Zenéi mindig sok izgalmat tartogatnak. Dallamai egy belső utazásra invitálnak, és egy olyan különleges világba repítenek, ahol nem mindennapi élményben lesz részünk. Marton Szabolcs zeneszerzővel beszélgettünk.
Régóta készültünk már erre az interjúra, amelyre végül a művész győri koncertje után tudtunk csak sort keríteni. De ez volt a tökéletes időzítés, mert így meg tudtam hallgatni ezt a térhangzású zenei előadást, amelynek nem más volt a témája, mint az élet és az ezzel járó folyamatos változás.
Mindig is ennyire foglalkoztatott a változás témája?
Szerintem tök fontos dolog, hogy az ember életének legyenek ciklusai, korszakai. Egy alkotás létrehozása is folyamatos változás eredménye, mert úgy nyúlsz a zongorához, ahogy eddig nem, ettől lesz egy új zenéd. Végül is elég egyértelmű, hogy a változásainkból élünk.
Hogyan vezetett az utad a zenei pálya felé?
Alapvetően az irodalom volt meghatározó az életemben egészen tizenéves koromig. Ekkoriban nagyon sok Pink Floydot, Hiperkarmát, Kaukázust hallgattam, és azt éreztem, hogy már kívülről ismerem a kedvenc számaimat, és jó lenne valami hasonlót csinálni. Elkezdtem gitározni, gondoltam meglátjuk, mi lesz belőle. Kilencedikes voltam, amikor jelentkeztem a londoni Abbey Road stúdió egyik pályázatára, és hatalmas meglepetésemre beválasztottak a shortlistre. Ebből aztán egyenesen következett a tipikus gitáros rocksztár imidzs. (nevet-szerk.) Valamivel később jelentkeztem az Aurora Art társulatához zeneszerzőnek, és elkezdtem színházi előadásokhoz zenét írni. Aztán egyik dolog hozta magával a másikat.
Néhány hete pedig már önálló koncerted volt, a KVARK. Mi volt ennek a sajátossága?
A KVARK koncert volt az első olyan munkám, amelyet a dramaturgiától kezdve a produceri munkán át a zenéig saját magam raktam össze. 2022. május 21-én volt a bemutatója. Fantasztikus visszajelzéseket kaptunk, sikerült nagyon meglepni az embereket és egy grandiózus élményt adni nekik.
Miben volt ez más, mint a színház előadások zenéi?
A színházi zenénél a legtöbbször azzal van a bajom, hogy – egy-két kőszínházat leszámítva – nincs lehetőség arra, hogy élő, szimfonikus zenekar játsszon. A zenével lehet a legjobban az érzelmekre hatni, és annak a zenének, amit én csinálok, nagyon jól áll, ha beteríti a teret. De most pont az jutott eszembe, hogy a következő koncertemet lehet, hogy éppen kicsire csinálnám, hogy intimebb legyen.
Szeretsz kilépni a komfortzónádból?
Mindennap azt csinálom. A mostani koncert kapcsán legalább öt szakmát tanultam meg, így lettem például hangmérnök, koncertszervező, a városi engedélyeket fejből tudom. Csupa olyan dolog, amit eszem ágában sem lett volna megtanulni. A zenéket sem a saját ízlésem szerint írtam. Viszont azzal, hogy elkezdtem olyan zenét írni, amit régen a bennem lévő hallgató leszavazott volna, tágítottam a saját ízlésemet. És ez nagyon jól sült el, a végére mindet megszerettem. Idáig inkább az elektronikus irányból közelítettem meg a zenét, a klasszikus zene kevésbé volt jelen az életemben, de ez az utóbbi egy évben nagyon megváltozott. Rájöttem, hogy nagyon sok érdekes hangot lehet meríteni belőle, amelyekkel a könnyűzene hallgatás során nem találkozunk. Jó tanulási folyamat volt ez, amelyben nem én határoztam meg mindent, hanem csak reflektáltam a dolgokra.
Manapság a klasszikus zene kezd egyre elfeledettebbé válni, egyre kevesebben hallgatják. Téged mi fogott meg benne?
Ami miatt elkezdett érdekelni, az a klasszikus hangszerek használata. Nagyon szerettem volna tudni, hogyan használták ezeket. Ezek eleinte inkább szakmai megfigyelések voltak, de aztán egyre jobban láttam, az egyes klasszikus zeneszerzők is mennyire izgalmas személyiségek voltak. A legjobban Bach zenéje fogott meg, mert nagyon komoly matematika van a dallamok mögött, nekem pedig a másik szakmám a programozás. Izgalmas volt látni a zene mögött a matematikai képleteket. Kicsit az emberi szervezetre hasonlít, mert hiába vagyunk érzelemdús lények, a működésünk nagyon szabályszerű és pontos.
Hogyan definiálnád a zenei stílusod vagy műfajod, amiben alkotsz?
Általában úgy szoktam megfogalmazni, hogy olyan, mintha egy művészfilmszerű filmnek hallgatnád a zenéjét. Ludovico Einaudi, Jóhan Jóhannson inspirált leginkább.
A saját zenéiden kívül nem csak színházi zenéket írsz, de filmzenét is. Mennyiben más az a helyzet?
Legutóbb a Fénykioltók című százperces magyar mozifilm zenéjét írtam, ahol teljesen szabad kezet kaptam. Egy filmnél egészen más feladatot kell megoldani, hiszen ott mindig egy képi világot kell narrálni. Sok esetben olyan zenére van szükség, ami nem túl karakteres, hogy ne vonja el a figyelmet a filmről. Amikor saját dolgot csinál az ember, akkor a zenének tartalmaznia kell a dramaturgiát, és mindig nagyon izgalmas kitalálni, hol érünk el a csúcspontra.
A három közül melyik dolgozik benned erősebben?
Nagyon szeretem a saját dolgaimat végezni, és most ez a májusi koncert nagyon jól sikerült. Több felkérést kaptam, úgyhogy most azt látom, hogy ebbe az irányba megyek tovább.
Milyen terveid vannak még erre az évre?
Alapvetően nyitott vagyok mindenre, mert az nagyon megkönnyíti a dolgomat, hogy van egy másik szakmám is, ami biztosítja a megélhetésemet. Szeretek olyan felkéréseket elvállalni, amelynek van valami társadalmi haszna, így most egy árva gyermekeknek szóló előadásra készítek zenét. Nem a pénz motivál, hanem az, hogy mennyire érzem a magaménak. Elsősorban persze a saját koncertemet szeretném elvinni minél több helyre, több nagyváros tervbe van véve, köztük Budapest.
Mi a legfontosabb számodra egy koncerten, mitől lesz jó egy koncert?
Nekem a hangulat a legfontosabb. Az nem az én világom, amikor egyetlen frontember csinál show-t, de az már annál inkább, ha van egy koncepció vagy valami fejtegetnivaló. Szeretem, ha merész zenéket játszik valaki, aminek nem a megszokott struktúrája van. Legutóbb egy Jan Tiersen koncerten voltam Barcelonában, ami elképesztően jó volt. A koncert zongora alapú volt, de a klasszikus hangszereken kívül nagyon sok virtuóz elem volt benne, amelyek egyáltalán nem voltak öncélúak. Szerintem fontos, hogy az ember tudjon valami újat mutatni és hatni tudjon az érzelmekre.
Itt további érdekes olvasnivalókat találsz:
