Legyél Te is az az álom anyós, akire mindenki vágyik!
Három gyermek édesanyjaként egy újabb anyák napja közeledtével egyre többször jutott eszembe, hogy néhány év múlva én is anyós leszek. Vajon ez hogyan változtatja majd meg az életünket és milyen új szabályok lesznek érvényesek, hogy a kibővült családunkban mindenki boldognak mondhassa majd magát?
Annak érdekében, hogy felkészüljek az előttem álló feladatra, megkérdeztem Szécsi Judit pszichológust, hogy mit érdemes szem előtt tartani, ha egy hosszú és szeretetteljes kapcsolatot szeretnénk kialakítani fiunk vagy lányunk választottjával.
Mit tegyen és mit ne, aki jó anyós akar lenni…avagy min múlik, hogy valaki jó anyós vagy rossz anyós lesz?
„Számos dolog együttesen kell érvényesüljön ahhoz, hogy egy családban békés hangulat uralkodjon.” – magyarázza Szécsi Judit pszichológus. – „A családalapítás után újra le kell fektetni a szabályokat, meg kell találni az új szerepeket.”
Ismerjük fel, hogy már nem mi vagyunk a legfontosabbak gyermekünk életében!
„Alapvetően fontos kérdés, hogy a férjnek/feleségnek sikerült-e leválnia saját szüleiről. Sok olyan helyzettel lehet találkozni, amikor az önállósodás folyamán elakadások vannak. A házastársak így nem önálló individumként lépnek be a közös életbe, hanem még a saját szüleiktől függő, gyakran önmagukat is gyermek szerepben definiáló emberként.” – folytatja. Így gyakran megjelenhet lojalitáskonfliktus, amikor pl. egy férj nézeteltérés esetén nem tudja, hogy az édesanyjának, vagy a házastársának adjon igazat – hiszen, aki nem vált le, annak az is nehéz, hogy kihez kötődik igazán.
Az anyós is segítheti az új szerepek megszilárdítását.
„Ha rálátással bír saját működésére, képes arra, hogy a saját véleményét a háttérbe szorítsa, és mintegy segítő vegyen részt a fiatalok életében. Az elengedés nagyon fontos tehát, ami azt is jelenti, hogy elfogadom a gyermekem önálló döntéseit, preferenciáit, stb. akkor is, ha azok az enyémtől különbözőek.”
Ne szólj szám, nem fáj fejem.
A pszichológus szerint anyósként semmiképpen ne akarjuk érvényesíteni a saját véleményünket még akkor sem, ha úgy látjuk, hogy gyermekünk és családja a „vesztébe” rohan. „Inkább tegyen javaslatokat, de igyekezni kell a háttérben maradni és tiszteletben tartani az új családi szerepeket. Az unokákkal kapcsolatban is érdemes tudatosítani, hogy ne akarjunk a gyerekek második édesanyja lenni, a nagymama leginkább a jóságos, megértő szerepben tudja támogatni az unokákat.”
Ne kritizáljunk!
Az édesanya nevelési stílusának kritizálása, esetleg az ellentétesen történő nevelés a nagyik részéről ugyancsak komoly gyújtópontja lehet a vitáknak.
„Tapasztalatok szerint az az anyós, aki hátráltatja, hogy gyermeke leváljon róla, sokkal nehezebben fogadja el annak párválasztását is, folyamatosan kritizálni fogja annak minden megmozdulását, így számos olyan helyzetek generálódik, melyben saját gyermekét választási helyzetbe kényszeríti, és ilyenkor – valljuk be – nincs jó válasz, amivel a konfliktust le lehet zárni (ezek a tipikus „vagy ő vagy” én helyzetek).”
A leválásban megakadt férfi/nő esetében az anyós akár tudattalanul is jogot formál arra, hogy gyermekét továbbra is istápolja, felülbírálja tetteit, döntéseit, akár gyermeknevelési szokásait. „Sokan szülő úgy éli meg a leválást, hogy a gyermekük nem szereti már eléggé őket. Gyakoriak az érzelmi zsarolással kapcsolatos helyzetek, megjelenhetnek pszichoszomatikus megbetegedések is, melynek hatására több figyelmet kaphat.”
Honnan ismerszik meg a jó anyós?
- A jó anyós rendelkezésre áll, a házaspár igényei szerint besegít a háztartás körüli munkákban, vigyáz az unokákra, de nem hozakodik elő túlságosan a saját elképzeléseivel.
- Képes arra, hogy kritizálás nélkül elfogadja a fiatalok döntéseit, esetleg finoman tanácsot fogalmaz meg.
- Az unokáknál igyekszik figyelembe venni a szülők által követett nevelési elveket és nem húzza keresztbe azokat.
- Saját boldogságát nem kizárólag a gyermeke, unokái ápolásában látja, képes egyéb hobbikat és találni, vannak más szociális kapcsolatai, barátai is.
- Tiszteletben tartja a család intimitását, nem telepszik a családra.
- Nem versenytársnak tekinti a menyét, nem próbálja manipulálni a fiatalokat, saját problémáit nem terheli túlzottan rájuk.
Anyósként mire figyeljünk oda a saját viselkedésünkben?
Érdemes az ismerkedés tekintetében a fokozatosságra törekedni. Gyakran az anyósok gyermekük párválasztásával kapcsolatos ellenérzései mögött nem valódi tények rejlenek, sokkal inkább a gyermek elvesztésétől való félelm. Érdemes tudatosítani, hogy noha bizonyos értelemben valóban egy veszteségről van szó, de a kapcsolat megmarad, egy minőségileg más szinten folytatódik tovább. Jót tehet az is, ha más, hasonló helyzetben levő szülővel eszmét cserélünk. Segíthet az is, ha az anyós feleleveníti a saját fiatalkori élményeit a családalapítással kapcsolatban.
Ha mindezek ellenére mégis felmerülne probléma vagy konfliktus…
A felmerülő konfliktusok kezelése nagyon kényes kérdés. „Ami fontos, hogy igyekezzünk ne titokban cinkostársat keresni gyermekünkben, vagy lövészárkokból harcolni a menyünkkel.” – hangsúlyozza a szakember – „Óvakodjunk azoktól a helyzetektől is, amelyekben a másik fél, mint döntőbíró kell, hogy fellépjen. Érdemes a problémákat közösen átbeszélni egy-egy találkozás alkalmával. Figyeljünk rá, hogy soha ne vádaskodjunk, hanem a saját érzéseinkről beszéljünk.”
Gyakran akkor alakulnak ki konfliktusok, ha valamelyik szülő meghal vagy beteg lesz, így a családnak magához kell vennie az egyedül maradt családtagot. Ezek a helyzetek nagyon megterhelik a család minden tagját, egy krónikus beteg ápolása lelkileg és fizikálisan is kimerítő, ilyenkor is érdemes szakembert keresni. Amennyiben az egyedül maradt anyós kerül a családi életbe, érdemes átbeszélni az együttműködés szabályait. Alapvető elv, hogy a már meglevő családi struktúrába igyekezzen belesimulni az újonnan érkező.
Amennyiben nagyon elhatalmasodik a helyzet, családi mediációban, családkonzultációban is részt lehet venni, amikor külső szakemberek segítenek a megfelelő kommunikációs módozatok kialakításában. Érdemes mindkét oldalnak a másik igyekezetében megkeresni a jószándékot, pozitívumokat, de sokat segíthet a másik fáradozásainak elismerése is.
Ha ez tetszett, olvasd el ezt is:
