Article Top Ad (AdSense)
A koktélozás több mint a gasztronómia egyik szeglete, több mint szolgáltatás, hiszen amit képvisel, inkább egy életérzés, melyet ha megtapasztal az ember, máris mosolygósabb a napja. Nem csak maradandó élményt tud biztosítani- az ízek szerteágazó világával- hanem egy kellemes létbe kalauzol el, melybe belefeledkezhetünk. Egyszerre adja meg minden érzékszervünknek a kiteljesedés élményét, amit egyszerre élvezhetünk.
Mi a koktél
A koktél olyan ital, melyet alkoholos italok és egyéb összetevők– például ízesített szirupok, gyümölcslé, szódavíz, tej, tejszín, méz, cukor és/vagy fűszernövények (például mentalevél) – összekeverésével állítanak elő. Két nagy csoportra bontható, vannak az alkoholos- és az alkoholmentes koktélok.
Anatoly Liberman szerint valószínűsíthető, hogy a koktél szó a kurta farkú lovakhoz köthető. Ugyanis a nem telivér lovak farkát megkurtították, őket hívták cocktailnek, majd később a szót elkezdték használni az olyan közönséges, faragatlan emberekre, akik úriembernek akartak látszani, de híján voltak az elvárt viselkedésnek. Croswell definíciója szerint a koktélhoz vizet tesznek, vagyis bár elfogadható alkoholos italként, fel van higítva, nem „telivér”, akárcsak a cocktail lovak, illetve a cocktail-nek nevezett ál-úriemberek. Elképzelhető, hogy így szállt át az alkoholos italra ez a megnevezés.
Eredet az angol: cocktail (koktél), francia: coquetier (főtt tojásos pohárka). Az elnevezés alapja az is lehet, hogy az első koktélokat a tojáspohárhoz hasonló kis talpas poharakban szolgálták fel.
Sok mendemonda kering a koktél körül
A tengerész
Mikor még csak vitorláshajók voltak, a legénység egészségügyi állapotának megóvására- és a hosszú út viszontagságainak elviselésére- rumot vittek magukkal. Ezt minden nap kiadagolták, meghatározott fejadagokban. Persze sok esetben túlzásba is vitték az effajta szórakozást, de a kapitányok inkább látták a kezelhetetlen, egyszerű matrózokat, alkoholmámoros jókedvükben, mint hogy veszélyeztették volna az utat, zendüléssel, vagy ellenkezéssel. Történt egyszer, hogy egy Cocteel nevű fiatal matróz szegődött szolgálatba egy négyárbócos hajóra. Még soha nem töltött hosszabb időt a tengeren, viszont hajtotta a kalandvágy és a megélhetésére szükséges aranypénz. Ő is- mint a többiek- annak rendje és módja szerint megkapta a rumadagját, viszont nem volt a tenger hétpróbás ördöge, ezért nem is bírta felvenni a matróztársai által diktált rum mennyiséget. A fiatal matróz, hogy ne kerüljön szégyenbe, fejadagjának nagy részét mindig palackba töltötte és elrejtette. Egy idő után már több palacknyi rumot gyűjtött össze, és mire a kikötőbe értek, tetemes mennyiséget halmozott fel. Mivel éles eszű volt, úgy döntött, hogy hasznot húz belőle, de mivel a kikötő kocsmái töménytelen mennyiségű rummal rendelkeztek nem akarták megvenni tőle. Gondolt egyet és a rumhoz hozzáöntött egy kis tengervizet, majd a piacon kapható különféle zöldségeket, gyümölcsöket facsart bele. Az italt elnevezte magáról, Cocteel-nek. Mikor ezzel az újdonsággal előrukkolva kezdte árulni- óriási sikere lett. Nem is szállt többet tengerre, mint matróz, hanem most már tudatosan vásárolta a rumot és vegyítette. Később ebből az összekotyvasztott italból alakult ki a Cocktail szó.
A harci kakasok
Egy elég érdekes teória szerint “cock-ale” a harci kakasoknál használatos „tápszer” ital volt, amitől élénkebbek lettek és jobban harcoltak. Ezáltal a közönségnek nagyobb látványosságban volt része. Mikor vége lett a kakasviadalnak és kiderült melyik a nyerő jószág, megszámlálták a kakas farktollait. Ekkor a közönség is kapott egy hasonló Cock-ale italt, aminek a lényeg az volt hogy annyi féle italból keverték- ahány farktollat megszámoltak. Mondani sem kell- sikere volt, bármit is kevertek bele, mert a hatásfoka elég intenzív volt.
