P!nk kétségtelenül hatással van az emberekre: karizmatikus személyiség, aki egyszerre kemény, brutálisan őszinte, és nem riad vissza egy kis humortól sem. Több, mint húsz éve van a pályán, ez alatt az idő alatt megküzdött a kábítószerrel, kiállt az esélytelenek mellett, megvitatta szerelmi életének csúcspontjait és mélypontjait, és mesélt nehéz gyerekkoráról.
Nem sok olyan művész van a szakmában, aki ennyire nyitott és nyers lenne dalszövegeiben, mint P!nk. És pontosan ez a közvetlenség az, ami miatt annyira szeretjük őt.
Alecia Beth Moore, ismertebb nevén Pink (vagy P!nk), 1979-ben született Doylestownban. Szülei elváltak, amikor 9 éves volt. Már tizenkétéves korában belevetette magát az éjszakai életbe, ecstasyt és más divatos drogokat fogyasztott. Ez 1995-ben végül túladagoláshoz vezetett, és véget vetett a kábítószerrel való kapcsolatának. Nem sokkal az eset után csatlakozott a Choice nevű lánycsapathoz, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért úgy döntött, szólókarrierbe kezd: első albuma, a Can’t Take Me Home azonban csak viszonylagos sikert hozott. Ezután felkereste gyermekkori bálványát, a 4 Non Blondes frontemberét, Linda Perryt, hogy segítsen neki kidolgozni a jellegzetes hangzását. Együtt hozták létre azt a pop-rock stílust, amely aztán P!nket világhírnévre emelte.
A Grammy-díjas énekes és dalszerző nem azért választotta nevét, hogy megteremtse saját kifinomult és csajos ”rózsaszín” márkáját. A P!nk egy becenév vagy inkább csúfnév, ami egész fiatal korában követte, és ami egy igazán gonosz dologból indult: miután nyilvánosan megalázták a táborban, annyira elpirult, hogy ezután mindenki „Pink”-nek csúfolta. A név remek választásnak bizonyult. Az évek során számos dala világslágert lett és több millió albumot adott el. Szinte a szakma összes díját besöpörte. Olyan filmekhez írt zenét, mint a Charlie angyalai: Teljes gázzal (feltűnik a filmben is), és A legnagyobb Showman.
Megvan benne az a képesség, hogy ne akarjon másnak látszani, mint ami. Hogy mindig önmaga legyen. Legyen szó az életéről, dalairól vagy az öltözködéséről. Őszinte és személyes szövegei óriási hatással vannak közönségére. Egyik alkalommal egy 13 éves lány megkereste őt egy tévés előadás után, és egy hihetetlenül megható levelet adott át neki: „Az anyám most halt meg, a nagyapám megerőszakolta őt is és most engem is. Meg akartam ölni magam, de a zenéd miatt nem tettem meg.” P!nk itt értette meg, ha őszintén beszél mindarról a fájdalomról és bánatról, és mindenről amiért szégyelli magát, akkor az másoknak segítség lehet. Egyfajta terápia.
P!nk az, aki lehetővé teszi a lányok és nők számára, hogy vállalják önmagukat. Inspirál az olyan slágereivel, mint a Stupid Girls, ahol őszintén és közvetlenül kezeli az olyan problémákat, mint az alacsony önbizalom, a testproblémák és a mai társadalom elvárásai valamilyen szinten mindannyian kapcsolódhatunk, vagy a Beautiful Trauma, amelyben gondolatainak és félelmeinek ad hangot.
így tanít meg arra, hogy fontosabb a SZERETNI, mint a gyűlölni. Létfontosságú, hogy megtanuljuk szeretni nemcsak magunkat, nem csak azt, amik vagyunk, hanem a körülöttünk lévőket és mindent, amit ők jelentenek. Üzenete maga az elfogadás, amit minden generációnak szem előtt kell tartani, és napjainkban még egyre jobban, mint bármikor máskor.
Nagyszerű, ha olyan emberekben találhatunk inspiráló erőre, mint Alecia Moore, aki megtalálta önmagát, megtanulta szeretni és kifejezni magát. Szóval ne aggódjunk amiatt, hogy valami nem tetszik, vagy valakinek nem tetszik. Ne kérjünk bocsánatot olyan dolgokért, amelyek számunkra természetesek, de amelyek miatt a társadalom vagy a média bűntudatot kelt bennünk.
P!nknek hosszú időbe telt, hogy abbahagyja a bocsánatkérést az öltözködése miatt. Hosszú időbe telt, mire végül elfogadta a testét, a sok fogyókúrával töltött év után, ahogy az is, hogy ne a kifogásokat keresse és ne kérjen bocsánatot azért, hogy önmagát adja. Az élet egyszerű emberek, néha kicsit nehezebb egyeseknek, mint másoknak, de ne hagyja, hogy a félelem vezesse az utat, amelyen jár.