Budapesttől alig 35 km-nyire található a martonvásári Brunszvik-kastély és a hozzá tartozó angolpark, amely valódi ékszerdoboz a betondzsungelhez szokott városlakóknak és kiváló egynapos őszi program lehet a kirándulóknak. Tökéletes kiszakadás a városi zajból és pihentető megérkezés egy szinte mesebeli parkba.
A Brunszvik-kastély története
Id. Korompai Brunszvik Antal 1758-tól vette bérbe a kastély területét anno nemesi kúriaként. A család később négy nemzedékén át gondozta és fejlesztette a vidéket. 1893-ben egy pár éves kitérő után Dreher Antal sörgyáros kezébe került a birtok, és egészen a II. világháború végéig tulajdonolta. Az épület a sok tulajdonosváltás ellenére is megtartotta a Brunszvik nevet.
Napjainkban a MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának ad otthont. Az oldal épületben található Beethoven emlékház is látogatható szerdától vasárnapig 10-16 óra között. Az itt berendezett interaktív kiállítás XXI. századi színvonalú; belehallgathatunk Beethoven ismert darabjaiba, illetve eredeti levelek, és korabeli tárgyak segítségével, valamint portrék kihelyezésével mutatja be a zeneszerző kapcsolatát a Brunszvik családdal, akiknek neve a német Braunschweig város magyarosításából származik.
A „Halhatatlan kedves” személye
A kastélyt még most is körbelengi egyfajta titokzatosság és misztikusság. Talán az épület klasszicista díszített falai megőrizték Beethoven és Brunszvik Jozefina beteljesületlen, mégis örökké tartó szerelmének emlékeit. A híres zeneszerző és ifj. Brunszvik Antal lánya Bécsben, 1799-ben találkoztak, a 20 éves Jozefin és húga, Teréz zongoraleckéket vettek az akkor 29 éves fiatal zenei tehetségtől. Beethovenre olyan mély benyomást tettek a nővérek, hogy ezek után kétszer is (1800-ban és 1806-ban) ellátogatott a családhoz Martonvásárra. Jozefina ekkor már az anyja által kikényszerített házasság révén az osztrák Josepf Deym felesége volt, emiatt a zeneszerzővel szerelmük nem teljesedhetett be.
A kutatók mégis úgy tartják, hogy Beethoven halála után előkerült névtelen szerelmes levelek Jozefinának íródhattak. Ezekből a levelekből is láthatunk eredeti példányokat és olvashatunk szövegrészleteket a kiállításon. A szerelmesek levélváltásaiból kirajzolódik, hogy románcuk egy nagyon mély megbecsülésen, tiszteleten és szinte földöntúli szereteten alapult.
A férj halála után az özvegy Jozefin és Beethoven újra találkozni kezdtek esti bálokon, s szerelmük újra fellángolt 1804-1807 között. Úgy tartják, hogy Jozefina legkisebb lánya, Minona nem is második férjétől, a svájci Christoph von Stackelberg bárótól, hanem Beethoventől született. Sajnos ezt már sosem fogjuk megtudni, az igazságot a hölgy magával vitte a sírba.
Zeneművek és koncertek
A szerelem és a Brunszvik családhoz tarozó barátság Beethovent több zenei művének komponálásában inspirálta. Jozefin nőalakjáról mintázta a Fidelio hősnőjét, illetve például a Waldstein szonáta Adagio tétel alapmotívumának ritmusa a hölgy nevét adja ki. A lányok bátyja, Ferenc is jó barátja, és mecénása lett a zeneszerzőnek, állítólag az ő tiszteletére ajánlotta az Appassionata zongora szonettjét, amelynek komponálását Beethoven Martonvásáron fejezte be.
A nyáron több alkalommal tartottak kamarazenei koncerteket a kastélyhoz tartozó angolparkban. A csodálatos 77 hektáros zöld terület közepét egy mesterséges tó foglalja el; ezen lévő kis szigeten rendezték meg a koncerteket.
Az angolpark és tó
A Brunszvik család nemzedékeken keresztül ápolta, igazgatta a kastélyukhoz tartozó park fejlesztését, hogy az valóban olyan legyen, amilyennek ma érzi az ember; egy kis paradicsomi hely a természet lágy ölén. A kert magas fenyőivel és platánfáival szinte körbeöleli a közepén lévő tavat s így tökéletes harmóniát árasztva alkotnak egységet egymással. Szitakötők szállnak a virágok szirmain, békák brekegnek a tóparton, vadkacsák hápognak és úsznak a vízen. Ha az ember próbál a jelenben maradni s csak arra koncentrálni, akkor ez itt jó eséllyel sikerülni fog neki; egyszerűen nem lehet semmi máson gondolkodni, csak nézni a természet lágy rezdüléseit és csodaszép összhangját.
Meg-megállva, gyönyörködve a tájban, mely a tó körül minden oldalról más miatt varázslatos, 2-3 óra lehet megtenni a sétát, majd visszaérni a kastélyhoz és a Beethoven emlékházhoz.
A park a téli nyitva tartás szerint is minden nap 10 és 16 óra között látogatható.
Martonvásár kastélya és kertje méltán nevezhető ékszerdoboznak, az ember e pár óra alatt is feltöltődik, és új élményekkel gazdagodhat e csodás helyen.
A cikk szerzője a petrazworld.com utazási blog alapítója.