Kosztolányi Dezső és Csáth Géza unokatestvérek voltak, íróként és magánemberként is mindketten elmélyültek Sigmund Freud pszichoanalitikus elméleteiben, az emberi lélek titokzatos dimenzióiba, és az ösztönök világában.
Emellett mind a ketten a tudatmódosító szerek bűvkörébe kerültek. Csáth jóval keményebben, hiszen képes volt saját feleségét is lelőni.
Pár roppant megdöbbentő és bizarr dolgot szeretnék most megmutatni ennek a két lángelmének az életéből.
Érzékek és érzések
Kosztolányi Dezső (1885-1936) játékos művészként (homo ludens), Csáth Géza (1887-1919) pedig az érzékek írójaként került be a köztudatba. Ők már gyerekként is együtt próbálgatták a határaikat. Kosztolányi az impresszionista stílusú, a Rút varangyot véresen megöltük című versében érzékletesen írja le azt, ahogyan a gyerekek mókából egy békát kínoznak.
Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József már kamaszként is feltűnően tehetséges volt (zenekritikákat is publikált kamaszkorában), s ez a fajta zsenialitás bizony sokszor a valóság elviselésének lehetetlenségével jár. S ekkor jönnek be lehetőségként a tudatmódosító szerek, amelyek aztán felpörgetik a napok tempóját, felturbózzák az érzékeket, meghozzák az ihletet.
Kosztolányi rendezett családban nőtt fel, az apai szigor ugyan erőteljes volt, de traumatikus eseményre nem lehetne fogni a különféle szerek próbálgatását és használatát. Nála is leginkább az ihletett állapotba való eljutás volt a legfőbb motiváció.
Másfelől pedig akkoriban nagy újdonságnak számítottak Freud elméletei, amelyekbe mindketten nagyon mélyre ástak. A tudatalattink kiismerhetetlen világa, a destruktív, gyilkos ösztönök mind megihlették őket. Gondoljunk csak Kosztolányi Édes Anna lélektani regényére, vagy Csáth Géza A kis Emma zavarba ejtően kemény novellájára.
Kosztolányi Dezső és a Mérgek litániája
A Mérgek litániája az egyik olyan vers, amit nem igazán helyeznek Kosztolányi költészetének fókuszába, nincs a kánonban, nem a tananyag része, érthető módon.
„Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
csendben susognak hozzám, mint a sír.
Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
akár a gyémánt, a rubin s zafir.Az ópium volt első ideálom,
az álom, az én altató arám;
csak rám lehell és az enyém, mi drága,
enyém lesz Kína, Tibet és Japán.”
…és folytathatnánk a meglepően őszinte verset.
Valószínűleg ez nem mind a képzelet szüleménye…
Munkáiban fellelhetünk ilyen merész sorokat is:
„Ne ámulj a kokainistán. / Gondolkozz az okain is tán – / s megérted.”
Az sokkal inkább benne él a köztudatban, hogy akár 40 cigarettát is képes volt elszívni egy vers megírása alatt, hiszen a Hajnali részegségben kertelés nélkül leírja ezt, s ez a mű tananyag is.
„Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden”.
Csáth Géza és a morfium
Csáth Géza, aki íróként, zenekritikusként, orvosként is dolgozott meglehetősen korán, fiatalon morfiumfüggővé vált, s a szer már nem eresztette. Orvosként könnyen hozzáférhetett az ihletadó, elvarázsoló szerekhez, amelyeket kezdetben azért szedett, használt, hogy az íráshoz szükséges euforikus állapotba jusson.
„Hogy mikor kezdett élni a méreggel, biztosan nem tudom, de nem sokat tévedek, ha – egyes jelek nyomán – 1910-re teszem azt az időpontot, mikor először szúrta magába az oltótűt és rákapott a szer használatára. Ekkor a Moravcsik-elmeklinikán mint gyakorlóorvos működött. Irodalmi neve napról-napra fényesebbé vált.” – írja róla az unokatestvér és barát, Kosztolányi.
Önpusztító szenvedélye az évek alatt teljesen szétszedte az elméjét.
Egy helyen azt írta, hogy egy morfinista egy nap alatt ötezer esztendőt él, így aztán az a 33 év amit ő élt, ebből a dimenzióból nézve nagyon sok…
Jónás Olga, a sokat szenvedett, megölt feleség
Szegény Jónás Olgáról, a megölt feleségről alig szól a fáma, pedig rettentő dolgokat kellett elviselnie ideggyenge, morfinista férjétől. Beteges szexuális játékokat, agressziót, testi bántalmazást. Csáth üldözési mániája miatt azzal is megvádolta a feleségét, hogy közös gyermeküknek egy idegen az apja. Jónás Olga 1919. július 22-én halt meg, életét saját férje oltotta ki.
„…ő mint orvos megállapította magáról, hogy a morfinizmusból teljesen kigyógyult s így nincs értelme, hogy tovább is kórházban időzzön. Ez természetesen ámítás volt. Így történt, hogy feleségét július 22-én délután a rendelőszobában három revolverlövéssel agyonlőtte. A szerencsétlen asszonyt kislánya mellett érte az elő lövés, még volt annyi ereje, hogy a szomszédsághoz meneküljön, hol egy óra múlva meghalt. Utána Csáth Géza fölvágta karján az ereit és nagy adag morfiumot is vett be, de egy szerb katonaorvos rögtön gyomormosást végzett, bekötözte őt s megmentette az életnek. Még aznap este a bajai kórházba szállították, hol többször meglátogatta öccse, kinek nem akarta elhinni, hogy a felesége meghalt, habár a temetési számlákat is felmutatta neki. ” – számolt be Kosztolányi Dezsőnek egyik ismerőse Csáth Géza állapotáról.
Nem sokkal később Csáth öngyilkos lett.
Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Tanárként naponta szembesülök azzal a kihívással, hogy miként lehet ezeknek az egyébként roppant tehetséges, nagy szellemeknek az életét úgy ismertetni, hogy közben a műveik iránt a tisztelet megmaradjon. Mert az tény, hogy se Csáth, se Kosztolányi élete nem példaértékű és követendő.
Ám egyes soraik, műveik ezek tudatában is katartikus élményt nyújthatnak.
Írta: R. Szabó Zsuzsa
Több cikkem is szól a szenvedélybetegségekről, és azok kezeléséről. Olvasd el ezeket is, nagyon érdekesek:
Így segíthet a szenvedélybetegen a család- a függőség kezelésének lehetőségei
