Eszünkbe sem jut a marcipán kapcsán, hogy régóta az életünk része. Szépen halkan beleédeskedte magát a mindennapjainkba, és akár rendszeresen, akár csak hébe -hóba fogyasztjuk, részese lett az életünknek.
Mi a marcipán
A marcipán cukrászipari alapanyag. Egy rész blansírozott, hámozott, édes mandulából és egy rész őrölt cukorból készülő, vízzel sziruposra főzött massza. A sajátságos marcipános ízt ez után keserűmandula hozzáadásával lehet elérni. Három alap fajtáját különböztetjük meg, ami a mandula és a cukor arányától függ. Lehet egyszeres, kétszeres, háromszoros. Az úgynevezett egyszeresben marcipánban fele-fele a mandula és a cukor aránya, ezért barnás árnyalatú. Fontos, hogy a kevesebb cukor miatt nem folyik szét, ezért sütőmarcipánnak is nevezik. A háromszoros viszont sok a cukrot tartalmaz, fehéres színű, ezért torták külsejére szokták használni. A lényeg, hogy minél alacsonyabb a szám, annál kevesebb benne a cukor.
Eredetét tekintve viták vannak
Az elméletek szerint már az ókori Perzsák is készítették a marcipán ősét. Mandulát és mézet használtak hozzá, és különféle virágokkal, olajokkal keverték, mint például a rózsaolaj. Elterjedése a keresztes lovagoknak volt köszönhető, akik eljutva spanyol és portugál földre, megízlelték ezt a finomságot. Ők vitték el Velencébe, ahonnan szép lassan tovább terjedt Európában. Akkoriban viszont a cukor kincsnek számított, ezért úri eledel volt. A marcipánkészítés fellendülése Kolumbusz Kristófnak köszönhető, aki az Új világból elhozta a cukornádat. Érdekesség, hogy a nemesi udvarokon kívül, leginkább csak gyógynövényboltokban, patikákban lehetett kapni. Sokáig, mint afrodiziákum tekintettek rá, ami fellelkesíti a férfierőt. Csak a tehetősek tudták fogyasztani.
Az olasz meló
Egy másik eredetelmélet szerint, 1347–1353 között, mikor Európát pestisjárvány sújtotta, nagyon fontos volt, hogy kevésbé romlandó élelmiszerek legyenek. Az egész egy Márton nevű milánói péknek köszönhető, aki ezért olajos magvakból, mézzel kevert pogácsákat kezdett el készíteni. A nevéből adódóan, ami Marci -panis, azaz ‘Márton kenyere’ – alakult ki a marcipán kifejezés.
Csemege a háremből
Sokak szerint a marcipán a marzapane (mézeskalács) kifejezésből alakult úgy, hogy a taljánok hozták be Európába, Törökországból. Kalandos úton kerülhetett hozzájuk, mivel ott a szigorúan őrzött háremekben volt csakis megtalálható. A hölgyek vágyfokozóként és csemegeként használták, míg hosszan vártak uruk kegyére, hogy kiválassza őket egy éjszakára. Ott különféle fűszerekkel is ízesítették és sok fajtája volt megtalálható. Nem is meglepő, hogy az híres író, Thomas Mann egyik novellájában „a háremek csemegéje” névvel emlegette a marcipánt.
Az elárvult vitorlás legendája
Egy egyszerű szállító hajó futott be Lübeck kikötőjébe. A szállítmánya teljes egészében mandula volt. A bökkenő viszont az volt, hogy közben tönkrement az egész szállítmány, így elárverezték. Egy helyi cukrász csapott le rá, aki felvásárolta a teljes készletet. Azon nyomban fel is dolgozta, megőrölte a mandulát, majd cukorral, rózsavízzel összekeverte. Tojássárgájával masszát készített belőle, és golyókat formázott belőle. Nem csak busás haszonra tett szert, hanem elindult a híres lübecki marcipán karrierje is.
A marcipán magyarországi megjelenése
A legenda szerint Mátyás királynak köszönhető a magyarországi meghonosodása. Történt ugyanis, hogy Aragóniai Beatrixal köttöt frigye diadalmára, olasz szakácsok hozták el a lakodalomra. Nem is akárhogy, hanem egy marcipánból készült sakk készlet formájában. Elnevezése Velence város védőszentjének nevéből ered. Szent Márk napján a templomokban ingyen osztogatták a hívőknek ezt a csodálatos édes élményt. Az első magyar nyelvű írásos emlékeink 1680-ból származnak róla. I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége, Bornemissza Anna szakácskönyvében található meg több recept is az elkészítéséről.
