Se az eszközhasználat, se a beszélt nyelv, de még a művészet sem különböztet meg minket a főemlős társainktól. A majmok világnapján összegyűjtöttük a legügyesebb, művészvénával rendelkező majmolókat, akik tetteikkel egy szempillantás alatt döntöttek meg éveken át szentírásként kezelt elméleteket.
Eszközhasználat művészete
Mi különböztet meg minket a majmoktól? Sokáig azt gondoltuk, hogy az eszközhasználat és az eszközkészítés képessége. A csimpánzok életét kutató Dr. Jane Goodall cáfolta meg ezt a tézist, a szakmában nemi alapon történő megkülönböztetése ellenére.
A megfigyeléseit szkeptikusan fogadták a kollégái. Azzal kritizálták, hogy túlságosan nagy teret enged az érzelmeinek a kutatásai során. Goodall volt az első, aki számok helyett a jellemvonásukhoz illő nevekkel különböztette meg a csimpánzokat. A szakmabeli férfiak a hozzáállása miatt csak a National Geographic címlaplányát látták benne.
Goodall azonban sok mindenben első volt. Ő vette észre, hogy a csimpánzok a termeszbolyokból fűszál, azaz eszköz segítségével halásszák ki a vacsorát. Ezzel a megfigyelésével azonnal megdöntötte azt az állítást, hogy az ember az egyetlen faj, ami képes az eszközhasználatra.
A kutató kritizált érzékenysége egészen odáig vezetett, hogy elsőként nyerte el egy csimpánz bizalmát, amikor megkínálta őt egy pálmamakkal. Dávid, a csimpánz először elfordította a fejét a finom csemegétől, de Goodall közelebb hajolt hozzá, mire Dávid egyenesen a szemébe nézett. Ő is kinyújtotta a kezét, de a makkot leejtette és megszorította Goodall ujját. A csimpánzok így nyugtatják egymást. Goodall és Dávid abban a pillanatban megértették egymást szavak nélkül is. A csimpánz tudta, hogy Goodall szándékai jók.
Nyelvészek
Miután megcáfolták, hogy az eszközhasználatra csak az ember képes, új elmélet született, miszerint a beszéd az, ami megkülönbözteti az embereket a főemlősöktől. Az előző példából már tudjuk, hogy ha elég türelmesek vagyunk, akkor szavak nélkül is tökéletesen megérthetjük az állatokat. Azonban, ha még türelmesebbek vagyunk, akkor meg is taníthatjuk őket beszélni.
Koko, a nőstény gorilla megtanult beszélni, persze nem általános értelemben, de képes volt szavakat formálni… a kezével. Dr. Francine Patterson, kutatópszichológus képes volt megtanítani az 1 éves kis gorillát az amerikai jelbeszéd egy módosított változatára. Koko az évek alatt több mint ezer kifejezést sajátította el, és legalább kétszer ennyi angol szót megértett hallás után.
El tudta magyarázni a szükségleteit, de még a gondolatait és az érzéseit is. Ezzel a történelemben először bepillantást nyerhettünk a gorillák érzelmi világába, kiderült, hogy mire vágynak! Koko gondoskodni szeretett volna valakiről. Kölyke sosem született, úgyhogy egy kiscicára vágyott. Patterson teljesítette a vágyát. Kokot egy szőrös golyóra emlékeztette a kiscicája, ezért rögtön el is nevezte All Ball-nak. Úgy gondoskodott róla, mintha a saját kölyke lenne.
A fajok közti kommunikáció lehetőségei megnyíltak. Koko a saját majomtársait is megtanította a jelnyelvre, így megkérdőjelezhető ez az elmélet is, hogy a beszéd különböztet meg minket a majmoktól.
Festők
Egy újabb elmélet szerint a művészet különbözteti meg az embert más fajoktól és a mesterséges intelligenciától is. A valódi érzelmek, gondolatok kreatív megtestesítésére csak az ember képes… igaz?
Koko a jelbeszéd mellett másra is használta a kezét, festett. Felmerül a kérdés, hogy nevezhető-e művészetnek az, amit nem ember alkotott? Honnan tudjuk, hogy egy állat nem csak maszatol, amikor ecsetet adnak a kezébe, hanem az érzéseit, a gondolatait testesíti meg? A beszélő gorillával szerencsés helyzetbe kerültünk, hiszen Kokot egész egyszerűen meg lehetett kérdezni erről.
Arra kérték a beszélő gorillát, hogy adjon nevet a festményeinek. Innen tudták a kutatók, hogy például egy vadul megfestett piros és zöld képe a haragot ábrázolja, egy másik festménye egy madarat, máskor pedig az éppen látottakat festette meg. Tehát teljesen tudatos folyamat volt látható nem embertől származó alkotásban is.
Koko szeretett festeni, azonban a leghíresebb festő majom szerepét más töltötte be. Congo, a csimpánz nem tudta elmondani, hogy mit festett, de híres és értékes képei születtek. Desmond Morris, zoológus és festő először 1956-ban adott ceruzát Congo kezébe, miközben a majmok kreatív szokásait tanulmányozta. Congo hamar ráérzett az alkotói vágyra, egyenesen visítozni kezdett, amikor megpróbálták elvenni tőle a ceruzát, ecsetet. Be akarta fejezni az elképzeléseinek megfelelő, absztrakt impresszionista képeket.
Morris végig követte, ahogy Congo egyre tudatosabban fest. Nagy mérföldkőnek írja le, amikor először értek össze a vonalai, így rajzolt egy kört, amit aztán ki is színezett. A tudatos alkotás ismét csak megdönti az emberek és majmok közti különbséget taglaló elméletet. Akkor, ha nem az eszközhasználat, sem a beszéd, de még a művészet sem különböztet meg minket egyértelműen a főemlősöktől, akkor mi?
