Marilyn Monroe a női szépség megtestesítőjeként, igazi szexszimbólumként vonult be a történelembe. Sikerei mellett azonban kifejezetten nehéz életút jutott neki. Zűrzavaros történetében találkozhatunk szívszorító gyerekkorával, örökletes mentális betegségekkel, szexuális bántalmazással. Mély sebhelyei ellenére korának leghatározóbb dívája volt, de valószínűleg ezek miatt döntött úgy végül, hogy eldobja magától az életét.
Zűrös családi körülmények
Az ikonikus díva Norma Jeane Mortenson néven látta meg a napvilágot 1926. június 1-jén. Édesanyja, Gladys Baker bonyolult személyiség volt, számos mentális betegséggel küzdött, sem anyagilag, sem lelkileg nem állt készen a gyereknevelésre. Megpróbálta ugyan, de egyik összeomlása után szomszédjaira bízta a kis Marilyn nevelését. Közel hét évig náluk élt, akik mélyen törődtek vele és örökbe akarták fogadni. Gladys ettől megrémült, mivel korábban két gyerekét már elveszítette – Monroe féltestvéreit – amikor első férje magához vette őket válásuk után. Soha többé nem akarta ezt átélni, ez adott erőt neki a talpra állásra. 1933-ban rendezte az életét, vásárolt egy lakást és magához vette kislányát. Monroe édesapjának kilétét mai napig homály fedi.
Ám a javulás tiszavirág-életű volt, anyja továbbra is ki-be járkált a pszichiátriai intézetekből. Végül Marilyn 8 éves volt, amikor édesanyjánál paranoid skizofréniát diagnosztizáltak, és innentől csak hétvégente látogathatta őt. Élete ettől fogva a bizonytalanság és a zavarodottság labirintusává vált, árvaházak és nevelőszülők követték egymást az életében. Miután egyik nevelőapja szexuálisan bántalmazta a kislányt, édesanyja régi barátnője vette magához. Szívesen gondoskodott volna róla, egészségügyi állapota viszont ezt nem nagyon tette lehetővé.
A fiatal évek
Monroe gyerekként patinás íráskészséget mutatott, közreműködött az iskolai újság szerkesztésében is. Korán elhatározta, hogy színésznő akar lenni, mivel szerette a filmeket – a való világgal ellentétben, ami eddigi életét tekintve teljesen érthető. Tizenhat éves korában akkori nevelőszüleinek át kellett költöznie egy másik államba, és a gyermekvédelmi törvények megakadályozták, hogy őt is magukkal vigyék. Mivel nem akart újra árvaházba kerülni, Monroe hozzáment nevelőszülei szomszédjához az akkor 21 éves gyári munkáshoz, Jim Dougherty-hoz és az esküvő után annak családjához költözött.
Dougherty-t a háborús években besorozták, Marilyn pedig rettentően unatkozott, ezért munkát vállalt egy gyárban. Itt fedezte fel később egy fotós, aki fényképeket készített háborús propaganda célokra. Ekkor kezdődött el modell karrierje a Blue Books Model Agency szerződést is kötött vele. Férje közölte vele, hogy amikor visszatér a háborúból, abba kell hagynia ezt a munkát és családot kell alapítaniuk. A színésznő erre válaszul beadta a válókeresetet – férje legnagyobb megdöbbenésére és kétségbeesésére.
Kezdetek modellként
Monroe egy éven belül 33 magazin borítóján jelent meg, karrierje kezdetén főleg férfimagazinokban, reklámokban, és pin-up stílusú fotókon volt látható. Ennél nagyobb ambíciói voltak és filmszerepekre is vágyott. Végül az ügynöke beajánlotta Columbia Pictures-höz, és a vállalat szerződést kötött vele. Külsejét viszont teljesen megváltoztatták.
Elektrolízissel kiszedték elöl a haját, hogy homloka magasabb legyen, ekkor váltott platinaszőkére, és egyes információk szerint plasztikai műtéteken is átesett. Ügynökei hatására felvette a Marilyn Monroe művésznevet.
Kezdetben a különféle filmstúdiók azt hitték, nincs tehetsége, ezért nem nagyon kapott szerepeket sem. Elhatározta azonban, hogy márpedig akkor is nagy színésznő lesz, és a színitanodában folytatta a mesterség tanulmányozását. Egyes pletykák szerint Monroe-nak semmi gondja nem volt azzal, hogy lefeküdjön a film vezetőivel annak érdekében, hogy előrelendítse karrierjét. A 40-es évek során mindössze pár perces jelenetei voltak sikertelen filmekben. Amikor nem voltak képernyős szerepei, visszatért a modellkedéshez.
Beindult a karrierje
A díva bátran megszegte az akkori társadalmi normákat, nem félt másképp élni, mint ahogyan azt elvárnák tőle. 1949-ben meztelenül pózolt egy magazinban, mert nem tudta fizetni bérleti díját. Hírneve később emelkedőben volt, és a karrierje is veszélybe került az aktképek miatt. Végül ebből előnyt tudott kovácsolni – elmesélte a bulvárlapoknak szívszorító történetét, a közvélemény pedig pozitívan reagált őszinteségére: még többen váltottak jegyet a filmjeire.
