Csupa tehetséges gyerek, többszáz operaelőadás, felnőtteket meghazudtoló profi munka: ez a Magyar Állami Operaház Gyermekkara. Ez a több, mint száz főt számláló kar lesz a főszereplője a 2021. október 9-én megrendezésre kerülő 50 éves születésnapi ünnepségnek, amelyről most a Gyermekkar vezetőjével és az egyik főszereplővel beszélgettünk.
Idén ünnepli 50 éves születésnapját a Magyar Állami Operaház Gyermekkara, amely hazánk legrégebbi, legnagyobb és legtöbbet fellépő gyermekkórusa, és amelyet 1970-ben Botka Valéria és Csányi László alapított. A gyerekek évente több száz opera-előadásban vesznek részt, több lemezt készítettek, és egyre gyakrabban kérik fel őket koncertekre és előadásokra. Ami nem csoda, hiszen mindenki, aki itt dolgozik vagy énekel elképesztően professzionális szinten végzi a munkáját – a legkisebbektől a legnagyobbakig.
A Gyermekkar vezetője, Hajzer Nikolett egészen fiatal korától a kórus tagja volt, 2016. augusztusa óta pedig a vezetője is, ezért számára talán még különlegesebb élmény ez az 50 éves jubileum. „Különleges érzés fog el, ha belegondolok, hogy ennek az 50 évnek pont a felét az Operában töltöttem: gyerekkari tagból először korrepetitor, majd az együttes vezetője lettem. Az életemnek mindig is jelentős és fontos része volt ez a közeg, csak a helyzetem változott benne, és persze az elvárások és a felelősség. Nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen együttes élén lehetek, ami rengeteg kihívással, munkával, szeretettel és nem utolsósorban jókedvvel jár” – mondja az évforduló kapcsán, melyet az Opera egy kellemes szombati műsorral ünnepel. – „Számomra ez egy hatalmas utazás és folyamatos tanulás.” – folytatja – „Minden nap más, mindig vannak új kihívások, és amit nagyon szeretek, hogy állandóan meg tudok újulni. Aki ismer, tudja, hogy szívügyem ez az együttes és mindent megteszek, hogy a hallgatóság minden alkalommal kiváló produkciót kapjon. Olyanok vagyunk, mint egy hatalmas család, ahol mindenki más, de közös a cél és együtt haladunk az oda vezető úton. Vannak persze hullámok, de alapvetően nagyon jó hangulat, sok munka és rengeteg szeretet jellemez minket.”
Az évek alatt itt mindenki rengeteg meghatározó élménnyel lesz gazdagabb. „Voltak és lesznek is különleges darabok, amik vagy a nehézségük vagy a rendezés, esetleg a helyszín miatt különlegesek, de mindegyik egyformán fontos. Nem számít, hogy két sort kell énekelni egy szólamban vagy a Varázsfuvolában szólistákat kell kiállítani, mindkettőre fel kell készülni és a lehető legjobban megcsinálni. Ez alatt az 50 év alatt sok generáció nevelkedett itt, akiknek egy része zenész lett, de talán, ami még fontosabb, hogy szerintem kivétel nélkül zenét szerető (és értő) felnőttek lettek.” – meséli.
A Gyermekkarban a gyerekek megtapasztalhatják az éneklés fizikai, mentális és szellemi előnyeit, megismerhetik a színház különleges világát, és még az is előfordul, hogy világsztárokkal énekelhetnek együtt. A sok pozitív élmény hatására később sokan lépnek zenei pályára, ahogy erre készül a 16 éves Kirsch-Veszeli Jázmin is, aki hat éve a kórus tagja. Ő lesz a szombaton bemutatásra kerülő darab egyik főszereplője: „Nagy felelősség, de egyben egy nagyon-nagyon jó dolog. 50 év hosszú idő, amely alatt rengeteg előadás volt, és nagyon sokan voltak tagjai a Gyermekkarnak, akik már lehet, hogy híres operaénekesek. Most erre a gyönyörű időszakra ezzel a szép előadással tesszük majd fel a koronát. Nagy megtiszteltetés nekem, hogy ebben részt vehetek és ezen a nemes eseményen az egyik főszerepet énekelhetem. Ez egy csodálatos előadás lesz.”
A koncert nosztalgikus hangvételű, régi gyerekkari tagokat és vezetőket felvonultató első része után, a második részben a hazai zeneszerzés és zenepedagógia legendás alakjának, Szőnyi Erzsébetnek A makrancos királylány című meseoperáját mutatja be a Magyar Állami Operaház Gyermekkara. A makrancos királylány premierjére 1955-ben került sor, és 2017 után a Magyar Állami Operaház most az évforduló alkalmából ismét koncertműsorára tűzi.
