sokféleséggel megteremteni a színvonalas oktatást?

Nagyon szeretjük a sokszínűséget, akár vallásilag, kultúrálisan, és erre rá is erősítünk azzal, hogy ha például valakinek egy érdekes hobbija van vagy egy érdekes országban élt korábban, esetleg külföldről származik, akkor teret adunk neki, hogy erről beszélhessen és bemutathassa a többieknek. Ez empátiára, toleranciára és nyitottságra tanítjuk őket, és ebből eredően az információk értékelésének szabadsága is fontossá válik számukra.

Fotó: Budenz József Alapítványi Gimnázium FB oldala

A differenciált, személyre szabott oktatás nagy hangsúlyt kap. Hogyan tudják ezt elérni, milyen módszerekkel?

A kis létszámból tudok megint kiindulni. Egy tanórán belül – főleg néhány tantárgy esetében -, előfordul, hogy 2-3 szinten kell dolgoznia a kollégának, mert vannak nagyon tehetséges gyerekek, akik mondjuk matekból sokkal nehezebb feladatot kapnak, vagy aki valamelyik nyelvet olyan szinten tudja, hogy nem összehasonlítható a többiekkel. Lehetőséget biztosítunk azoknak is, akiknek valamilyen készséghiányuk van vagy lemaradtak valamiből, mert fontosnak tartjuk, hogy ne kelljen különórára menni, hiszen az a legjobb, ha a saját tanárától, annak saját elvárásrendszerében tud dolgozni. Ápoljuk a tehetségeket is és eljuttatjuk őket minden versenyre, de ezek közül azokat szeretjük legjobban, amelyek több készségüket megmozgatja – bár ezek kevésbé kerülnek be azokba a statisztikákba, amelyek alapján ma általában megítélik az iskolákat. Az is igaz, hogy mi sem azért dolgozunk, hogy bekerüljünk ezekbe a statisztikákba.

Mennyire könnyű beilleszkedni annak a gyerekeknek, aki állami oktatásból érkezik?

Mivel mindenki újként érkezik a kilencedik nyelvi előkészítő osztályba, sokat dolgozunk azon, hogy a gyerekek egy közösségbe formálódva tudjanak együtt dolgozni, és hiszek abban, hogy ez a kötődés végtelenül erős marad évekkel később is. Azt gondolom, hogy nyelvi előkészítő évfolyamok sok már előnye mellett tökéletes arra is, hogy ezt a sokszínű gyerekanyagot, – ami tényleg nagyon színes, mert sok felől érkeznek hozzánk – összehozza, és a gyerekek szocializációja sikeressé váljon.

Általában mivel magyarázzák a váltást a gyerekek és a szülők?

Egyre több szülő vállalja fel, hogy olyan helyeket és közösségeket keresnek, ahol kevésbé poroszos az oktatás, ahol nem csak az elvárásokban és a követelményekben részesítik a gyerekeket. Keresik a kicsi és valós közösségeket, amelyekben a közösség tagjai egymást viszik előre, és ahol ugyanúgy van rend, és van követelmény, de ahol érzik a gyerekek, hogy szeretjük őket és a legjobbat hozzuk ki belőlük. Azért, mert alapítványi iskola vagyunk, nálunk is ugyanúgy van fegyelem és követelmény, de ezt másképp is lehet csinálni.

Itt további érdekes olvasnivalót találsz a témában:

Hogyan válasszunk iskolát?

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!