Amennyire kíváncsi voltam az új évadra, alig vártam, hogy vége legyen A szolgálólány meséje 5. évadának.
Másfél évet kellett várni, mire szeptemberben elstartolt A szolgálólány meséje 5. évada, ami végre valahára kifújt, és csak imádkozni lehet az Úrhoz, hogy a hatodik évad többről szóljon, mint puszta szenvedésről, bár meg kell hagyni: rendkívül valóságos világot festett le!
Spoilerveszély!
Elkönyvelhetjük: a bosszú nem segít
A negyedik évad azzal ért véget, hogy June végre megkapta, amit akart: Fred Waterfordot (Joseph Fiennes). Fogta, és egy csokor hölgy társaságában lemészárolják az ex-parancsnokot. Nyilvánvalóan ettől várta a megváltást, hogy majd végre begyógyul a gennyes seb a lelkében, amit Waterford okozott. De meglepve konstatálta: a seb ugyanúgy fáj és gennyedzik. Ezért gondolta, feladja magát a rendőrségen. Hátha az, hogy megfizet a bűnéért, kiváltja belőle a megkönnyebbülést, megtalálja a lelki békéjét, és végre helyreállhat a felborult világrend. Ám ez sem következik be, ugyanis a bűneset Kanada határán kívül történt, így csak megbírságolják azért, mert elpostázta Fred ujját Serenának. Ennél a pontnál legalább felröhög a néző, hogy ilyen a nincs a mesében, és de van! Gyilkosságért csekk!
Viszont June lelki világa ettől korántsem billent helyre, aki teljesen elveszítette önmagát és a célját. Bosszú pipa. Mi marad? Hát a bosszú! Ezért ahol csak tudja, terrorizálni kezdi a terhes Serenát.
June mesteri szinten űzi az önsorsrontást
Lássuk csak: négy évadon keresztül azon fáradozott, hogy kijusson Gileádból, visszaszerezze a férjét és Nichole-t. Végre eljut Kanadába, újra egyesül a családjával, a barátaival, és még igazi hősként is kezelik. Itt a lehetőség szép lassan új életet kezdeni – ahogy a többi menekült is tette -, még a bosszúját is megkapta hozzá, de ő mit csinál?
Szenved. És meg kall hagyni, Elisabeth Moss pokolian jól tud szenvedni. Az arca nyitott könyv, egyetlen rezdülés kész regény, szóval le a kalappal előtte! Csak egyszerűen csordultig vagyunk már a kínlódásával, amiket az elmúlt évadokban és most tíz részen keresztül „élvezhettünk”. Szenved, mert egy sötét léleknek, egy gyilkosnak tartja magát. Szenved, mert egy rossz anya néz vissza rá a tükörből, aki az egyik lányát elhanyagolja, a másikat otthagyta Gileádban. Kínlódik, mert két pasiba szerelmes egyszerre.
És persze a múlt árnyai is fogva tartják, ami teljesen normális, hiszen elképesztő traumákat élt át, rettenetes dolgokat kellett tennie, amik nemcsak sérültté, de kétségkívül erősebbé is tették, amit nem győz néha a férje, Luke (O-T Fagbenle) képébe mondani, akinél olykor csakugyan tökösebbnek tűnik. Örökösen harcol Luke-kal, Moirával, a környezetével, a múltjával, de még önmagával is. Szó sincs arról, hogy felejtsen el mindent egy csapásra, főleg nem a Gileádban ragadt lányát, de megtehetné, hogy él a kapott lehetőségével, ám ő beleköp a segítő kézbe.
Pedig a hab a tortán, hogy June-t két férfi is szereti, egyet pedig lenyűgöz és felnéz rá. Kisebb-nagyobb mértékben, de mind áldozatokat hoznak érte. Mark Tuello a pozícióját kockáztatta, hogy vonatra ültesse őket, míg Luke és Nick (Max Minghella) eladják a saját szabadságukat és biztonságukat a lányukért, és az általuk imádott nőért.
Azt gondolnák – ahogy ő is -, ha Serenát is lehúzhatja a halállistájáról, minden jobb lesz, de ennél nagyobb bakot nem is lőhetnénk! Igen, egy darabig úgy néz ki, hogy simán eltenné láb alól az egykori Mrs. Waterfordot, de mikor alkalma nyílik rá, nem teszi meg, hanem inkább még segít is rajta!
June az ősanya
Igen, talán megesett Serenán a szíve, talán valahol úgy tekint rá, mint sorstársa, de sokkal inkább úgy, mint anyára. Ugyanis June maga is elsősorban anya, és erre újfent ráébred ő is, mivel ez lesz a célja: kihozni Hannah-t Gileádból. Bármi áron. Nem számít, hány pasi szívét töri össze, hány ember életét kockáztatja, milyen árat kell fizetnie, csak visszakapja a lányát. Valahol ez a legcsodálatraméltóbb June-ban, hogy a gyerekeiért tényleg mindenre képes. Ahogy Serena is.
Ugyanis van egy visszanyal a fagyi effektus a történetben. Eleinte még óriási népszerűsége van Serenának, akire úgy tekintenek, mint Gileád szimbólumára, magára a megtestesült csodára. Aztán amilyen magasságba emelkedett, olyan mélyre zuhant, mikor kiderült, hogy valójában bábként tekintenek rá, akit kedvük szerint szeretnének rángatni.
