Rengeteg érv szól amellett, hogy az ember egy – vagy akár több – kutyával ossza meg az otthonát. Én magam is két és fél ebbel élek együtt, akik ebben a pillanatban is szorosan mellettem alszanak a kanapén. (a fél egy alkalmanként nálunk héderelő törpe csivava).
Aki még nem próbálta az állattartást, annak okozhat meglepetéseket egy négylábú családtag. Nem olyan, mint egy bicikli vagy egy cserép fikusz: őt nem tudod betámasztani a sarokba és a heti egyszeri öntözésnél is több törődést igényel.
A kijárási korlátozások bevezetésekor természetesen mindenki rögtön a kiskapukat kezdte keresni a szabályok kijátszására. A megoldás pedig a kutyasétáltatás képében érkezett. A menhelyeket elárasztották a kutyákat befogadni szándékozók telefonja. Akadt, aki a home office miatt úgy gondolta, hogy most több ideje lesz egy állatra, de olyan érdeklődő is volt, aki nyíltan bevallotta: csak a járványhelyzet idejére venné magához az állatot. A salamoni döntés pedig az örökbeadások szüneteltetése lett.
A karanténnal járó sok otthonlét miatt azt gondolnánk, ez az ideális időpont, hogy végre belevágjunk a kutyatartásba.
„Az emberek elfelejtik: ez az állapot, hogy ennyit vannak otthon, nem marad így. A járványhelyzet végén el fognak járni otthonról” – szögezi le Ocztos Panka kutyakiképző, akit arról kérdeztünk, mit kell mérlegelnie annak, aki komolyan fontolgatja ezt az elköteleződést. „Sokan azt gondolják: attól, hogy home office-ban vannak, több idejük lett, holott az nem minőségi idő, hogy ülsz a számítógép előtt. Ha otthonról, számítógépen dolgozol, akkor valójában nem lett több időd a kutyádra. Az állatnak az a minőségi idő, ha elviszed sétálni, foglalkozol vele, tanítasz neki dolgokat. Azzal nem sokkal van beljebb, ha otthon nézheti a gazdáját a gép előtt.
Sokan azt gondolják, hogy a karantén jó a kutyának, pedig valójában újfajta problémákhoz vezethet.
Igen, például szeparációs szorongáshoz. Ez egy nehezen kezelhető, viszont egyre gyakoribb probléma.
A kutyák nem tanulnak meg egyedül otthon lenni, ezért ha mégis magukra hagyjuk őket, akár néhány órára, akkor szoronganak,
aminek súlyos tünetei is lehetnek, például szétszedik a lakást vagy folyamatosan ugatnak.
Az otthoni munkavégzés elterjedésével a szeparációs szorongás sokkal gyakoribb lett. Sokan keresnek fel mostanában hasonló problémával. Sokat vannak otthon az emberek és ezt a hosszú hetek alatt megszokja a kutya, ez lesz számára az „új” rend. Ha azonban a gazdának akad egy háromórás programja, akkor ez fogja megzavarni az állatot.
Ez a probléma akkor bukkan elő, amikor hirtelen változás áll be az állat életében. A kutyának állandóságra van szüksége. Ha abba van állandóság, hogy te mindennap elmész reggel tízkor és hazajössz este hatkor, akkor ez számára egy rendszert jelent, biztosan lehet rá számítani – a kutyának biztonságot ad. Fontos kihangsúlyoznom, hogy egy kutyának sem jó ennyi időt egyedül lennie egyébként, de sok esetben ez nagyobb biztonságot adhat számára, mint a teljes rendszertelenség. Azt szoktam javasolni, hogy akkor vállaljunk kutyát, ha egyszerre 6 óránál többet nincs egyedül otthon.
Melyek azok a kérdések, melyeket mindenkinek fel kell tennie magának, ha magához akar venni egy kutyát?
Van-e ideje, pénze, energiája és van-e benne alázat?
Ez egy nagy alázatot és felelősséget igénylő történet. A kutya egy személyiség, tiszteletben kell tartani, vannak korlátai, korlátozottan formálható és alakítható a személyisége. Sok alkalmazkodást igényel a gazda részéről is.
