Készüljenek az állattartók: állatvédelmi oktatásra, de akár az állattartástól való eltiltással is büntethetik azt az állattartót, amennyiben túleteti kedvencét.
Sajnos nem ritka az utcán sétálva az elhízott kutya látványa. Nem kell Dr. Dolittle-nek lenni ahhoz, hogy az ember érzékelje: a lábait alig-alig bírja megemelni, lihegő, szinte magát vonszoló állatnak sem jó ez. És akkor még nem láttuk a macskákat, akik nem járnak ki sétálni, de biztosak lehetünk abban: a bársonytalpúak között is bőven akadnak hot-dogtestűek.
Márpedig ez nagyon nincs rendben!
Az elhízás megrövidíti az életet
Hiszen nemcsak az emberekre veszélyes az elhízás, hanem az állatokra is. Számos egészségügyi problémát idézhet elő: megterhelheti az ízületeket, ami ízületi gyulladáshoz és egyéb ízületi problémákhoz vezethet. Ezenkívül növelheti a cukorbetegség, a szívbetegség és más súlyos egészségügyi állapotok kockázatát. Az elhízott házi kedvenceknek légzési nehézségei is lehetnek, és könnyen elfáradhatnak, ami megnehezíti számukra a mozgást. Ezenkívül a túlsúly befolyásolhatja a kisállat életminőségét. Nehezen tudják ápolni magukat, és gondot okoz a normál funkciók elvégzése, például a fel- és leugrás, az emeletre való feljutás, valamint a játék. Úgyis össze lehetne foglalni: elhízott kutya/macska egyenlő rövid élet. Bármilyen drasztikusan is hangozzék, ez az igazság.
Ennek fényében felmerül a kérdés:
Állatkínzó az, aki hagyja elhízni a kisállatát?
Az 1998-as állatvédelmi törvényünk szerint állatkínzásnak minősül az olyan bánásmód, ami károsan hat az állat egészségére. Tehát, az éheztetés, és a túletetés is egészségkárosodást idézhet elő, így a kérlelhetetlen igazság az, hogy igen, állatkínzás történik, és törvényt sértünk.
Márpedig amennyiben erről van szó, a hatóság bírságot szabhat ki, és arra kötelezheti az állattartót, hogy tegye élhetőbbé a kisállat életét, változtasson a körülményein, akár állatvédelmi oktatásra is küldheti. Sőt: súlyosabb esetekben el is kobozhatják az állatot, és eltilthatják az állattartástól.
Mindez akármennyire is szigorúnak is hangozzon: jogos, hiszen így lehetséges megvédeni az állatok érdekeit.
Hiába, hogy nem emberi gonoszságból, sokkal inkább tudatlanságból és túlzott szeretetből etetik túl a család szőrős tagját, attól még veszélyes és az állat elleni vétségnek számít.
Sokan a gyereküknek tekintik a házi kedvencüket
Az egyik alapprobléma az lehet: sokan gyermekként tekintenek az állatra. A Psychology Today cikkéből kiderül, hogy ennek oka az: sok az egyedülálló, elvált, özvegy, gyermektelen, akinek a kisállat jelenti az elsődleges társaságot és akár szeretetforrást. Fontos leszögezni, miszerint a legtöbben családtagként tekintenek a kutyájukra, cicájukra, de nem mindenki gondol rá gyerekként is.
A kutya, a cica, kétségkívül családtag, de attól még nem ugyanaz az igényük, mint egy gyermeknek, de különben is: a gyereknevelésnél sem a legjobb módszer az örökös megengedés.
Márpedig sokan úgy vannak vele: hadd egyen az a kutya, ne éhezzen. Olyan cukin kunyerál, biztos éhes. Ha én eszem, ő miért ne ehetne? Ne szenvedjen, hogy nézi, de ő nem kap. Biztos ő is enne egy kis pizzát. Ezek mind-mind a fokozott empátiára vallanak az emberrel és állatokkal szemben, csakhogy nem szerencsés az emberi szokásokat, és a túlzott érzékenységünket kivetíteni az kisállatra. Pont a már említett eltérő igények miatt, és mert az érzékenységünk félreértéseket szülhet. Ugyanis nem biztos, hogy a cicus vagy kutyus kaja miatt sündörög a közelünkben. Lehet, csak játszani szeretne vagy egy kis törődésre vágyik. Szóval, ha ezt bedobja egy nap négyszer, akkor a normál kettő helyett hat étkezéshez juthat. Ezért sem olyan őrültség az állatvédelmi oktatás, ahol többek között kiderül, milyen veszélyei vannak a túletetésnek, és teljesebb képet kaphatunk az állatunk igényéről és viselkedéséről.
Állatot tartani – ahogy gyermeket is nevelni – felelősséggel jár. Ha van egy házi kedvencünk, felelőséggel tartozunk a testi-lelki jólétéért. Ez áll a törvényben is. Buksi meg Hógolyó megmondani nem, legfeljebb jelezni tudja: nem éhes, és játékra, nem pedig kajára vágyik. A gazdinak kellene észrevennie, mit akarhat a szőrős barátja, és ezzel együtt tudnia: mi a jó neki.
De nemcsak az állattartók tudatlansága vagy felelőtlensége miatt hízhat meg az állat, hanem más okai lehetnek.
Az elhízás okai kisállatnál
A Petcarerx összefoglalta a házi kedvencek elhízásának lehetséges okait. Ilyen az is, hogy nem mozog eleget az állat. Mindegy mennyi idős a kutya vagy a cica, minimális mozgásra szüksége van. Kutyáknál ez a napi két-három séta. Még az udvarban tartott négylábúakkal is kell foglalkozni, ahogy a lakásban tartott macskákkal is. Szó se róla, maga az öregedés is okozhat elhízást, de akármennyire is csökkenjen a mozgásigény, akkor sem szabad teljesen elhagyni. Amennyiben valakinek a sűrű munkabeosztása vagy az egészségi állapota nem teszi lehetővé az elegendő sétát, vagy törődést, rengeteg lehetősége van arra, hogy ezt ellensúlyozza a sétáltatóktól kezdve a szitterekig, de még az is opció lehet, ha néha szívességet kér a szomszédtól. Mindent meg lehet oldani, ha valaki meg akarja oldani!
Ezenfelül a túl magas szénhidráttartalmú ételeken kívül, olyan egészségügyi problémák is előidézhetnek elhízást, mint a pajzsmirigy alulműködés, a Cushing- szindróma, a degeneratív ízületi gyulladás a kutyák ízületi gyulladás, a csípőízületi diszplázia, valamint a genetika. Tehát, azonkívül, hogy mindent elkövetünk azért, hogy biztosítsuk a házi állatunk megfelelő életkörülményeit, ha azt vesszük észre, hogy elhízott, érdemes mielőbb állatorvoshoz fordulni vele, és kivizsgáltatni, majd megfogadni a szakértő tanácsait. Ugyanis szerencsére sok esetben a megfelelő étrend, akár kezelés segítségével elérhető súlycsökkenés, amivel meghosszabbíthatjuk a kis kedvencünk életét. Tehát, ne mi akarjuk megítélni, hogy rendben van-e az a „kis háj”. Mert a kövér macska nem cuki, hanem időzített bomba, akinek megvannak számlálva a napjai.
