A koronavírus berobbanása nagy hatással volt életünk minden területére. Talán kiemelhető ezek közül az oktatás, melynek minden résztvevője egy rendkívül új helyzettel nézett szembe. Úgy gondoljuk, ez a terület már soha nem lesz olyan, mint régen, és a technológia a pandémiás helyzetben megkerülhetetlenné vált. De milyen hatással volt ez a gyerekek szociális életére? Megkérdeztük őket.

A legkisebbek – Általános iskola

Anna és férje két gyermeket nevelnek, egyikük még csak másodikos, fiuk pedig hatodik osztályba jár. A kétgyermekes anyuka szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek saját szintjén beszélgessünk a vírushelyzetről, megválaszoljuk minden kérdésüket, mert ez oldja bennük a bizonytalanság miatti feszültséget.

„Elmagyaráztuk nekik, hogy most egy ideig nem fognak találkozni az osztálytársaikkal, mert biztonságosabb mindenkinek a saját családjával maradni. A 8 évesemen láttam, hogy az eddigi megszokott rendszer felborulása miatt jobban ragaszkodott hozzánk. A 12 éves fiam nehezebben viselte a barátok és a közös programok hiányát, neki már nem volt elég a családi társasozás.”

A kor előrehaladtával a kortárs kapcsolatok egyre nagyobb szerepet kapnak a gyerekek életében, ezért nem csoda, hogy a kamaszkor küszöbén állók már az osztálytársak között keresik a valahová tartozás élményét. „A fiam közös chatszobákat indított az osztálytársaival, és megbeszélték az aznapi történéseket. Karatén-időszakban feszültebb volt, többször megkérdezte, hogy délután egy pár órára elmehet-e focizni az osztálytársakkal. Mindig igyekeztünk hangsúlyozni a sportolás fontosságát, de most a karantén miatt nemleges választ kellett adnunk. Ebből volt több konfliktus közöttünk, láttuk rajta, hogy a sportolás és a barátok hiánya miatt egyre feszültebb.”  Anna elmondása szerint a korlátozások feloldása után minden visszaállt a régi kerékvágásba és reménykednek benne, hogy szeptembertől már az iskolai falai között folytatódik az oktatás.

Középiskolásként a karanténban

A középiskolás évek során kezdődik el a szülőkről való leválás folyamata, és a barátok szerepe talán nagyobb hangsúlyt kap ebben az időszakban, mint a családi életé. A megszokott közösségtől való elszeparálódás merőben felborította a 17 éves Fruzsina életét: „Egy budapesti gimnáziumba járok, nagyon jó a kapcsolatom az osztálytársakkal. Szerencsés vagyok, mert egy közösségként működünk, a sok helyen jellemző klikkesedés és kiközösítés nincs jelen az osztályunkban. Mivel én egyke vagyok, a sulis legjobb barátaimra úgy tekintek, mintha a testvéreim lennének.” – meséli Fruzsina. Nem meglepő, hogy a gimnazistát nagyon nehezen érintette, amikor bezárultak az iskolák kapui, és a négy fal között kezdődött meg az oktatás. „Az elején még nagyon élveztem a szabadságot, hogy nem kell rohanni reggel a buszhoz és a nap felében enyém az egész ház.” A kezdeti lelkesedés után a diáklány egyre jobban hiányolta pajtásait, és hiába jellemző a generációjára az online kapcsolattartás, egy idő után ezt nem érezte elégségesnek.

„Biztos könnyebb volt azoknak, akiknek van testvérük és van kivel elütni az otthoni szabad órákat. A szüleim sokat dolgoznak, a vírushelyzet vége felé már nagyon egyedül éreztem magam. Mivel az óráink miatt is a laptop előtt kellett ülnöm, egy idő után azt vettem észre, hogy már nincs kedvem hozzányúlni az okostelefonhoz és irkálni a barátaimnak az egész napos online lét után.”

