spot_imgspot_img
spot_img

Jászai Mari, aki nyomorból küzdötte fel magát a csúcsra

-

Article Top Ad (AdSense)

Jászai Mari a könyvek szerelmese volt. Gyakran éhezett, megerőszakolták, zsarolták, színigazgatók és hitelezők uralkodtak felette, mégsem hagyta magát leteperni. 

Élete tele volt nyomorral és szenvedéssel, bátorsággal és kalanddal, szerelemmel és izgalmas szerepekkel és sok-sok mellékszereplővel, akikkel hosszabb-rövidebb időre összefonódott az élete. Ma lenne 173 éves…

A bántalmazó apa: Krippel József

Jászai Mari Krippel Mária 1850. február 24-én született. Ötéves volt, amikor meghalt az édesanyja, és életébe ezután beköszöntött a szenvedés. Apja néhány évre Pannonhalmára küldte, ahol önerőből megtanult írni-olvasni, mert már akkor tudta, hogy a könyvek jelentik majd számára az igazi boldogságot. „Mint mágnestű az északi sarkot, úgy kerestem én mindig a tudást. Oly önkénytelenül, olyan öntudatlanul, mint ahogy a lepke a lángba repül. Reszkettem a boldogságtól, ha egy könyv a kezembe került.”

Tízévesen visszatérhetett Győrbe, a szülői házba, ahol már Rudicsné, az új mostoha várta, aki a kegyetlen apával karöltve minden apró kihágásért agyba-főbe verte a kislányt. „Emberi kezet csak akkor éreztem hozzám érni, ha ütött. Félelem, reszkető állati félelem volt az egész életem. Ezzel ébredtem, ezzel mentem az iskolába, ezzel jöttem haza és ezzel feküdtem le. Mindig a veréstől féltem. Mindenért vertek, egy elveszett horgolótűért, egy beszakadt szoknyáért, egy letépett virágért. Véresre vertek, meztelenre vetkőztetve, vizes kötéllel.”

Az áldatlan és kínzó körülmények között megirigyli a szolgák életét és legelőször a Karsay családhoz került szolgálni. A hatalmas ház folyosóján mindenféle híres magyar arcképe függött, amely a kis Marit is játékra és színészkedésre sarkallta. „Hogyan kezdődött, hogyan nem, elég az hozzá, hogy az úri gyerekek kitalálták, hogy ha egy képre rámutatnak és azt mondják: Nézd, Mari, ez meghalt ”, hát én rögtön egy sirató jelenetet játszom el a kép előtt, tépem a hajam, és folyik a könnyem.”

jászai mari
Jászai Mari 1867-ben, Vasárnapi újság 1900/14.szám

A kis markotányosnő:

Az 1860-as években több helyen is cselédeskedik, majd az ursulitákon keresztül Bécsbe kerül egy magyar családhoz, ahonnan előbb egy pesti rokonhoz, majd egy mutatványos családjához kerül. Innen jut el Königgratz-be, ahol egy markotányos vette pártfogásába. A csatatéren már a kis Mari látja el étellel és itallal a katonákat. A 16 éves lány éjjel-nappal a katonákkal élt együtt, akik között akadt olyan, aki (finoman fogalmazva) kihasználta az alkalmat:

„Rögtön rámtette a kezét egy őrmester, Solymosi Károly. A magáénak tekintett és én is magamat az övének. Elvezetett jó messzire a tábortól; szőrnyen féltem tőle, de a világért sem mertem ellenkezni, oly hatalmasnak képzeltem azt a szép őrmestert. Ledobott a földre és olyan iszonyú, éles fájdalmat okozott, hogy ma is hallom a sikoltásom abban a borzasztó éjszakában. Befogta a számat és dühösen csitított…. Ez maradt a legutálatosabb, legtitkoltabb emlékem egész életemből.”

Königgratz-ből ismét visszakerült Győrbe, ahol éppen a fehérvári társulat játszott. Mari addig könyörgött az igazgató feleségének, míg végül magukkal vitték Székesfehérvárra. Ám a férfikéz itt is utolérte, és fizetség helyett inkább mást adott a lánynak:

„- Minek ilyen szép leánynak gázsi? – Nem csodálkoztam a komiszságán. Már akkor megtette, hogy mikor Győrött ott ólálkodtam a színháza körül, megfogott és felvitt valami szűk, sötét és poros ruhatárba. Reszkettem a félelemtől, nehogy észrevegye, hogy félek tőle, mert akkor nem fogad be a társulatába.”

Első szerepe egy afféle statisztaszerep volt A peleskai nótáriusban. Nem sokkal később két pártfogó asszonynak köszönhetően pedig már Budára került Bényei társulatához.

A budai rémek:

Miután egy ügyvédsegéd 25 forintnyi tartozását felvásárolva zsarolta, a kezdő színésznő pályatársai javaslatára Balássy elnök úrhoz fordult 100 forint kölcsönért. A méltóságos úr beleszeretett Mariba és feleségül akarta venni. A még mindig nagyon fiatal lány undorodott a férfi ölelgetéséről, de lényegesen kevésbé félt tőle, mint az zsaroló ügyvédsegédtől, így ezt az utat választotta. Balássy aztán nevelőintézetbe akarta adni, hogy szépen kikupálják leendő feleségét, és még a színjátszástól el akarta tiltani. Amikor Jászai Mari tiltakozni kezdett, apja és „vőlegénye” agyba főbe verte…

„Erre az a két vén ember oly éktelen dühbe jött, hogy még egy két szóváltás, és ütni verni kezdtek mind a ketten.
Az apám megint megízlelte a sírásomat és kéjjel vert, mint régen otthon. Beszorítottak egy sarokba és csak ennyit kérdeztek:
— Igen?
— Nem! — sikoltottam én. És ekkor újra kezdték, hol az egyik, hol a másik ütött rám.”

