Kis karácsony, nagy kalácsom – Szabadfi Szabolcs

Az ünnepi sütés összehozza a családokat, és meghitt pillanatokat okoz.

Ahány ház annyi szokás, ahány háziasszony annyi féle sütemény jelzi a karácsony eljövetelét. Sürgés-forgás, forró sütő, vanília, fahéj és csokoládé illata jellemzi a karácsonyi készülődés meghitt hangulatát. Az év végén mindenki a szeretet hullámain ringatózva, bensőséges hangulatot teremt. Ennek a hangulatnak a legfőbb kellékei a csillogó színes karácsonyfa, a gyertya meleg hangulatot teremtő táncoló lángja, és az asztalon fellelhető számtalan finomság. Fontos, hogy a lelkünk megpihenjen, miközben átható élvezettel majszoljuk a süteményeket. Szabadfi Szabolcs beszélt nekünk a sütésről, a karácsonyról és pályafutásának fontos mérföldköveiről.

• Mi a tapasztalatod, mennyire sütnek otthon az emberek, illetve mennyire jellemző, hogy pékségekből szerzik be a süteményeket?

• Elég vegyes a kép. Rengetegen sütnek otthon, általában vidéken és a vidéki városokban, mindenki süt otthon. Leginkább a megszokott karácsonyi süteményeket, amik főképpen a családi hagyományokra épülnek. Ott, ahol jobban fel van gyorsulva az élet, inkább megrendelik pékségekből.

• Lehet ezt korosztályhoz kötni? Tehát a fiatalok már nem sütnek annyira?

• Hál’ istennek újra elkezdtek a fiatalok is sütni. Tíz- tizenöt éve ez valahogy hanyatlóban volt, viszont mára egy sokkal tudatosabb generáció cseperedett fel és újra divatba jött a sütés. Ebből a fiatal generációból egyre többen tartják fontosnak, hogy saját maguk készítsék el a pékárut és a kenyeret, jó minőségű alapanyagokból és olyan módon, ami az egészségüket is támogatja, ezért manapság egyre többen kovászolnak. Örömmel látom, hogy nekiállnak és próbálkoznak! Ez nagyon jó dolog, ami annak is köszönhető, hogy egyre bővül a szakirodalom és ma már könnyedén juthatunk jó lisztekhez. Persze az időhiány nem könnyíti meg a dolgukat, ezért, hogy biztosra menjenek vásárolnak profiktól, pékségekből is.

• A sütést megtanulni lehet szüleinktől, nagyszüleinktől, de rendelkezésre állnak már workshop-ok, mint amiket te is csinálsz, milyen igény van erre?

• Egyre nagyobb és egyre komolyabb igény van és ez tényleg fantasztikusan jó dolog. Pontosan ez az a tendencia, ami létjogosultságot ad az általam felkínált oktatásokra is. Nagy öröm a számomra, hogy tényleg rengetegen szeretnének ezen a területen tanulni. Ez látszik a workshop- jaimon és nyugodtan kijelenthetem, hogy rengeteg lelkes tanulóm, hallgatóm van. Pontosan azért jönnek hozzám, hogy otthon a saját családjuknak is el tudják készíteni a különféle kenyereket, péksüteményeket.

• Mik azok az alapvető péksütemények, amik ebben az időszakban az asztalra kerülnek, és amiket előszeretettel tanulnak meg tőled?

• Szerintem ezt szinte mindenki fel tudja sorolni. Nyilván a vezető termék ilyenkor a bejgli, amit sokan szeretnének az asztalukon látni. Véleményem szerint a második helyen állnak a kalácsok, a harmadik helyen pedig egy jó karácsonyi kuglóf. Ezek a húzótermékeink ebben az időszakban. Természetesen e mellett még számos sütemény kerül karácsonyi tálalásra, mint például a fatörzs, a zserbó, a hókifli, és kiemelten a mézeskalács, ezek persze már inkább a cukrászathoz tartoznak és ezeket sokan neki is állnak a nagyi receptúrája alapján elkészíteni.

• Miért emelted ki a mézeskalácsot?

• Ez roppant egyszerű! A családoknál a legfontosabb karácsonyi sütnivaló! Rendkívül sokfajta és jópofa formákat lehet belőle kihozni, szinte bármit a mit a fantáziák által ki tudunk találni. Úgyhogy ez igazándiból nem csak egy sütemény, hanem egy esemény. Időtöltésnek, együttlétnek és a karácsonyi készülődésnek adja meg a hangulatát. Amit mindig mondani szoktam: a sütés sokkal több, mint elkészíteni valami finomságot. A mézes esetében összehozza a családot, alkalmat ad arra, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk, tanítsuk őket és értelmes, emlékekben maradandó időt tölthessünk velük. Egyedülálló lehetőséget ad olyan pillanatok megteremtésére, ami egyrészt az alkotás örömével, másrészt boldog örömteli pillanatokkal ajándékozza meg a családokat. A sütés összekovácsol, élményt ad és felejthetetlen része az ünnepi készülődésnek!

• Szabi a pék milyen süteményeket készít az ünnepre?

• Leginkább a bejgli, kalács, kuglóf „szentháromság”, ami minden mennyiségeben elfogy. Az idei évben sajnos nem tudtam panettone-t sütni, mert egyszerűen nem fér bele a kemencémbe, illetve papírformát nem tudtam hozzá beszerezni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nemrég nyitottuk meg a debreceni üzletünket, előtte a veresegyházit, ami rengeteg energiát és időt elvett tőlem. De ezerrel bejglizünk, készítjük, csomagoljuk. A megnövekedett igények miatt már közel ötezer darabnál tartunk és még nem látjuk a végét a bejglinek. Sőt, idén elindítottuk a cukormentes vonalat, amire roppant nagy igény van az utóbbi években. Elő is rukkoltunk egy specialitással, ami egy teljes kiőrlésű, kovászos, cukormentes, pisztáciás bejgli, és rögtön népszerűvé vált.

• Sokan ismernek a szakmában és a szakmán kívül is. Óriási népszerűségre tettél szert, a „kovászcimbik” körében és szinte jelképévé váltál a kenyérnek. Mi volt annak a döntésnek az oka, hogy vidéken nyitsz üzleteket?

• Megmondom őszintén, több oka van a dolognak. Rengeteg felkérést kaptunk az utóbbi pár évben a mi kis mozgó pizzakemencénkkel és a „Kenyérlelke fesztivált” is megrendezték Debrecenben. Évek óta láttuk az igényt a város, sőt a régió részéről is a minőségi pékárura, ezért döntöttem úgy, hogy belevágok a debreceni boltnyitásba. Természetesen történt egy piackutatás és ez is azt bizonyította, hogy Debrecenben és környékén komoly igény van arra, amit mi képviselünk. Ezek után még ott volt a munkaerő, a helyiség, szóval a szokásos problémák, de összességében az látszott, hogy bizony a főváros és vonzáskörzetén kívül is roppant fontos lenne elérhetővé tenni azt, amit mi csinálunk. Így történt, hogy belevágtunk, és ugyan rengeteg munka, rengeteg nehézség, de én szeretem azt, amit csinálok és ez visz előre!

• Említetted a munkaerő kérdést. Ez a pék pályán is olyan mértékű probléma, mint a szakácsoknál?

• Sajnos igen. Jó szakembert szinte már lasszóval sem lehet fogni. Pontosan azzal küzdünk, mint az éttermek. Arról nem is beszélve, hogy az én helyzetem rendkívül összetett. A vállalkozásomnak három fő pillére van, a pékáru, a pizza, és a szakácsművészet bizonyos területe. Azt mondanám, hogy fokozottan nehéz helyzet, hiszen mivel ismert vagyok, tőlem fokozottan elvárják a tökéletes minőséget. Mindenhol az én nevem van kint és mindenhol engem képviselnek, viszont egyszerre csak egy helyen tudok ott lenni. Ezért az időm körülbelül 50%-át az embereimre fordítom. A képzésükre, a motiválásukra, az üzletmenetre. Nem beszélve arról, hogy maximalista vagyok, tehát mindig a legjobbat akarom kihozni mindenkiből és mindenből. Ez rengeteg munka. Mindemellett ugyanúgy járjuk az országot, sőt már januárra is vannak felkérések. Ezt imádom csinálni, de szerintem ezt látják is az emberek, érzik rajtam. Soha nem fogom abbahagyni bármennyi munkával is jár!

• Üzleteid vannak az ország több részén. Fesztiválokra jársz. Sütsz hosszú órákon át, oktatásokat tartasz. Érdekelne, hogy szoktál -e aludni?

• Az alvással úgy vagyok, hogy elég napi négy óra, legalább többet élek! Mivel a vállalkozásom minden területén szeretnék aktívan részt venni, az alvást szükséges időpazarlásnak tekintem. Ezért, ha lehetne egyáltalán nem aludnék. El fog jönni az az idő is, amikor többet alhatok, de bevallom amíg ezt így tudom csinálni addig boldog vagyok. Hiába fárasztó, nekem a szakmám a hobbim is egyben. Az a sok szeretet, amit a vásárlóinktól kapok, mindig átlendít a holtpontokon, és örömmel teszem tovább a dolgom, még ha fáradt is vagyok. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki szeretettel várja a kenyereimet, az oktatásaimat, és a bejglimet!

• Szerző: Budafoki Tamás 

• Fotó:  Szabadfi Szabolcs

Sütemény – remény sütik, sütés nélkül

Tejmentes „túrós” sütik karácsonyra? Megoldható!

Nagymamáink retro receptek karácsonyra