Fruzsina beszámolója is igazolja, hogy a digitális kapcsolattartás inkább a szociális élet modern kori alternatívája, de a személyes kontaktust soha nem fogja teljesen felváltani. Sokan küzdöttek a magánnyal a bezártság alatt, nem véletlenül nőtt meg elképesztő módon a lelkisegély-vonalak leterheltsége is.

Az egyetemi évek

Fanni 20 éves, közgazdaságtan szakos budapesti hallgató. Elmondása szerint az ő életében rengeteg pozitív hozadéka volt a koronavírus miatt bezárkózásnak: „Hirtelen jött ez az egész helyzet, senki nem tudta, hogy mi fog történni és ez a bizonytalanság jobban összehozott a körülöttem lévőkkel. Persze csak online formában, de azt tapasztaltam, hogy ebben labilis időszakban a társadalom jobban kereste a társas kapcsolatok megtartó erejét.”  Fanni beszámolt még régi ismerősök felbukkanásáról és elfeledett barátságok újraéledéséről is. Elmondása szerint sok olyan ember bukkant fel az életében, akivel már régóta nem beszélt.

„Úgy gondolom, jót tett ez a pár hónapos lelassulás a világ szociális helyzetének. Nekem is volt időm elgondolkozni azon, hogy hol tartok jelenleg és merre szeretnék tovább menni. Ezen kívül sok olyan emberrel vettem fel a kapcsolatot, akivel megkopott a barátságunk az állandó időhiány miatt.” – meséli.

Az egyetemi csoporttársakkal is nagyobb összetartást tapasztalt a pandémiás időszakban, az új tanítási rend mindenkiben kérdéseket szült, és ezt egymás felé fordulva próbálták megoldani: „Többet beszélgettem a csoporttársaimmal az elmúlt pár hónapban, mint a másfél éves egyetemi pályafutásom alatt összesen.” Az egyetemista fiatal még a családjával él, ez valamelyest megkönnyítette a karantén elviselését és az egész famíliát közelebb hozta egymáshoz. „Kicsit mintha megfeledkeztünk volna egymásról, mindenki a munka-egyetemen-háztartás háromszög rabja volt. A mi családunknak jót tett a karanténhelyzet, a közös filmezések és beszélgetések szorosabbá tették a kapcsolatot. Mintha újra egyesült volna a család.” – meséli Fanni. Nem mindenki volt ilyen szerencsés, az összezártság kényszere számtalan elfojtott problémát felszínre hozott bizonyos együtt élők között. Ennek hozadéka, hogy a családon belüli erőszakok száma robbanásszerűen megnövekedett az összezártság ideje alatt.

Mi lesz szeptembertől?

A beszámolók szerint nyakunkon a második hullám, ezért az iskolások helyzete sem tisztázott még szeptembertől. A mostanság sokat hangoztatott hibrid oktatás lehet az egyik alternatíva a vírushelyzet további fennállásának esetében. Az viszont egyértelmű, hogy a fejlődésben lévő fiatalokat jobban megviseli a megszokott rendszer felborulása, és ezzel együtt a mindennapi szociális interakciók jelentős csökkenése. Ha ősszel újra az online oktatással kell szembenéznünk, érdemes a szülőknek és a tanároknak „szövetséget” kötniük, és közös felelősséggel megfigyelni, hogy milyen hatással van a gyerekekre az otthoni tanulás és a kortársaik hiánya.

Beszélgessünk többet a gyerekeinkkel erről a kialakult helyzetről, érezzék a biztonságot és a támogatást részünkről, illetve nyugtassuk meg őket, hogy az iskolában kialakult barátságok nem érnek véget attól, hogy néhány hónapig nem látjuk egymást. Ez a tanácsunk a közelgő iskolakezdésre.

Talán még inkább komplikált a helyzetünk, ha gyermekünk szeptemberben kezdi az első osztályt. Kattints erre a cikkünkre, ha szeretnéd elolvasni az ezzel kapcsolatos tanácsainkat.