Jennifer Lopez és Netflix-dokumentumfilmje, a Félidő kitartóan befészkelte magát a toplistára. Ez nem is csoda, hiszen JLo napjaink egyik legnépszerűbb és legismertebb énekese és színésznője. A dokufilm csupán egy szeletet ölel fel az énekesnő életéből, de éppen elég ahhoz, hogy kiderüljön: a csillogásnak ára van.
Lehet sokaknak csalódást okozó – főleg a vérbeli rajongóknak –, de nem kevésbé érdekfeszítő, hogy a Félidő központi témája az, miként készült fel Lopez a 2020-as Super Bowl félidei, 12-14 perces koncertjére, ami az Egyesült Államok legnagyobb szórakoztatóipar showjának számít.
Felért számára egy sértéssel, hogy osztoznia kellett a fellépésen
A világ persze örült annak, hogy együtt láthatják Shakirát és Jennifer Lopezt a 2020-as Super Bowl félidejében. Ezt is akarták elhitetni az emberekkel. Ám a valóságban több sebből vérzett a dolog. Egyrészt sértőnek, megalázónak érezte, hogy Shakirával együtt kell felépnie, ami azt sugallta: két latin-amerikai női előadó tehet ki egy fehér amerikait (mivel egészen addig egy fellépő volt). Másrészt kiszúrás volt a dívákkal is, mert összesen kaptak 12-14 percet, ami fejenként 6-7 percre jött ki. Ez azért elég nagy kihívás tekintve, hogy ilyenkor a művésznek egy miniválogatást kell prezentálnia az életművéből. A félidő előkészületeit és próbáit jól dokumentálták, így a kollégákkal, a barátokkal, és az énekesnő családtagjaival készített interjúkból tökéletesen kiderül, hogy milyen embert próbáló időszak volt ez a dívának.
A fellépésével üzenni akart a világnak
Ugyebár a latin-amerikai popsztár szülei bevándorlók, így ő maga már az országban született. Lopeznek nem szokása politizálni, de akkoriban elkeserítőnek tartotta, hogy az éppen aktuális elnök, Donald Trump kerítést épít az országa és Mexikó közé, és elszakítja a bevándorló családokat. Ezért épített bele a műsorba szimbolikus fényketreceket, amelyekben a különböző rasszú kislányok voltak, hogy utaljon arra, amit Donald Trump tett a bevándorló gyerekek ezreivel. Közben lányával együtt, Emme-vel énekelte az ugyancsak jelentéssel bíró Let’s Get Loudot. Előtte még viszont a Trump szimpatizánsok megpróbáltak beleszólni abba, milyen elemeket használhat a műsorban, de JLo végig küzdött, hogy elérje, amit akar. A dokumentumfilm minden pillanata arra emlékeztet, hogy a popikon a kisebbségért harcol, és milyen fontos számára latin-amerikaiként megmutatni a többi latinónak: jobb életük lehet és bármit elérhetnek.
Édesanyja rendszeresen bántalmazta
Kezdjük azzal, hogy Lopez 18 évesen lelépett otthonról, mert más jövőre vágyott. Ám az anyja nem díjazta, hogy a lánya ejti a tanulást a színésznő karrierért. Ezért is kapta a pofonokat a testvéreivel, Leslie-vel és Lynda-val együtt, mivel anyjuk azt akarta, hogy tanultak és önállóak legyenek. Szóval mikor táncosként elkezdett dolgozni, 20 éves korától meg színészleckéket vett, anyja a legkevésbé sem támogatta, hanem: a „ sz*rt is kiverte belőlünk”. Sokat veszekedtek, sok pofont kapott, de Lopez kitartott a célja mellett.
„Megtette, amit meg kellett tennie, hogy túléljen, és ez erőssé tette, de egyben keménnyé is.” – mondta JLo a műsorban.
„Sok erős nő vett körül. Anyukám egy szuperbonyolult nő, és sok lelki poggyászt cipelt, és azt akarta, hogy függetlenek legyünk, és soha ne kelljen férfira támaszkodnunk.”
A színésznő azonban azt is bevallotta a dokumentumfilmben, hogy remek kapcsolatot ápol az anyjával. Ez a tény tükröződött egy korábbi interjúban J Lo-val egy tévéműsorban. Jennifer Lopez az Univision Despierta America című műsorában elmondta, milyen anyának lenni, és megdicsérte anyját, Guadalupe Rodriguezt. Saját bevallása szerint akkor értette meg anyja szándékait, mikor már ő is édesanya lett.
Elmondása szerint sosem haragudott az anyjára és valahol hálás neki, hiszen keménységre tanította. Ugyanakkor be kell látni: a bronxi szegénynegyedből jött fiatalból énekesnő, színésznő, táncos, producer, világhíres sztár lett.
Sztárnak – Jennifer Lopeznek – lenni nem csak csupa csillogás
Valljuk be: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a sztárok élete könnyű, gondtalan. Gazdagok, sikeresek, imádják őket, úgy élhetnek, ahogy akarnak. Ennek a fele (se) igaz. Megfeledkezünk arról, mekkora árat fizetnek azért, hogy ez így legyen, és ugyanolyan emberek, mint bárki más. A Félidőben felsorakoztatnak egy csomó interjút, beszélgetés részletet, de még South Park-epizódokat és stand up részleteket, amelyekben a díva színészi tehetségét, énekét vagy éppen a fenekét gúnyolják. Nem kell sztárnak lenni ahhoz, hogy ez rettenetesen odavágjon az ember egójának, de leginkább a lelki világának.
Másfelől úgy tűnhet, hogy a maga ura és senkinek sem kell megfelelnie, de ez sem igaz. Igenis vannak, akik nyomást gyakorolnak rá, és bizonyos tekintetben nagyon is meg kell felelnie, hiszen milliók figyelik, követik őt nap mint nap, és tengernyi nő számára jelent példaképet. Az, hogy ő Jennifer Lopez, rengeteg munkát, erőfeszítést és áldozatot kíván. Nem egy buta, fenékrázó sztár akar lenni, hanem olyan, aki ad valamit a világnak, és értékeket közvetít. Örökké dolgozik benne a bizonyítási vágy, hogy a maximumot hozza, holott már rég a lábai előtt hever a világ, és már több, mint húszéves karrier áll mögötte. Mégis ugyanolyan keményen tolja a szerekét az első naptól fogva.
Meg aztán, ugyanolyan problémákkal is kell szembenéznie, mint bárki másnak, lásd a szakítását Alex Rodriguezzel és az újra egymásra találását Ben Affleckkel. Egyáltalán nem leányálom a magánélete, bár remélhetőleg Affleck mellett már csakugyan megleli az igaz szerelmet. De ő is küzdött szerelmi csalódásokkal. Sőt, harcol az öregedéssel, mint bárki más, hiszen nem számít plasztikai műtétet végeztek rajta, mennyit kondizik, és mennyire figyel az egészségére: ő sem lesz fiatalabb. Egyszóval a Félidő arra is rávilágít, hogy sztárság ide vagy oda: Jennifer Lopez élete sem fenékig tejfel.
Miért éppen „Félidő”? Azt gondolnád nyilvánvalóan azért, mert a félidőben lépett fél. De Jennifer Lopezről beszélünk, aki az üzenetek híve, és a dokufimben azt mondta: „Tényleg úgy érzem, hogy még csak most kezdődik az életem.” Elmúlt már 50 éves, és mégis úgy érzi, előtte az élet. Talán úgy érzi, még csak félidőnél jár…