jászai mari-színjátszás
Fotó: Vasárnapi újság 1900/14. szám

A könyv szerelmese:

Továbbra sem hajolt meg a két férfi akarata előtt, inkább a színész pályatársai védőszárnyai alá bújt. A színházban tudta meg, hogy egyik kollégája, a mindig kedves és jó humorú Kassai Vidor hatalmas könyvtárral bír. Nem volt kérdés, Mari azonnal bele szeretett a férfiba, akiről emlékirataiban Blaha Lujza így írt:

„Kiváló komikus és gyenge festő, ám egészen jó írónak mutatkozik, de a sors mégis két kellemetlenséggel sújtotta. Egyrészt Jászai Mari férjeként állandó kisebbrendűségi komplexust kellett elszenvednie, másrészt soha nem tudta kiheverni, hogy külseje nem éppen a hősi vagy hősszerelmesi szerepekre ajánlotta.”

A férfi igazi megmentőnek bizonyult, kiragadta a fiatal lányt Balássy karjai közül, összeházasodtak, és együtt mentek Kolozsvárra az ottani színházhoz szerződtek. Két évig voltak házasok, mert Mari rájött, hogy neki nem a házasélet, csak a színészet való.

A férfi, aki meglátta benne a tehetséget:

Így 1872-ben már a pesti Nemzeti Színház tagja volt és Szigligeti Ede igazgatása alatt végre eljött az ő ideje. A benne élő színész fejeledelemasszony legendás szerepekben tudott végre kibontakozni: Shakespeare Margit királynője, majd Elektra és Médea szerepe kirobbanó sikert hozott számára és nem csak Pest, hanem Bécs is tárt karokkal fogadta. Jászai Mari a színjátszáson és a könyveken kívül két dologért rajongott: Széchenyi Istvánért és Petőfiért. Minden nyáron ellátogatott kedvenc zarándokhelyére, Nagycenkre, hogy Széchenyi sírjánál fejezze ki hódolatát. Életrajzi könyvében pedig így ír Petőfiről:

„Háromhónapos embrió voltam az anyám szíve alatt, mikor Petőfi meghalt. Tehát három hónapig egy levegőt szívtam vele ezen a földön, mert hiszen odabent is lélekzik az ember. Bizonyos, hogy lelkes anyám az ő gondolataival táplálta a lelkemet. Azért van bennem, Petőfi lángelméje nélkül, annyi hozzá hasonló keserűség. Szenvedéllyel szenvedek hazámért, mint Ó.” 

jászai mari-színjátszás
A képen Jászai Mari mint Gertrudis Katona József: Bánk bán. Nemzeti Színház, 1872. Erdélyi Mór felvétele 1890 körül PIM-OSZMI Fotótár ltsz.: 64.1854

Több, mint 50 évig tündökölt a Nemzeti Színházban és eljátsztott minden szerepet, amit csak lehetett: Gertrudis a Bánk Bánban, Antigoné, Lady Macbeth, Erzsébet királynő, Stuart Mária, Kleopátra, szerepelt a Casablancáról híres Kertész Mihály A tolonc című némafilmjében. Ő volt az, aki először bújhatott Éva szerepébe Madách Ember tragédiájában, utoljára pedig Jókai Aranyaemberében Teréz mama szerepében lépett színpadra.

A festő, a beteges költő:

Több éven keresztül a festőművész Feszty Árpád szeretője volt, majd egy ismerőse tanácsára Londonba utazott kiherverni a fájdalmas szakítást. Nem sokkal később a fiatal költőhöz, a szerencsétlen sorsú Reviczky Gyulához fűzték romantikus szálak, akit az akkori legveszélyesebb kórság, a tüdőbaj és az akkor már híres dívához fűződő szerelem kínzott halálra. Annak ellenére, hogy szakmailag inspirálóan hatottak egymásra, a hűtlenségéről híres színésznő a halálos ágyánál elhagyta a 34 éves férfit egy másik ifjú költőért. A 20 évvel fiatalabb Szomory Dezsővel való kapcsolata megrázta a korabeli sajtót és a közvéleményt, hiszen a nő anyja lehetett volna a fiatal férfinak, aki azonban nem sokkal később, 1890-ben a katonai szolgálat elől Párizsba menekült. A színésznő következő nagy fogása ismét egy jóval fiatalabb férfiú volt, Pleisch János orvos, akivel egy gyógyszanatóriumban ismerkedtek meg, és aki később aztán korának legmenőbb belgyógyásza lett.

jászai mari-színjátszás
Fotó: Tolnai Világlapja 1926. 04. szám

A legnagyobb magyar tragika, aki nem csak ragyogó színésző, de kitűnő író is volt 1926. október 5-én hunyt el. Élete végefelé így írt emlékirataiban:

„Miért ünnepelnek? Mindig azt tettem, ami jól esett és mindig úgy éreztem, hogy helyesen tettem. Ez volt az életem. Ezért nem érdemiek ünneplést. Csak követésre méltó példa vagyok! Mindent magamnak és magamért tettem, ezért voltak sikereim. Elhitték rólam, hogy a tőlem telhető legjobbat akarom. És hogy mindig a legtöbbet akartam, ennek  köszönhetem, hogy valamit elértem. És most, hálám kifejezéséül, csak egyet kérek: hogy addig élhessek, amíg dolgozhatom.”

Ha tetszett, olvasd el ezt is:

Meryl Streep, a sokszínű díva-Érdekességek Hollywood királynőjéről

 

 

 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!