Ám egy lelke mélyén lázadó és feminista nővel nem lesz könnyű dolguk! A dicsfényben fürdő özvegy jó magasat zuhant, miután rájön, sosem kapja meg a szerepet, amire vágyik, sosem lesz független, szabad nő, majd a börtönben találja magát elszakítva a gyermekétől. Akkor vállalja, hogy a gyerekéért „szolgálólány” lesz, egészen addig, amíg újfent meg nem szólal benned a lázadó, a túlélésre törekvő hang. Az ő részéről dicséretes jellemfejlődést láthatunk, amit öröm nézni, és az őt megtestesítő Yvonne Strahovski egyszerűen brillírozik a szerepében, és eléri, hogy a néző megsajnálja, és szurkoljon neki. Valószínűleg az anyává válás tette, és a megcsorbult egója, de ugyanolyan anyatigris lett belőle, mint amilyen June.
A nő, akit nem lehetett megtörni
Ez igaz June-ra, Serenára, és Janine-re. Ugyanis a Vörös Központban is zajlik az élet, ahová Janine (Madeline Brewer) visszakerült, és akit Lydia néni felkarolt. Szinte egész végig azt látjuk, hogy egy megtört nő lett belőle, aki beletörődött a sorsába, és egyetlen vágya, hogy legalább néha lássa a lányát. Aztán amikor alkalma nyílik arra, hogy kiszabaduljon a Vörös Központból, a lánya közelébe éljen, hirtelen eszébe jut ki is ő, honnan jött, és mintegy megcsillogtatva szabad, harcos amazon mivoltát, beint a rendszernek. Mert vannak, akiket nem lehet megtörni, akik a túlélésre születettek vagy arra, hogy hősies halált hajlanak, de nem meghazudtolva önmagukat, és azt, amiben hisznek.
Gileád Gileád marad, mindegy mit csinál
Még Lydia néni (Ann Dowd) is felvillantott halványlila karakterfejlődést, aki kezdi belátni, milyen embertelen módon bánnak a szolgálólányokkal. Habár ettől még mélységesen megvan győződve arról, hogy a szent napokon végzett nemi erőszak elfogadhatónak számít az Úr szemében, de már érdekli, milyen testi-lelki megrázkódtatások érik a lányokat, és szeretne ezen javítani.
Nemcsak ő szeretne korrigálni a helyzeten, hanem Lawrence parancsnok (Bradley Whitford) vágya is előnyösebb színben tűntetni fel szeretett Gileádját, aki tisztában van azzal: létrehozta a földi poklot, és nem szállhat ki a játékból. Túl késő van. De attól még miért ne javíthatna a helyzeten, és fogadhatná vissza a menekülteket Új-Betlehembe, hogy az országát egy megbocsátó, békés, kegyes helynek mutassa? Persze mindez álca, hiszen az erőszak, az elnyomás, a diktatúra tovább folytatódna, de miért ne adhatnánk el a rohadó félben lévő húst egy szebb csomagolásban? Végül belőle is kibújik a szög a zsákból, és már nem kenyere bármilyen szinten is tovább támogatni June-t. Eddig még egészen szimpatikus volt, a férfi, aki tudja, hogy rosszat tett, és amennyire tudja, próbálja megfúrni a saját rendszerét June által, de mostanra inkább úgy döntött, visszaszerzi a hatalmát, és ad magának, illetve Gileádnak még esélyt.
Átkozottul valós kép a menekülthelyzetről
Az évad egyetlen igazán sokkoló, meghatározó témája, az a menekültügy. Ugyanis a kanadai lakosok, akik nemrég éltették a bátor és hősies June-t, aki kimenekítette a gyerekeket, mostanra gyűlölt személlyé válik. Hirtelen betelt a pohár a lakosoknál a menekültekkel kapcsolatban, és azt akarják: tűnjenek el. Eleinte csak tűntetnek, aztán a tettlegességig fajul a dolog. A Kánaánnak tetsző Kanadában már nem látják őket szívesen, és emiatt menekülőre fogják June-ék.„Kanada még nem Gileád. De még lehet az.” – hangzik el a sorozat végén.
Valahol ez az évad ijesztő képet fest a jelenünkről, mikor egyre égetőbb a menekültek kérdése, akik a szebb és jobb élet reményébe elhagyták otthonaikat. Néhol tárt karokkal fogadták őket, máshol nem. Létezik – ahogy A szolgálólány meséjében eleve felmerül -, hogy ez a jövő, és ahol befogadták a menekülteket, ott sincsenek biztonságban? De akkor vajon hol lelhetnek menedékre?
Nem ez volt a legizgalmasabb évad A szolgálólány meséjéből
Összességében nézve, tényleg egy vontatott, unalmas szenvedés az ötödik évad, néhány előre megjósolható fordulattal. De az utolsó két részben már legalább volt izgalom. A hosszan tartó laza szálak a végére kiforrták magukat, és megfeszültek, izgalmat csempésztek a sorozatba. Nagy kérdés az, mit hoznak ki ebből a készítők, és persze June Osborne, aki egy csónakban evezik… pontosabban vonatban döcög az ősellenségével, akiket jó eséllyel most az anyaság összehoz és szövetségesek lesznek. Szóval, lehet imádkozni az Úr áldásáért, hogy izgalmasabb utolsó évadot hozzanak össze. De persze a legégetőbb kérdés az, hogy June-nak végre sikerül kimenti a lányát, Hannát Gileádból?
képek: pinterest
Abortusztérkép: hol vannak a legjobban megnyirbálva a nők abortuszhoz való joga?
A nemi erőszak sem elég indok: semmivé lett a nők alapvető joga az abortusztörvénnyel
