Megható versek édesanyákról – híres költőink az anyai szeretetről

-

Az anya gyermek kapcsolatnak rengeteg árnyalata van. Anyák napja apropóján összegyűjtöttünk néhány megindító vallomást híres költőinktől, akik édesanyjuk iránt érzett szeretetüket fogalmazták meg különféle módokon.

Amit a versek is üzennek: az anyák halhatatlanok, az anyai szeretet pótolhatatlan. 

 

József Attila

Az egyik legtragikusabb sorsú magyar költőnk József Attila, akinek egész életét meghatározta a Mama iránti rajongása. A kemény fizikai munkát végző, korán elhunyt édesanya, Pőcze Borbála Mamaként vonult be a köztudatba. József Attila minden szerelmi viszonyában az anyai gondoskodást kereste, minden nőtől az anyai dédelgetést igényelte legjobban. A megrendítően erősen kötődő költő anyaversei közül ezt választottuk:

 

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Őröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

József Attiláról ebben a cikkükben olvashatsz részletesebben: Megrendítő tények József Attiláról

A Mama verset pedig Latinovits Zoltán interpretálásában itt tekintheted meg

 

Juhász Gyula

A befelé élő, bánatos lelkű, merengő költőnk, Juhász Gyula (József Attila tehetségének felfedezője) is sokszor írt édesanyjáról, Kálló Matildról verset. Az impresszionista Juhász Gyula nemcsak kisgyermekként igényelte a gyámkodást, ő is erősen kötődött a korán özveggyé vált anyjához. Sajnos a Nyugat egyik legismertebb lírikusa zárkózottsága mellett szuicid hajlamú volt, így az édesanyának kemény lelki terhet jelentett fia többször is bekövetkezett összeomlása. Ha kellett, éjjel-nappal ápolta ideggyenge felnőtt gyermekét. Juhász Gyula hálás volt anyjának, szentként tisztelte.

 

Édesanyám

I

Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja
A martíromság büszke pálmaágát,
Ha ünnepelnek s megszeret az élet,
Míg a nem ismert mámor üdve jár át:
Fölvillanó szemekkel én csupán csak
Téged kereslek, szenvedő madonna,
Bús özvegységnek áldott hordozója,
Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom!
S ha káprázattá foszlik a dicsőség,
S örök robottá, ami alkotás még,
Ha mindhiába tenger küzködésem,
Ha én is, én is szürke árnyra válnék,
Bár fájna, hogy az álmaim kivesztek,
Hogy nincs, ki rózsát bús utamra hintne,
Megvígasztalna, hogy érted rajongtam,
És érted lettem olyan árva, mint te!

II

A lelke: lelkem. Mélázó, borongó –
És benne sok dal él, titokba zsongó,
El nem dalolja, rejtegeti mélyen,
De én szeméből valahogy kinézem.
A lelke: bánat! Annyi minden érte.
Nehéz özvegység rászakadt fejére,
S míg én betegen, búsan tovább éltem,
Ő imádkozott és szenvedett értem!
A lelke lelkem! Ő mind nékem adta
Mi benne szín, fény. Én áldom miatta
És el nem sírt könnyűit dalba sírom
És el nem mondott bánatát megírom!

anyáknapja versek
kép:pixabay.com

Szabó Lőrinc

A gyermekverseiről, a Lóci-versekről is ismert Szabó Lőrinc édesanyja Panyiczky Ilona volt. Az élményekre éhes költő bár hamar elhagyta a szülői házat, felnőttkorában sokszor felidézte azokat a pillanatokat, amikor édesanyja a régi szép időkről mesélt neki. Szabó Lőrincnek egyébként a meglehetősen sajátos szerelemfelfogására jellemző volt, hogy szinte zsarnoki módon követelte a szeretetet, de a viszonzást saját törvénye szerint értelmezte. A mélyen elgondolkoztató, nem mindennapi szerelmi vallomásában, a Semmiért Egészen című versében is hangot adott ennek. Bár a szerelemmel kapcsolatos elképzeléseiben sajátosan értelmezi a hűséget, az anyák küzdelmeit, energiáit és családösszetartó erejét csodálta.

A Tücsökzene című lírai önéletrajzából való ez a verse:

Az Anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák.
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a nő szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve-elrendelés:
ők a béke, a jóság, puhaság
a földön, a föltétlen szeretet…
Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet!

anyák napja vers
kép: pixabay.com

Weöres Sándor

Weöres Sándor édesanyja, Blaskovich Mária négy nyelven olvasott és beszélt, lelkesen olvasott gyermekének, és a kicsi kulturális érdeklődését erősítette. Egészen fiatalon, 6-7 éves korában olyan olvasmányokat kapott anyjától, mint Shakespeare, Goethe, Madách, Csokonai. Ahogy maga Weöres Sándor fogalmazott: „anyám szinte ránevelt a költészetre és az irodalomra…” Weöres több költeményében is megjelenik az a különleges kapocs, ami közte és művelt családból származó anyukája között volt.

Buba éneke

Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem –
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

anyák napja versek
kép:pixabay.com

Márai Sándor

Márai Sándor szerint a gyermekkor légköre, a szülői házban megélt tapasztalatok minden élet alapkövei.  Édesanyja, Ratkovszky Margit nemesi-polgári családból származott, így a család a polgári elit és az európai kultúra értékeit előtérbe helyező neveltetést biztosított a gyermekek számára. Ratkovszky Margit zárkózott, kemény nő volt, Márai (eredeti neve az apai ágról hozott Grosschmid) azonban bámulta akaraterejét, kitartását.

Ez az emelkedett hangvételű vers az anya és gyermeke sorsának összefonódásáról szól

Anya

Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?

Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.

Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,

és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába.

Ezeket a cikkeinket is Neked ajánljuk:

Híres írónk, aki hűtlenséget hazudott feleségének, hogy később újra elvehesse

A költőfeleség, aki egy furcsa házasságban élt- Tanner Ilona, Babits Mihály hitvese

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!