Az angol, aki sokat ivott, de mégsem
Egyszer egy belső angliai faluban, aminek határán több birtokos nemes is rendelkezett földekkel, élt egy nemes, akinek mindennapi tevékenységei közé tartozott a munka. Dolgozott a birtokán, irányította az embereit és kötelezettségeinek is eleget tett. Rangjához és méltóságához híven részt vett különféle gyűléseken nemes társaival, de a néppel is jó viszonyt ápolt. Igazi úriembernek ismerték. A felettébb sok eseményen természetesen sok volt a fogyasztani való ital is, és ő soha nem akart megsérteni senkit azzal hogy visszautasítja a kínálást. Rengeteget kellett koccintania a különféle alkoholos italokból, amit nem is bírt a szervezete. Ezért kitalálta, hogy soha ne legyen üres a pohara, minduntalan rátöltött a szeszre egy kis teát, ez által felhigította az italait. Nem is vallott szégyent- mindenkivel, mindenhol, bármennyit tudott koccintani. Egy idő után viszont meg is szerette a kellemesen ízesített teás italokat, és már nem csak az alkoholmennyiség csökkentésének célzatával fogyasztotta így. Egyre többen próbálták ki az által felhígított „koktélokat” és egyre többen kezdték el így fogyasztani. Ahogy telt múlt az idő már nem csak a környéken ment híre az általa készített frissítő- de mégis alkoholtartalmú – italnak, hanem egyre szélesebb körben. Így történt, hogy a koktél elindult világhódító útjára.
Xock, a mexikói lány
Az eredete egészen egy Xock nevű mexikó lány nevéhez köthető nyúlik vissza. Amerikai tisztekkel tért vissza a misszióból, ahol megmentették az életét. Mivel nagyon hálás volt, ezért ízes italokat kevert a tisztek számára, amiket gyümölcsökkel díszített. A katonák így az ízletes italokat róla nevezték el Cocktail-nak.
A Cocktail biztosan amerikai találmány
Ezeken kívül még számos történet szól a cocktailok kialakulásáról, eredetének felgöngyölítése viszont nem igazán sikerült senkinek. Bármelyik történet is igaz, az azonban valószínű, hogy a szó az amerikai kontinensen született. 1806-ban egy kiadványban már megtalálható Cocktail- a szó a mai értelmében. Ez alapján biztosak lehetünk abban, hogy a különféle kevert italokra jellemző gyűjtőfogalom már legalább kétszáz éve létezik. Elméletileg az 1920-as évekbeli alkoholtilalom vezetett a koktélok fénykorához. Persze illegálisan hozzá lehetett jutni, de csínján bántak a mennyiséggel. Ezért a bárokban elkezdték keverni az italokat, hogy minél több ízt, minél több variánst hozzanak létre. Gyümölcsöket, zöldségeket, jeget és üdítőitalokat kevertek az alkoholos italokhoz. A Cocktailok persze ekkor még teljesen egyszerű kevert italok voltak, csak a 1900-as évek közepétől kezdett kialakulni a kultúrája, mely azóta robbanásszerűen változatos italokat eredményezett.
A Cocktail a magyar kultúrában és nyelvben
A magyar nyelvbe az angol cocktail szóból került át. Kecskeméthy Aurél az 1877-es Éjszak-Amerika 1876-ban című könyvében már megemlíti és egy receptet is közöl. Az angol–magyar szótárba csak 1937-ben került be, de idegen szavak szótárába is csak 1905-ben. Érdekesség, hogy a harmincas években próbálták a Cocktail szót magyar variánssal helyettesíteni, ez lett volna a „gyöngyital” kifejezés, de sikertelen volt a próbálkozás. Az ötvenes években, már használták a „koktél” szót, sőt új jelentéseket is kapott. A koktél, mint társasági esemény, összejövetel, (koktélparty) és az ehhez kapcsolódó viselet, (koktélruha) is kialakult.
Szerző: Budafoki Tamás
