Article Top Ad (AdSense)
Sokunkra ráférne az, amit Buddha megélt… – december 8-án! Ez a nap arra való, hogy elmélyüljünk magunkban és kívül helyezzük magunkat a vélt, vagy valós világtól.
Megvilágosodni többféleképp lehet, de csakis saját magunk megismerése által. Azok az utak, melyeken keresztül eljuthatunk a teljes csendbe- sokszor vezetnek buktatókon át. Kipróbálva, megtanulva majd lerombolva elképzeléseink palotáit, számos felismerésen át vezet az ösvény. Rádöbbenhetünk tévedéseinkre – és általuk megérthetjük a valóság lényegét. Azt nem szabad elfelejteni, bármerre is indulunk, nehéz lesz az út, viszont a tanulságaiból leszűrhetünk egy apróságot. Ezeket az apró felismeréseket elraktározva, kitartással és mérhetetlen szeretettel adózva minden élőnek, esélyünk lehet nekünk is arra, amit Buddha létezése és a megvilágosodás közölni akar.
Ki is Buddha
Gautama Sziddhártha, Gautama Buddha, Sákjamuni Buddha vagy egyszerűen a Buddha, ókori bölcs, a buddhizmus meghatározó alakja. A hagyományok, leírások és mondák szerint az észak kelet-indiai és a nepáli határ közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király, Suddhódana fia volt. Gazdagságban pompában, és nemtörődömségben töltötte fiatalságát- és mint az uralkodó fia, mindene megvolt bármit is kívánt. Egy olyan álomvilágban élte életének első szakaszát, ami csak néhányaknak volt megadatott. Ez által egyáltalán nem ismerte a valóságot és azt, mit is jelent igazán embernek lenni. Gazdagság és nemtörődöm életmód jellemezte fiatalságát, míg egyszer, ahogy véletlenül a városban járt- meglátta a valóságot. Elborzasztotta a szegénység, az öregség, betegség és halál, amivel eddig nem találkozott. Rádöbbent arra, hogy a legtöbben éppen csak megélnek és óriásiak a társadalmi különbségek. Ez rettentő nagy hatással volt rá és meg akarta ismerni a való világot.
Buddha első lépései
„Ne azt nézd, amit látsz, ne azt vedd alapul, amit gondolsz. A lényeg ott rejlik legbelül, ahová nem láthatsz, csak ha elcsendesedsz.” (Thomas Braun)
Látva a való világ sanyarúságát, már nem találta többé a boldogságot és élete értelmét az érzéki gyönyörökben és a fényűző semmittevésben. Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva- az igazság keresésére indult. Hosszú ideig aszkétaként tengette életét, sanyargatta testét, majd több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét. Gautama közben felkereste Álára Kálámát, hogy tanítson neki meditációt, a „semmiség alapját”. Következő tanítója Udaka Rámaputta volt, akinek a segítségével Gautama elérte a legfőbb jóga-csendet és „kévalinná” vált, ami a dzsainizmusban jógamestert jelent. A megvilágosodást viszont ekkor sem sikerült elérnie. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva a Bódhifa alatt meditált hosszú éveken keresztül és eldöntötte addig ott marad míg nem találja meg a választ a kérdéseire. Végül rátalált a megoldásra– és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” vált.
Hat évvel azután, hogy elhagyta a palotát, buddhává, megvilágosodottá vált. Ekkor visszaemlékezett előző életeire, majd ráébredt a halál és az újraszületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmód és a világi örömök közötti középúttal lehet megtörni és elérni a nyugalmi állapotot. Ekkor harmincöt éves volt.
Mahászaccsaka-szutta 36., A felébredés története: „…még ifjúkorom virágjában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelő szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam”
Életének hátralévő időszakát egyetlen fontos dolognak szentelte, mégpedig annak a tudásnak az átadására, amit évek hosszú során vélt felfedezni. Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezrek váltak a követőivé. Legfőbb tanításait a „négy nemes igazság”.
Buddha tanácsa:
„A szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás. Megszabaduláshoz vezető út a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.”
A buddhizmus elterjedése
Gautama a buddhizmus első számú alakja, akiről a buddhista követők úgy tartják, hogy az élete történéseit, tanítóbeszédeit, illetve az általa tanácsolt szerzetesi fogadalmakat a halála után összefoglalták és szájról szájra hagyományozták tovább. Egyszerűen élt és csupán annyi tulajdonnal rendelkezett, ami megélhetéséhez szükséges volt. Bejárta Észak-Indiát és vándorlásai közben gyakorolta a meditációt, tanított, miközben élelmet koldult. Követőket soha nem toborzott, mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául. Buddha a feltételekhez kötött anyagi világnak három alapvetést adott át, mulandóság, éntelenség és szenvedés. A lényege mindig az volt, hogy a feltételeken túl helyezkedik el a nirvána. A Buddha által tanított erkölcsi alapelvek nem egy irracionális istentől származó parancsolatok voltak, hanem a tanulás elemei, különféle meditációs technikák, önismeret, és fejlődés saját magunknak megfelelően.
„A Buddhizmus egy út, de meglelni magunkat csakis a megvilágosodás által adatik” (Thomas Braun)
A neki tulajdonított tanításokat először a halála utáni első buddhista zsinaton, tanítványa, Ánanda szavai alapján írták le a buddhista tudósok.
Az ősi indiaiakat kevésbé foglalkoztatta az időrendiség fogalmával, inkább maga a filozófia érintette meg őket. A buddhista szövegek ezt a tendenciát adják vissza és sokkal tisztább az, hogy Gautama mire gondolt, mint az élete eseményeinek a dátumai. Ezek a szövegek jellemzik az ősi India kultúráját és a mindennapi életet, amelyeket alátámasztanak a mai hagyományok és a buddhista filozófia tanításai.
Szerző: Budafoki Tamás
Fotó: Pixabay
