A társfüggőség sokkal több embert érint, mint elsőre gondolnánk, tehát nyugalom: egyáltalán nem vagyunk egyedül ezzel a problémával. Jó hír, hogy mint minden pszichológiai elakadás, ez a kapcsolatokhoz való torzult hozzáállás is formálható, alakítható, majd végül elhagyható. Hoztunk néhány tanácsot, ami segíthet felvenni a kesztyűt a társfüggőséggel.

Szeressük magunkat!

Már megint? Igen, a boldog élet kulcsa, milliószor halljuk, a személyiségfejlesztő könyvek minden oldalán legalább egyszer leírják. Annak idején sokszor megfordult a fejemben: mégis hogyan kell azt csinálni? Csak gondoljunk bele: azért hangzik ilyen furán a dolog, mert annyira megszoktuk, hogy elsősorban másokat szeretünk, hogy elfelejtettük, hogyan szerethetnénk saját magunkat. Pedig nagyon egyszerű a képlet: pontosan ugyanúgy, ahogy másokat. Csak gondoljunk a szeretteinkre: annyira természetesnek tűnik, hogy érdeklődünk a hogylétükről, támogatjuk és bátorítjuk őket és összességében boldognak szeretnénk látni a szeretteinket. Vajon saját magunkkal is így bánunk…?

Kérjünk segítséget

Talán akkor indulunk el a független élet felé, amikor belátjuk, hogy nem vagyunk mindenhatók és van amikor segítségre szorulunk. Ez is az önszeretet egy formája. Kapcsolatfüggőként nagyon jól ismerhetjük a társas magány kifejezést: lehet számtalan ember körülöttük, mégis egyedül érzik magukat. Ekkor be kell látnunk: vannak idők, amikor mindenkinek támogatásra van szüksége. Ha a társfüggőség jelei huzamosabb ideje fennállnak, akkor többre van szükségünk annál, mint amennyit a barátok kínálnak. Sajnos néhány ember úgy gondolja, hogy szakemberhez fordulni a gyengeség jele. Pedig pszichológusok, a coachok és egyéb önismereti szakma képviselői pontosan erre áldozták az életüket, hogy kisegítsenek minket a mocsárból és ez által rátalálhassunk önmagunkra. Tehát cseppet sem gyengeség, valójában inkább öntudatosság hogy ismerjük a korlátjainkat, és bátorság, hogy segítséget kérünk azok megugrásához.

Figyeljünk oda magunkra

A társfüggőségből való kiút mindig a saját igényeink megismerésével kezdődik. Ha ez sikerül, már nem mások szándéka kap első helyet az életünkben, hanem előtérbe helyezhetjük a saját jólétünket. Ha mostanság elhanyagoltuk magunkat, itt az ideje, hogy forduljon a kocka és mi legyünk újra életünk főszereplői. Ez kezdődik azzal, hogy feltétlenül foglalkozzunk az alapvető fizikai igényeinkkel, például az egészséges táplálkozással, az elegendő pihenéssel, a testmozgással, valamint iktassunk be rendszeresen orvosi és fogászati ​​ellenőrzéseket is. Ha ránk tör a szomorúság vagy más negatív érzés, első dolgunk legyen feltenni a kérdést: „Mi az, amire most szükségem van?”

Have fun!

Gyerekek, rohanás, munka, háztartás, főzés, mosás, takarítás, rohanás, alvás. És másnap kezdődik elölről a mókuskerék. Nem csoda, ha beleragadunk a társfüggőségbe, ha ennyire elfelejtjük élvezni az életet. Találjuk meg a mosolyt minden napban a kedvünkre való kikapcsolódást vagy hobbit űzve. Sokan elfelejtjük, hogy ez ugyanolyan létszükséglet mint például a pénz, amiért sokszor kihajtjuk a belünket is. Persze a kötelezettségek is hozzátartoznak az élethez, de egyensúly nélkül eluralkodhat rajtunk az önsajnálat és ez a rohanás az életmódunkká válhat. Ennek következtében megfeledkezünk saját igényeinkről és másoktól várjuk a boldogtalanságunk elillanását. Már benne is ragadtunk a társfüggőségbe. Fedezzük fel a bennünk élő gyereket, aki örömre és kalandokra vágyik! Nem szabad túl komolyan venni magunkat, a lazítás és a nevetés tényleg létszükséget, soha ne felejtsük el hogyan kell csinálni. Időnként, ha szünetet tartunk és szórakozunk – akár egy rövid ideig is – aggodalmaink varázslatosan feloldódnak, és új perspektívából láthatjuk önmagunkat. Az öröm visszaállítja energiaszintünket és a jó közérzetet.

Önvédelem

Felnőttként teljes mértékben a saját felelősségünk, hogy megvédjük magunkat a testi és lelki bántalmazásoktól. Talán ez a legfontosabb tanácsunk, mert társfüggőként hajlamosak lehetünk benne ragadni mérgező kapcsolatban, lévén ez is jobb, mint az egyedüllét. Nem, egyáltalán nem jobb! Persze ha ezzel a problémával küzdünk, nehéz ezt tudatosítani magunkban. De nagyon fontos: senkinek nincs joga sértő vagy megalázó viselkedéssel fordulni felénk! Ha ez jelenlegi kapcsolatainkban fennáll, ne pazaroljuk az időnket és az energiánkat, ne próbáljuk megváltoztatni a bántalmazót és ne kockáztassuk a biztonságunkat. A lehetőségek tárháza végtelen, felszólalhatunk a méltatlan viselkedés ellen, vagy egész egyszerűen lépjünk ki a helyzetből és hagyjuk el a bántalmazónkkal közös helyiséget.  Jogunk van ránk negatív hatással lévő kapcsolatok megszüntetésére is. Sőt, ez nem csak jogunk: kötelességünk is, mely az önmagunk tiszteletéből fakad.

A pszichológiai olvasnivalót kedvelők itt böngészhetnek további lélektani cikkeink között.