Article Top Ad (AdSense)
Júniusban megdöbbentő hír látott napvilágot Kanadában. British Columbiában egy 1978-ban bezárt, katolikus egyház által működtetett iskola közelében találtak rá 215 gyerek holttestére jelöletlen sírokban, különleges hanglokátor segítségével. Egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogyan haltak meg ezek a gyerekek, de a holttestek között hároméves gyerek testére is rátaláltak.
A Kamloops nevű kanadai kisvárosban működő iskolában nyomtalanul tűntek el őslakos gyerekek, az indián közösségek már egy ideje azt feltételezték, hogy máshol is sok áldozatra lelhetnek. Jól gondolták, hisz nem ez volt az egyetlen ilyen átnevelő iskola, 140 hasonló működött a környéken. A CNN szerint a kamloopsi volt az egyik legnagyobb, egyszerre 500 gyereket is elszállásoltak itt.
Nem sokkal később Saskatchewan fővárosától, Reginától 140 kilométerre keletre, a volt kanadai Marieval bentlakásos indián iskola területén legalább 750 jelöletlen sírt találtak. Ez az iskola még pár évvel korábban is, 1899-től és 1998 -ig működött.
A National Post szerint nem ez első eset, hogy bentlakásos iskolák területén jelöletlen gyereksírokra bukkantak: a Saskatchewan-i Battleford Ipari Iskola körül a régészhallgatók az 1970-es években 72 jelöletlen sírt tártak fel. 2001-ben az Alta államban történt heves esőzések miatt 34 olyan gyermek koporsója került felszínre, akik a közeli Dunbow intézetben haltak meg. 2019-ben régészek 15 gyermek sírját találták meg a Saskatchewan törzs Muskowekwan iskolájának helyén.
Államosított népírtás
A kamloopsihoz hasonló 140 intézményt a 19. század végén hozta létre a katolikus egyház a kanadai kormány megbízásából, hogy az őslakosok gyermekeit kényszerrel beillesszék az európai bevándorlók társadalmába. Az átnevelést nem egy kellemes és hasznos ideológiai képzésnek kell elképzelni. A papok egyszerűen megtiltották és büntették az őslakos kultúra gyakorlását, bántalmazták a gyerekeket. A kanadai kormány korábban elismerte, hogy az 1831-1996 közötti időszakban működő katolikus iskolák egy részében súlyos fizikai és szexuális és érzelmi bántalmazások, visszaélések történtek, sokszor csak azért megvertek indián diákokat, mert az anyanyelvükön szólaltak meg. Angolul vagy franciául kellett beszélniük, és áttérni a kereszténységre.Emellett nem kaptak megfelelő egészségügyi ellátást, valamint lelkileg, fizikailag és szexuálisan is bántalmazták őket. Mindez hozzájárult a sok gyermek idő előtti halálához.
„Tanultunk, és beléjük csaptak, és tényleg nagyon gonoszak voltak, amikor azt mondom, hogy dörömbölni akarok, úgy értem, hogy ütni” – írta a CNN.
Szakértők szerint Kanadában őslakos diákok ezrei hallhattak meg hasonló iskolákban, ismeretlen körülmények között, a családjaik máig nem tudhatják, hogyan haltak meg és hol temették el őket.
Ferenc pápa nem kért bocsánatot
Ferenc pápát fájdalommal töltötte el a 215 gyermekholttest felfedezése, ám nem kért közvetlenül bocsánatot az egyház rémtetteiért, ahogy azt számos jogvédő szervezet és a kanadai kormány is követelte. Egyszerűen csak együttérzését fejezte ki a kanadai néppel, „akiket traumatizált a sokkoló hír”.
Justin Trudeau miniszterelnök szerint mindkét korábbi internátusi iskola megállapításai megerősítik az igazságot, amit a családok, a túlélők és az őslakos közösségek régóta tudnak. A kormány továbbra is biztosít forrásokat ezeknek a szörnyű hibáknak a felszínre hozására.
„Szégyenletes emlékeztető arra a rendszerszintű rasszizmusra, megkülönböztetésre és igazságtalanságra, amellyel az őslakosok szembesültek – és szembesülnek továbbra is – ebben az országban. És együtt kell elismernünk ezt az igazságot, tanulnunk kell a múltunkból és járnunk kell a közös a megbékélés útját, így szebb jövőt építhetünk ” – mondta Trudeau.
Kanada az elkövetkező hónapokban további felfedezéseket vár a hasonló jelöletlen, tömegsírokról, mivel várhatóan több tucat bennszülött közösség finanszírozást és technikai támogatást biztosít a korábbi iskolák vizsgálatához.
Becslések szerint több mint 4000 gyermek halt meg bentlakásos iskolákban több évtizeden keresztül, de a végső bizottsági jelentés elismeri, hogy lehetetlen volt tudni a valós számot – írta a CNN. Ez pedig azt jelentené, hogy minden 25. gyerek meghalt, aki bekerült ezekbe az intézményekbe.
Családtól elszakított gyerekek
Kanadában az 1800-as évek végétől egészen 1996-ig működtek olyan bentlakásos iskolák, amelyeket a kanadai kormány megbízásából legnagyobb részben a katolikus egyház tartott fenn. 1874-től kezdőden mintegy 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket szakítottak el sokszor több száz kilométerre élő családjuktól, kultúrájuktól és zárattak kényszerrel bentlakásos iskolákba.
