Minden embernek van egy vagy több álma, amit élete során szeretne megvalósítani. Vannak reális és kevésbé reális elképzelések. De mi kell ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat? Szakértőnk, Kolozsi Mariann önfejlesztő mentor, életvezetési és üzleti tanácsadó segítségével jártuk körbe a témát.
Mi a legelső lépés ahhoz, hogy elinduljunk az úton azután, hogy konkrétan megfogalmaztuk mi is az álmunk?
K.M.: Az első és legfontosabb dolog, az önismeret. Az egyénnek fel kell mérnie, milyen erősségei, milyen hiányosságai vannak. Ez megmutatja, mennyire elérhetetlen az adott cél, vagy éppen mennyire megvalósítható. Fontosnak tartom, hogy az embernek mindig reális célja legyen. Sokszor találkozom olyan személlyel, akinek bár vannak konkrét álmai és céljai, mégsem tud belevágni, mert nincs tisztában a saját értékeivel. Vagyis nincs önbizalma ahhoz, hogy megvalósítsa az álmát. Minden ember más, ezért mindenkinek mást kell tanulni saját magáról. Van, akinek kitartást, másnak szorgalmat, vagy türelmet, esetleg rendszerességet kell az életébe vinnie.
Mit tehetünk, ha nincs meg a megfelelő adottságunk ahhoz, hogy az álmaink valóra váljanak?
K.M.: Az önismeret során egyre tisztább képet kapunk magunkról. Van, hogy megvan bennünk a tehetség, csak ki kell bontakoztatni. Ilyenkor jön jól egy mentor segítsége, akivel végig lehet járni az utat. Más kérdés, ha az álmunk irracionális, mert nincsenek hozzá meg az alapvető adottságaink. Mondok egy példát: hiába akar valaki híres énekes lenni, ha nincs hozzá elég jó hangja. Nyilván lehet trenírozni, de személyiségünk alaptulajdonságait nem tudjuk megváltoztatni. Ezért is nagyon fontos tudni, kik vagyunk, mire vagyunk alkalmasak és mekkora árat vagyunk hajlandóak fizetni az álmunk megvalósulásáért. Mert minden álmunknak ára van.
Azt mondják, minden kezdet nehéz. Hogyan tudjuk motiválni magunkat, ha kudarcok érnek?
K.M.: Az álmainkért bizony meg kell dolgozni. Ehhez nemcsak elköteleződés, hanem kitartás is kell. Ha az egyénben megvan a lehetőség ahhoz, hogy megvalósítsa az álmát, nagyon keményen bele kell tenni az időt, energiát, hogy célba érjen. Való igaz, hogy a kudarcok sokakat elbátortalanítanak, hogy kövessék az álmaikat, de én úgy gondolom, ennek az az oka, hogy az illetőnek nincs elég kitartása, nem elég fontos neki az az álom, hogy keményen küzdjön érte.
Reálisan kell látni, hogy mit kell tenni azért, hogy elérjük a célunkat. Hiszen mindennek ára van. Ahhoz, hogy például lefogyjak, első lépésként le kell mondani a nassolásról. Oké, de az nekem boldogságérzetet adott. Az ember felteszi magának a kérdést, akkor ez most jó nekem vagy nem? Ilyenkor jó, ha van, aki megerősít minket. Vannak, akik egyedül is képesek megugrani a kezdeti nehézségeket, másoknak szükségük van egy mentorra vagy példaképre, esetleg egy segítő, támogató közegre, ahol az emberek egymást tudják motiválni a nehéz időszakokban.
Ha a környezetünk elutasító, nem támogató, hogyan védekezzünk ellene, mielőtt végleg elbizonytalanodunk és feladnánk az álmainkat?
K.M.: Sajnos elég kevés olyan személlyel találkozni ma Magyarországon, akinek igazán, őszintén támogató családja van. Hányszor halljuk valamelyik szülőnktől, családtagunktól, hogy „áh, minek neked saját vállalkozás? Szép álmokat!” vagy „minek neked fogyókúra? Hát nézd meg, a mi családunkban mindenki jó húsban van”. Ezek a kijelentések nagyon rombolóan tudnak hatni az egyén önbizalmára. Ezért fontos az önismeret és az egészséges önbizalom, hiszen akkor nem lehet megingatni hitében az embert. Talán nem is hinnénk, mekkora lelki ereje van az embernek.
El kell hinnünk, hogy igenis tudunk változtatni, még ha a környezetünk nem is hisz bennünk. Keressünk olyan embereket, akik megerősítenek minket abban, hogy igenis van értelme küzdeni, van kiút. Akár elérték a célokat, melyeket mi is szeretnénk elérni. A legtöbb embernek szüksége van a „valahova való tartozásra”, hiszen alapvetően társas lények vagyunk. Ezért is alapítottam a VIP Clubot egy különleges önfejlesztő online közösséget, ahol támogatjuk egymást a céljaink elérésében.
Van, hogy az ember bár mindent megtesz, mégis belekerül az ún. „22-es csapdájába” és nem tudja, hogyan lehetne kijönni belőle. Nekik mit tanácsolsz?
K.M.: Mindenképp fejlődni kell. Ez a kiút. Ha elakadunk, mindig meg kell vizsgálnunk, hogy hol követünk el saját magunk ellen önszabotázst. Például nőknél nagyon gyakori, hogy hiába próbálnak ki mindenféle módszert, mégsem képesek lefogyni. Ha nincs semmi olyan testi baja (pl. anyagcsere probléma), ami ezt igazolná, akkor érdemes elgondolkodni azon, milyen kapcsolata van a saját nőiességével, a saját testével, önképével. Miért és mi ellen védekezik a felesleges pluszkilókkal? Úgy gondolom, hogy ha valami nem sikerül, annak legtöbbször tudáshiány az oka. Sok ember azzal takarózik, hogy nincs pénze arra, hogy edzőterembe járjon vagy éppen egészséges élelmiszert vásároljon. Ez a mai világban – ahol már mindenkinek okostelefonja és internet hozzáférése van – egyszerűen gyenge kifogás.
Tájékozódni kell. Rendben, nincs pénzem edzőterembe járni. Akkor megnézem, hogy a közeli parkba le tudok-e menni kocogni, vagy szabadtéri eszközökön edzeni magamtól. Ha nem tudom, milyen gyakorlatokat kell csinálnom, egy edző segítségével elkezdem, hiszen így tudok a leghatékonyabb lenni. Biztosan találok megoldást. Vagy miben vagyok jó, ahhoz, hogy extra jövedelemre tehessek szert, hogy abból a pénzből egészségesen tudjak táplálkozni? Folyamatban kell gondolkozni. A célok eléréséhez mindig áldozatokat kell hozni, mindig vannak lemondások, és egy bizonyos részt a sikerből mindig érdemes visszaforgatni saját magunk továbbfejlesztésére. Így előbb-utóbb meg tudjuk valósítani az álmainkat.
