Szeptember 15-től új abortusztörvény lép életbe hazánkban, és egy plusz igazolást kell csatolni a terhesség megszakításhoz szükséges kérőlaphoz.
Változik a terhességmegszakítás menete
Az új belügyminiszteri rendelet szerint – a keddi Magyar Közlönyben jelent meg Pintér Sándor jóváhagyásával -, a terhesség megszakításhoz szükséges kérőlaphoz csatolni kell egy olyan leletet is, amelyen szerepel: az állapotos nő a terhesség megszakítása előtt meghallgatta gyermeke szívhangját.
Korábban, 2016-ban, Dúró Dóra már előterjesztette a javaslatot, hogy terhességmegszakítás előtt kötelező legyen meghallgatni a magzat szívhangját.
„Az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta az állapotos nő számára.”
2018-ban pedig már a Mi Hazánk Mozgalom szárnyai alatt ismét benyújtotta a javaslatát. Idén májusban újfent felszólalt az üggyel kapcsolatban a parlamentben. A Mi Hazánk képviselője az Indexnek azt nyilatkozta, hogy „az élet a fogantatás pillanatában kezdődik”, és egyenértékű bárki máséval, és a szívhang meghallgatásával maga a magzat üzen édesanyjának: élek és érzek. Azt is hozzátette, hogy a módosítás nem jelent szigorítást, hanem egyfajta tájékoztatás a döntés súlyáról.
Milyen esetben lehet abortusz végrehajtani Magyarországon?
Csak meghatározott indokkal lehet ma Magyarországon terhesség megszakítást végezni a terhesség 12. hetéig, de vannak olyan kivételes esetek, amikor ez a határidő kitolódhat akár a 24. hétig is. Sőt olyan is van, amikor bármikor elvégezhető.
Tehát a következő 4 eset:
- A terhesség bűncselekmény (szexuális erőszak) következménye,
- A terhesség a terhes nő egészségére veszélyes,
- A magzat valószínűleg súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved,
- A terhes nő súlyos válsághelyzetben van.
Ez utóbbi jelenteti testi-lelki, családi, anyagi, munkahelyi okokat, a társadalmi ellehetetlenülést, de azt is, ha valaki túl fiatal vagy idős a gyerekvállaláshoz.
Biztos jó ötlet?
Induljunk ki abból: senki sem azért megy abortuszra, mert ez a vágya. Valószínűleg nem repes az a nő attól, hogy erőszak áldozata lett, hogy betegen fog születni a gyermeke, esetleg a saját egészségére nézve veszélyes a kihordása vagy más úton-módon, de tönkre teheti az életét. Senki sem csakúgy uk-muk-fuk dönt az abortuszról, hanem milliószor átrágja, átbeszéli mással. Aztán hoz egy alaposan átgondolt tudatos döntést. Azért általánosságban elmondható: egy nő el tudja dönteni a körülményeit tekintve, szeretné-e azt a gyermeket vagy sem. Képes-e mindent alapvető körülményt biztosítani a felneveléséhez. Nemcsak arról van szó, hogy legyen tető a feje felett, és elég pénze pelenkára, hanem arról is: fogja-e tudni szeretni.
Miért hozzon a világra egy gyermeket, ha úgy érzi, nem fogja szeretni? Ha egész életében teherként fog rá tekinteni, és emiatt akarva-akaratlanul is rosszul fog bánni vele? Miért jobb, ha szenvedni fog(nak) a szülő(k), a gyerek vagy egy egész család?
Meghozni a döntést, hogy lényegében kioltja a gyermek életét, egyáltalán nem könnyű. Ez egy fájdalmas, tragikus helyzet, amikor valakinek életről és halálról kell döntenie. Utána épp eleget fog szenvedni a döntése miatt, és talán örökre kísérteni fogja, és mindig lesz benne egyfajta bűntudat. Az pedig, hogy még meg is hallgassa a gyermek szívdobbanását – ami bizony csakugyan egyértelmű jele annak, hogy él, nem pusztán egy kis paca az ultrahangon -, nem tűnik ilyen esetben kínzásnak?
Hogy lehet ettől remélni azt, majd meggondolja magát? Vállalja, hogy attól a férfitől szül gyereket, aki megerőszakolta? Vállalja a beteg gyermek gondozását egy életen át? Kockáztassa meg, hogy talán gyűlölni fogja, és kölcsönösen tönkre teszik egymás életét? Tényleg ez lenne a megoldás?
Persze, biztos vannak kivételek, akik mindennek ellenére vállalták. Nem vagyunk egyformák. Nagyon becsülendő a döntésük. De ne legyen elvárás, hogy mindenki a nehezebb utat válassza. Ne legyen ott a skarlát betű a nőn, aki a terhességmegszakítás mellett dönt. Oka volt a döntésének. Az abortusz egy opció. Egy lehetőség, amivel szükséghelyzetben él a nő, akit megillet a jog, hogy maga döntsön arról, meg akarja tartani a gyermeket vagy sem. Miért kell még jobban megnehezíteni az életét?
A nemi erőszak sem elég indok: semmivé lett a nők alapvető joga az abortusztörvénnyel
Karrier vagy gyerek? Egyáltalán kell választani? – A pszichológus válaszol