Az is általános volt, hogy az elhunyt gyermek testét nem adták vissza a családoknak, és a szülők ritkán tudták meg a halál körülményeit. Sokszor csupán annyi jutott el az indián közösségekhez, hogy egy bizonyos keresztnevű gyerek meghalt. Egy 1939-es esetnél egy édesanya kikérte az iskolától az állítólag agyhártyagyulladásban elhunyt fiának a testét, amit az illetékes minisztérium azzal utasított el, hogy „nem tartozik a gyakorlatba, hogy a minisztérium indiánok holttestét vonatoztassa”.
Túlélők nyilatkoztak
„Nem volt jó, de el lehetett viselni. Viszont az, hogy be voltunk zárva, olyan volt, mintha börtönbe lennénk. Nem mehettünk sehová, és a családunk is csak heti egyszer jöhetett látogatóba (…) És ez volt a többi bentlakásos iskolában is, nem csak Kamloopsban” – mondta Emma Baker egykori diák a CTV híradójában. A 83 éves asszony szerint nem volt más lehetőségük, mint a bentlakásos iskola, miután a „fehér iskolák” nem akarták őket befogadni.
„Néha az emberek nem jöttek vissza, aminek örültünk, mert azt hittük, hogy elszöktek, pedig nem tudtuk, hogy tényleg ez történt-e”
– mondta Harvey McLeod, aki a 60-as évek végén járt a kamloopsi iskolába. A férfi a mai napig emlékszik rá, ahogy néhány gyerek egyszerűen felszívódott. Ő és a volt osztálytársai még évtizedekkel később is azon tűnődtek, hogy hova tűntek a barátaik. Az eltűnéseket nyílt titokként kezelték, de az is szóba került, hogy az eltűnt gyerekek meghaltak. A holttestek hollétéről csak nagyon homályos fogalma volt a gyerekeknek.
„Pletykáltak egy temetőről, de senki nem tudta, hogy hol lehet, azt se tudtuk, hogy igaz-e. Volt egy gyümölcsöskert, amiről történeteket találtunk ki, hogy ott van a temető”– mondta Emma Baker.
Pénzhiány, járványok, balesetek
A National Post szerint a bentlakásos iskolai gyermekhalandóság egyik fő oka a tuberkulózis volt. A szűkös anyagi körülmények és gondatlan egészségügyi gyakorlataik miatt ezek az intézetek melegágyai voltak a különböző járványoknak. A túlélők szerint a TBC miatt egyre gyengébb osztálytársaikat egy idő után „eltávolították”. A hiányos egészségügyi ellátás az amúgy viszonylag egészséges gyerekek túlélési esélyeit is csökkentette. James Gladstone, az első indián származású kanadai szenátor arról írt életrajzában, hogy a bentlakásos iskolában töltött ideje alatt ő asszisztálta végig az osztálytársa haláltusáját, miután a fiú belelépett egy szögbe, az intézmény vezetői pedig nem foglalkoztak megfelelően a sérüléssel.
A betegségeket gyakran tetézte a lelki és szexuális abúzus is. A BBC szerint gyakori volt, hogy az iskola papjai teherbe ejtettek diáklányokat, akiktől a szülés után elvették a csecsemőket, akiket kemencékben égettek el.
1910-ben a kamloopsi iskola akkori vezetője kifejezetten arra panaszkodott, hogy a kormány nem biztosít elég forrást a diákok megfelelő élelmezésére. Az alultáplált gyerekek nyilván még nehezebben győzték le a betegségeket. Az 1870-es és 1920-as években különösen sokan haltak meg. 1922-re az indián közösségek megpróbálták bojkottálni az iskolákat, a szülők azonban börtönbüntetést kockáztattak, ha nem engedték el a gyereküket az iskolába. Bár megpróbálták megreformálni a bentlakásos iskolákat, még az 1940-es években is ötször annyi gyerek halt meg az indiánok iskoláiban, mint a kanadai intézményekben, és ez az arány húsz évvel később is kétszeres volt.
Emlékhelyek mindenfelé
Egy őslakos származású aktivista, Lorelei Wiliams 215 cipőt helyezett el a Vancouver-i Művészeti Galéria lépcsőin, hogy megemlékezzenek a 215 gyerekről.
Kanada legnyugatibb tartománya, Brit Columbia fővárosában, Victoriában a parlament lépcsőjén a mai napig helyeznek el szívszorító emlékeket a helyiek. Ezekről kaptunk exkluzív helyszíni felvételeket Ábrahám Dollitól.
-Emlék- és zarándokhellyé alakult át a parlament lépcsője, ahol nem fogynak az emléktárgyak, csak gyűlnek, hisz minden látogató visz valamit. A narancssárga zászló ki van rakva számos épületre, kórházakra és iskolákra, az emberek mindenhol hordják a narancssárga pólót, amin az áll, hogy ” Minden gyerek élete számít. „Azért pont ebben a városban, mert itt a közelben volt az első hely, Kamloops, ahol megtalálták a névtelen sírokat – kaptuk a magyarázatot a képekhez.
Forrás:BBC, National Post, CNN Fotók: Ábrahám Dolli