Az 50-es években szárnyalt igazán filmes pályafutása, az évtized során 23 filmben játszott, amelyek összesen 200 millió dolláros (most 2 milliárd dollárt tesz ki) bevételt hoztak. 1956-ban Golden Globe-díjra jelölték a Buszmegálló c. film miatt. Két évvel később megkapta az egyik legjelentősebb olasz filmművészeti elismerést, a David di Donatello-díjat, ekkora a kritikusok is elismerően nyilatkoztak szerepléseiből és úgy tűnt, sikerült kitörnie a csini modell skatulyából. Az igazi áttörést a Van, aki forrón szereti c. vígjáték hozta meg számára, melyben John Lennon és Tony Curtis oldalán bizonyított. 1959-ben ezért el is nyerte első Golden Globe díját és ezzel végérvényesen ünnepelt színésznővé vált.
Szerelem és Monroe
Magánélete viharosan alakult, háromszor kötött házasságot három nagyon különböző férfival. Az első igennél csak 16 éves volt, később a Joe DiMaggio baseball sztár oldalán találta meg a boldogságot. Arthur Miller dramaturg pedig a harmadik és egyben utolsó férje volt. Egyik házassága sem működött, és mind a három férfitól elvált. Első férjétől modellkarrierje miatt, DiMaggiotol pedig a szoknya-fellibbenős, legendás reklámjelenet miatt. Második férjét nagyon dühítette a feleségét övező fotósok és bámészkodók hada a forgatás után. Rengeteget vitáztak emiatt, egyes források szerint a veszekedések olykor erőszakig is fajultak, ezért Marilyn ismét beadta a válókeresetet.
Monroe egyébként is nagy férfifaló hírében állt, számos kalandja volt, többek között John F. Kennedyvel is összehozták. Végül mindenki meglepetésére hozzáment harmadik férjéhez, Arthur Miller dramaturghoz, aki a lapok szerint egyáltalán nem illett a szőke szépséghez – többek szerint csak az intelligenciája vonzotta a színésznőt, aki hiába ügyelt nagyon a külsejére, a szerelemben nem ez volt a prioritás nála.
„Az igazi szerető az a férfi, aki képes felvillanyozni annyival, hogy megcsókolja a homlokod vagy a szemedbe mosolyog.” – Marilyn Monroe
Arthur Millerrel szeretett volna családot alapítani, de endometriózissal küzdött, több sikertelen műtétet végeztek rajta, majd közölték vele: nem lehet gyereke. Monroe lemondott az anyává válás lehetőségéről.
Az igazi Marilyn és hanyatlása
A sugárzó díva csodálatosan mosolygott a fotókon, de Jane Russel rendező szerint a mosoly alatt boldogtalanság és harag rejtőzött. Utálta a filmvilág által ráerőltetett csini, buta szőke szerepét, és hozzá közel állók megerősítették: Monroe sokkal intelligensebb volt annál, ahogy a külvilág bánt vele. Instabil lelkiállapota miatt viszont nehezen vették komolyan a filmes szakmában.
„Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem.” – Marilyn Monroe
Sok kollégája szerint nehéz volt vele együtt dolgozni. Többször elfelejtette a szöveget, gyakran két-három órát késett a forgatásokról, de olyan is volt, hogy meg sem jelent. Bár nagyon szeretett volna komoly színésznő lenni, kiszámíthatatlansága azt mutatta: valami nincs rendben. Még a John F. Kennedy-nek tartott születésnapi ünnepségről is elkésett – pedig ő énekelte a Happy Birthday-t az elnöknek. A 60-as évek elejére ezek miatt karrierje elkezdett süllyedni, közben gyógyszerfüggő lett és fizikai egészsége sem működött jól. Harmadik férjét, Arthur Millert is ebben az időszakban veszítette el, tehát életének egy nagyon negatív periódusához érkezett.
Az ikon halála és emlékezete
A sok stressz és a válás hatására Marilyn úgy döntött, hogy bejelentkezik egy szanatóriumba pihenni, és pszichoanalízisbe kezd. A harmadik válás után megerősödött benne a tudat, hogy soha senkitől nem kap majd egész életen át tartó érzelmi támogatást, és zavartsága idején sem volt senki, akihez fordulhatott volna. Élete utolsó éveiben gyógyszereken élt, csak ezek segítségével tudott elaludni.
1962. augusztus 4-én holtan találtak rá otthonában, miután 40 darab fenobarbitált (altató és görcsoldó) vett be. A halottkém jelentése szerint halálát gyógyszer-túladagolás okozta. Monroe öngyilkossága megrázta egész világot, minden jelentős sajtótermék címlapon hozta le a tragikus hírt. Később több összeesküvés-elmélet is született az ügyben – egyesek szerint Marilyn nem akart meghalni, mindössze balesetet történt, de még a gyilkosság lehetősége is felmerült. 1982-ben los-angelesi ügyészség újra kivizsgálta az ügyet, de nem találtak idegenkezűségre utaló nyomot, tehát újból arra jutottak, hogy a színésznő önkezével vetett véget az életének.
Ismerősei, barátai egy félénk, érzékeny, barátságos, remek humorérzékkel rendelkező emberként írták le, aki ugyanakkor nehezen bírta a nyomást. Úgy tűnik, mégis elég erős karaktere volt ahhoz, hogy a semmiből a legmagasabb szintre emelje magát. Személyiségét mindig körbelengte az élete sötétsége, a felszín alatti boldogtalanság.
„Marilyn Monroe nem is volt igazi személy; lenyűgöző karakter volt, akit Norma Jeane Baker, a kislány alkotott, aki arról álmodott, hogy filmsztár lesz.”
Források: Medium, Vanity Fair, Emirates Woman