Vannak-e olyan visszatérő problémák a praxisodban, amelyek váratlanul érik a gazdikat?
Általános probléma, hogy az emberek pontos elképzeléssel rendelkeznek, hogy milyen kutyát szeretnének.
Amikor vásárolnak egy kölyköt vagy elhoznak a menhelyről egy kutyát, akkor szembesülnek vele, hogy az állat nem olyan, mint amire számítottak. Ez az „ideális kép” pedig lehet bármilyen: aktív–nem aktív, játékos–nem játékos, barátságos vagy kicsit antiszociális. Fontos előre tudni, hogy a kutyád egyáltalán nem biztos, hogy olyan lesz, mint ahogy azt előre magadban összeraktad.
Ahhoz, hogy akár csak nagyjából (!) olyan személyiségű kutyát hozz el, amilyet te elképzeltél, ahhoz nagyon sokféle tesztet kell elvégezni. Így szűrik a munkakutyákat is: kiskorukban sok vizsgálatot végeznek, hogy megvizsgálják, milyen az idegrendszerük. Alkalmasak-e az adott munkára, például rendőrkutyának vagy vakvezető kutyának. Mindkettőhöz teljesen más idegrendszerű kutya szükséges. És még ezek mellett a szűrök mellett sem lehet 100%-os pontosságú a válogatás, pár hónap múlva újabb teszteken kell megfelelniük.
Ki lehet ezt küszöbölni mondjuk a menhelyi kutyák esetében azzal, hogy bejárunk a kutyához ismerkedni, összeszokni, együtt eltölteni némi időt, mielőtt magadhoz veszed?
Sok helyen pont ezért létezik próbaidő is.
Ez általában két hét szokott lenni, de ebben nem vagyok biztos, több helyen személyre szabott ez is. Szerintem az egyik leghasznosabb dolog, a menhelynek sem érdeke, hogy a kutya ahelyett, hogy visszakerülne hozzájuk, újra utcára kerüljön.
Az idő mellett a pénzt is említetted.
Egy kutya nagy anyagi vállalás.
Nem annyi a vele járó költség, hogy van egy nyakörve, egy póráza és enni adunk neki. Magasak a rendszeres (mint amilyen az évenként kötelező oltások ára) és az esetleges betegségek esetén felmerülő orvosi költségek is. Nem a minimummal kell számolni, amikor kutyát vállalunk.
Az oktatás is költség. Én például egy prémiumszolgáltatást nyújtok, olyan értelemben, hogy házhoz menős kutyatrénert hívni nem az alapköltségek közé tartozik. Bár mindig nagy hangsúlyt fektettem rá, hogy a szolgáltatásom sok ember számára elérhető legyen. A menhelyi kutya sincs ingyen, annak is ki kell fizetni az oltását, ivartalanítását és egyéb költségeit.
Bizonyos esetekben ugyanakkor a kutyavállalás erkölcsi kérdés is.
Mi a jobb? Ha úgy vállalok kutyát, a menhelyről elhozva, hogy előre tudom, bizonyos esetekben nem leszek képes kifizetni az orvosi költségeit? Vagy az, ha nem vállalok kutyát és a menhelyen marad? Ez egy nagyon bonyolult kérdés lehet.
Egy kutya nem olyan, mint egy növény, hogy leteszed egy sarokba és ottmarad, amikor akarsz, akkor foglalkozol vele. Például a lakást is fel kell készíteni az érkezésére, kutyabiztossá kell tenni – ahogy mondjuk egy kisgyereknél is.
Azt tapasztalom, hogy nagyjából ugyanannyi feladat van a lakásban egy kutya érkezése miatt, mint egy gyerek esetén – költségben is.
Felszerelni egy kutyaajtót, biztosítani, hogy ne tudjon felugrani a kanapéra, vagy legyen rámpája, különben mondjuk egy tacskónak tönkremegy a gerince. Én sem tudom a saját kutyáimnál, hogy milyen költségek lesznek a jövő hónapban.
Imádnivaló törpenyuszi háziállatként? – Ezek a legfontosabb tudnivalók a tartásukról
