Magyarországon mindig élénk fürdőélet zajlott, amelynek gyökerei évszázadokra, sőt az ókorba nyúlnak vissza. Fürdőztünk a római időkben, a török hódoltság idején, divatos fürdőhelyeken, és persze a Balatonnál.
Bár a hosszú-hosszú évek során a fürdőhelyek és a fürdőkultúra tengernyi változáson ment át, egy valami örök maradt: imádjuk a vizet és legyen bár tél vagy nyár, imádunk fürdeni.
Római idők
A fürdés intézményét a görögöktől átvevő rómaiak igen magas szintre fejlesztették a fürdőkultúrát és nekik köszönhetően alakult ki a fürdőknek ama kultúrája, amely a mai napig meghatározza fürdőkultúránkat. Kezdetben a bérházak aljában kialakított közfürdőkben mártóztak a tisztulni vágyók, majd idővel ezek egyre nagyobb létesítmények lettek, amelyekben egy egész komplexum kapott helyet: langyos vízű medence, melegvízű medence, gőzfürdő, sporttér, italmérés. Vagyis a római fürdő funkciója nem csak a tisztálkodás volt, hanem egyfajta társasági központ is, amely minden réteg előtt nyitva állt.
Ez a kifinomult római fürdőkultúra érkezett aztán Pannónia területére, és hamar a mindennapi élet szerves része lett. Aquincum provinciának 21 közfürdője volt, amelyek közül a legnagyobb az egy több háztömbnyi helyet elfoglaló fürdő volt, ahol hideg és melegvizes medencék és izzasztókamrák gondoskodtak a legionárusok jól létéről. A nők és a férfiak egymástól elkülönülten mártóztak és a fürdőzésnek is meghatározott menete volt: a melegvizes légfürdőt a meleg vagy forró vizű medence követte, majd a hidegvizes kezelések következtek, de volt, ahol mindez fordított sorrendben történt masszázzsal kiegészítve.
Középkori fürdőzés
A római kor elmúltával és a középkor beköszöntével a fürdőházak a kolostorok mellett működtek, ám ebben az időben sem a tisztálkodás, sem a társasági élet nem bírt akkora jelentőséggel, mint néhány száz évvel korábban. Már csak azért is, mert a vízellátás igen nehéz feladatnak számított. Csak Luxemburgi Zsigmond idején indult újra virágzásnak a fürdőkultúra és a fürdők újra a társasági élet színterei lettek. Mátyás király idején a XV. században megjelenik a „fürdős szakma” a fürdős mesterekkel, akik fürdővel kezelték a betegeket, de köröm és hajnyírással is foglalkoztak. Ez idő tájt már ismerték a Duna partján feltörő hévízek gyógyító hatását, amelyek „betegségben, különösen a keléses és gennyes fertőzésben szenvedők számára nagyon jók”. A mezővárosok környékén feltörő gyógyvízekben és hőforrásokban pedig a parasztok és a fölművesek is megmártóztak.
Az iszlám fürdők
Az iszlám hódítással új színt kapott a magyar fürdőzés kultúrája, és már a hódoltság elején igen hamar megjelentek az első fürdők Fehérváron, Pécsen, Budán és Szegeden. Kezdetben ezek állami intézmények voltak, majd egyre több helyen jelentek meg a magánfürdők is.
Összesen mintegy 75 fürdő és strand szolgálta az odalátogatók kényelmét és szórakozását. Míg a muszlimok számára a tisztálkodás alapvető kötelesség volt, addig a középkori Európában, így Magyarországon is vajmi kevés kevés gondot fordítottak a mosakodásra és a tisztaságra. A hammamok bonyolult elrendezése meghatározta a fürdőzés rendjét: a bejáratnál található öltözők után a melegvizes medencékhez vezetett az út, ahol gőzfürdő várta az odaérkezőt. Ebben a szekcióban a forró padlót vízzel locsolták, és az így keletkező gőzben kitágultak a pórusok és kezdődhetett a tisztulás. Ezután a langyos vizű, majd a hideg vizes fürdők következtek, majd a pihenő szobák, ahol relaxálással, szépítkezéssel és étkezéssel töltötték az időt. A nők a férfiaktól külön fürdőztek, és a fürdőzés rituáléja a szőrtelenítést, a különböző agyagpakolásokat, hajápolást és a manikűrt is magában foglalta.
Divatos fürdőzés az újkorban
Az újkori társadalom átalakulásával megváltoztak az igények is, és egyre elterjedtebbé váltak az utazással egybekötött fürdőzések. Megjelentek, majd gyors népszerűségre tettek szert a különböző európai fürdőhelyek: Angliában Bath, Franciaországban a termálvízű Vichy vagy Plombiers, az Osztrák-Magyar Monarchiában pedig a Karlsbad és Marienbad és a felvidéki Pöstyén, amelyek népszerűek voltak a magyarok körében is.
A főleg gyógyító vagy betegségmegelőzési céllal látogatott többhetes kúrák sokszor akár 8-10 hétig eltartottak, persze főleg azok körében, akik ezt megengedhették maguknak. Az úri közönség számára a napi program természetesen meghatározott rendben zajlott: a reggeli zeneszóra történő ásványvíz vagy savókúra után jöhetett a reggeli, majd egy kellemes séta a közeli erdőben, egy kis olvasás vagy kézimunka. 11 órakor aztán eljött végre a fürdőidő, amit az ebéd és némi szieszta követett. Délután pedig olyan kellemes időtöltések következtek, mint a kávéházi uzsonna, sétakocsikázás, színház, idővel persze a vacsora és az esti tánc. A fürdőházakban kádfürdőt, gőzfürdőt és masszázst lehetett igénybe venni.
Nyári fürdőzés
A Balatonra az 1840-es évekig senki nem gondolt fürdőhelyként, ahogy Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyvében is írja 1903-ban: „Negyed század előtt még nem volt Siófok, nem volt Kenese, Almádi, Alsó-Örs, Fülöp, Badacsony, Balaton Földvár, Boglár, Fonyód. Mind e gyönyörű fürdőhelyek sivatagos partok voltak s idegen közönséget nem ismertek. Egy-két uri ember szegényes deszkaviskóban ugyan mindenütt fürdött s négy-öt vasárnapon a közeli falvak lakossága oda vonult kocsikon egyszer megfürödni: de aztán ebből állott az egész.”
Eötvöstől megtudhatjuk azt is, hogy Balatonfüred és Hévíz fürdőit főleg a betegek, köszvényesek, csúzosok és „meddő menyecskék” használták (majd a XX. század elejére Füred országos hírű fürdőhely lett.) Azt, hogy a Balatonnál beindult az élet Széchenyi Istvánnak köszönhetjük, aki kitalálta a balatoni gőzhajózást és tíz kikötőt építettetett a a magyar tengernél. Így született meg 1844-ben az első balatoni hajózázi társaság kezdetben az egyetlen hajóval, a híres Kisfaludy gőzössel, amely eleinte mindenhol kikötött, de csakhamar kiderült, hogy nem igazán használják, így maradt Füred és Kesztely közötti útvonal. Végül szép lassan felélénkült a környék, Jókainak és a kor többi nagyjának hála egyre többen látogatták nyaranta. A nyaraló közönség a cölöpökre épült fürdőházakból erkölcsös ruháikban tudtak vízbe merülni, de vitorlázhattak és teniszezhettek is. Balatonalmádiban pedig akár légkúrákon is részt vehettek, azaz felül nyitott és szépen berendezett sátrakban tölthették az éjszakát és edzhették egészségüket.
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
