Ljudmila Ulickaja, a lelkek kiváló ismerője

-

Olyan mintha a múlt összes nagy klasszikus írója egyetlen intelligens nőben reinkarnálódna. Ljudmila Ulickaja élénk és nagyon szerethető karaktereivel egyszerre ábrázolja a szerelmet és a halált, a mindennapi életetet élő ember életét, a szovjet és a nagy modern orosz valóságot ábrázolja. 

Ljudmila Ulickaja csupa olyan kortárs műveket ír, amelyekben megjelennek a huszadik századi történelmi események. Legfontosabb témái a vallási és az etnikai tolerancia, a szovjet kultúra problémái, a női szerepek, és persze a mindennapi élet. Könyveit huszonöt nyelvre fordították le.

Genetikusból író

Ljudmila Ulickaja 1943. február 21-én született az oroszországi Davlekanovo városában, ahová családját politikai okokból száműzték a II. világháború idején. A család a háború után tért vissza Moszkvába. Biokémikus édesanyjának köszönhetően már fiatalon vonzották a tudományok, így a Moszkvai Állami Egyetemen szerzett genetikai diplomát. Rövid ideig a Moszkvai Genetikai Intézetben dolgozott, de hamarosan kénytelen volt búcsút mondani tudományos pályafutásának, amikor 1970-ben több kollégájával együtt kirúgták tiltott irodalom birtoklása és terjesztése miatt (A Kukockij esetei című regényében tetten érhető genetikus múltja).

Átütő siker: Szonyecska

Szerencsére az irodalom és a művészetek mindig érdekelték. Az 1980-as években film forgatókönyveket írt, amelyekkel felkeltette a szakma érdeklődését, így elkezdte publikálni első fikciós történeteit is. Viszonylag későn kezdett szépirodalmat írni, de debütálása annál meggyőzőbb volt: első novelláját, a Szonyecskát 1992-ben adták ki a Novij mir című irodalmi folyóiratban, és 1993-ban pedig már az orosz Booker-díjra jelölték. A regény 1995-ben Franciaországban is átütő sikert hozott, amelyért 1996-ban Medici-díjat kapott.

A történet, amellyel Ulickaja egycsapásra híressé vált az egész világon egyszerre szól a semmiről és mégis mindenről. Három nő, Tánya, Jászja és Szonyecska merőben különböző személyiségén keresztül szívmelengető női sorsokat ismerhetünk meg: míg Tányát önző lányként ábrázolja, Jászja mindig megpróbál mások kedvében járni, hogy színésznővé válhasson, Szonyecska főként háztartási feladataira koncentrál. Olyan sokféle érzelem jelenik meg, és mindegyikkel azonosulni tudunk…

“Amaz viszont a legmélyebb zavarban volt a sorsszerűség váratlanul, derült égből villámcsapásként támadó, heves érzésétől: megértette, hogy a felesége áll előtte.”

Daniel és Surik

A Szonyecskát a Médea és gyermekei és a Vidám temetés, majd a Kukockij esetei és a Daniel Stein, tolmács című regény követtek, amely remekül ötvözi a tényeket és a fikciót.

A Daniel Stein, a tolmács a lengyel származású Oswald Rufeisen valós életén alapul,  aki túlélte a holokausztot, majd katolikus papként dolgozott. A történet a múltból a modern időkbe lendül, bemutatva különböző országok tragédiáit. Tele van figyelemre méltó ellentmondásokkal és hittel, és megmutatja, hogy az emberek képesek túlélni még a legborzalmasabb nehézségeket is.

Bár az Odaadó hívetek, Surik kivételesen nem női sorsokról, hanem egy húszas éveiben járó fiatalemberről szól, rajta keresztül mégis több nőalakot ismerhetünk meg. Surik néha bosszantó és sokszor nem túl szimpatikus, de ahogy a többi Ulickaja-hőst, őt is megszeretjük. Sok nővel hozza össze a sors, mégse tud elszakadni anyjától. Nem tud és nem is akar rosszfiú lenni, de nem tud ellenállni a nőknek. Szüntelenül keresi a szerelmet, és mégis elveszik ebben a nagy keresésben.

“Igazi, hosszú csók volt, olyan, amelyik előtt sokáig kell együtt kószálni az utcán, anélkül hogy hozzá mernének érni egymás ruhájának széléhez, ujjaik hegyéhez.”

A 2000-es éveket követően Ulickaja számos történetből színdarabból gyűjteményt, esszéket és visszaemlékezéseket adott ki, amelyek életről és halálról szólnak és amelyekben megjelenik az író mellrák elleni küzdelme is.

“Boldogságillat támadt és valami sejtés, hogy a gyermekkorban egyszer már megkapott, de aztán visszavont ígéretek most újra megcsillannak.” (A lélek testéről)

Az emberi jogok harcosa

Pályafutása kezdete óta Ulickaja politikailag aktív, védi az emberek jogait Oroszországban és külföldön, szülőhazájában az egyik legkiválóbb liberális értelmiségi. 2014-ben levelet tett közzé, amelyben kritizálta Oroszországot a szocsi olimpiai játékok alatt tapasztalt elnyomás miatt. Az évek során többször kiállt a szólásszabadság és más emberi jogok mellett, felszólalt olyan esetekben, amikor ezek a jogok veszélybe kerültek a posztszovjet orosz társadalomban. Ulickaja különösen gyakran vádolta Vlagyimir Putyin orosz elnököt azzal, hogy visszaél a hatalommal. 2016-ban fertőtlenítőszerrel és tojással dobálták meg, miközben részt vett egy középiskolás díjátadóján.

Csak egy pestis

Legújabb regényét annak ellenére, hogy a pandémia idején született, nem most, hanem jóval korábban írta. A mű még 1978-ban egy forgatókönyvíró kurzus felvételi munkájaként született, de egy világjárvány kellett hozzá, hogy előkerüljön a fiókból. Mivel forgatókönyvnek készült nem túl hosszú, mindössze 92 oldalas, de annál pörgősebb és velősebb, és minden benne van, ami aktuális: a szabadság és a szabad akarat jelentősége.

Ljudmila Ulickaja az egyik legritkább modern író, aki úgy teszi le elénk a gondolatait, ahogyan vannak. Eredeti és mindig elgondolkodtató, így lett az egyik kedvencünk.

Ha tetszett, olvasd el ezt is:

Inspiráló idézetek inspiráló nőktől

 

 

 

 

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!