„Személyes kedvencem ez a darab és olyat szerettem volna választani, amiben meg tudjuk mutatni mindazt, ami az opera műfajához kell: éneklés, mozgás, humor, szerepek megformálása. Harmadjára kerül elő az életemben ez a mű, először gyerekként énekeltem benne, öt éve betanítottam, most pedig én vezénylem. Ennél különlegesebb élményt nem tudok mondani.” – magyarázza Hajzer Nikolett, karvezető, majd hozzáteszi, hogy a felkészülés egyáltalán nem mondható átlagosnak, hiszen: „Egyrészt érezzük a covid utóhatásait a gyerekeken, és jóval kevesebb időnk volt felkészülni. Mindezek ellenére mégis egy gyerekopera mellett döntöttem, hiszen ez a mi fő profilunk. A makrancos királylányban a legkisebbtől a legnagyobb gyerekig mindenki részt vesz. Ez 100 fő feletti létszámot jelent, ami azért nehezítő körülmény. Ugyanakkor azt szeretném, ha mindenki részese lehetne ennek a különleges előadásnak.”
Az opera cselekménye szerint a királylány szigorú rend szerint éli életét a királyi udvarban, míg egy szép napon úgy nem dönt, hogy fellázad. A királyi atya és az udvaroncok mindennel próbálkoznak, a kérdés csupán, hogy ki találja meg a valódi gyógymódot a problémára.
„Nagyon örültem neki, amikor kiderült, hogy én kaptam a királyné szerepét. Nagyon jó érzés volt, hogy a karvezetők úgy gondolták, hogy én ezt meg tudom csinálni. Persze amikor aztán a nagy boldogság leülepedett, akkor már kezdtem érezni a feladat súlyát és az ezzel járó felelősséget, de a sok pozitív dolgot, ami megszületett bennem azóta is érzem.” – meséli Jázmin
„Ebben a darabban az összes szerep nehéz, mert rengeteg próza van benne. Eddig a történeteket mindig énekelve meséltük el, de most itt amellett, hogy éneklünk, rengeteget beszélünk is, ami technikailag nagyon mást igényel. Máshogy képezzük az énekhangot, mint a beszédhangot, és az nagyon nehéz, hogy egy éneklés után olyan stílusban szólaljon meg a hangod, ahogyan kellene. Nagyon kell arra figyelni, hogy megtaláljuk az arany középutat, és hogy ezt mindenképpen és minden körülmények között jól csináljuk. Végtelenül sokat dolgoztunk ezzel, és azért is különösen nagy feladat volt, mert ebben a darabban minden szerepet gyerekek játszanak.” – folytatja a királyné szerepét játszó Kirsch-Veszeli Jázmin, aki a próbák során nagyon megszerette ezt az egyáltalán nem könnyű szerepet. – „Amikor először még Jázmin-szemmel néztem, akkor nagyon furcsa volt, hogy mindenki meghajol és tiszteletet ad a királynénak. Aztán amikor átkapcsoltam és beleéltem magam a szerepbe, már nagyon jól tudtam azonosulni vele, és a többiek munkáját is segíteni tudtam azzal, hogy úgy viselkedtem, mint egy királyné. Nagyon megszerettem ezt a szerepet. Minél többet gyakoroljuk és minél többet próbáljuk, annál jobban bele tudom élni magam és magamra ölteni, formálgatni, és belerakni a saját ötleteimet, és azokat a külső instrukciókkal összekeverni, hogy így hozzam ki belőle a legjobbat.”
A gyerekek rengeteg próbán vannak túl, eleinte kisebb csoportokban készültek, majd összehangolták a munkát a kórussal és így született meg a tökéletes előadás. „Korábban félnapokat próbáltunk heti 3-4 alkalommal, de most az utolsó nagy hajrában reggeltől estig bent vagyunk. Ilyenkor annyira dolgozik bennünk az adrenalin, hogy még a fáradtságot sem érzékeljük. Csak, amikor kilépünk, akkor érezzük, hogy azért nagyon elfáradtunk.” – emlékezik vissza Jázmin, aki a kórus mellett az egyik neves budapesti gimnáziumban tanul.
„Ez alatt az 50 év alatt sok generáció nevelkedett itt, akiknek egy része zenész lett, de talán, ami még fontosabb, hogy szerintem kivétel nélkül zenét szerető (és értő) felnőttek lettek.” – teszi még hozzá zárásként a karvezető, és már szalad is tovább a következő próbára.
Ha tetszett, itt további érdekes olvasnivalót találsz:
