Azt hihetnénk, hogy a floridai nyugdíjas város maga a földi paradicsom, ám mégsem az az ember érzése, hogy szívesen költözne ide. Remek dokumentumfilm készült az itt élő emberek életéről, amit ha megnézel, lehet, hogy inkább egy magyar falut választasz a nyugdíjas éveidre.
Harold Awarz a 80-as évek közepén álmodta meg azt a floridai nyugdíjas várost, ahol eleinte 800-an éltek, ma már több mint 130 000 időskorúnak ad otthont. A pálmafákkal szegélyezett utak mentén elterülő The Villages az idős amerikaiak igazi földi paradicsoma – az Egyesült Államok legnagyobb nyugdíjas közössége Floridában. Nem vadonatúj házakat építettek, hanem régimódiakat, amikben egykor ezek az emberek felnőttek. A városban összefonódik a valós történet a kitalálttal. Az épületeken ott van a múlt nyoma, ám az ehhez fűződő történeteket egy whisky mellett találták ki a tervezők.
Nyugdíjasok Disneylandje
A „nyugdíjasok Disneylandje”-ként emlegetett mesterséges közösségben tényleg minden megtalálnak az itt élők, ami a szórakozásukhoz hozzájárul. Széles, biztonságos utcák, a tökéletesre nyírt gyep, és a számtalan izgalmas elfoglaltság, golf, tenisz klubok, önsegítő körök, uszoda, színház, éttermek mindegyike azt szolgálja, hogy a lehető leginkább kiélvezhessék az aranyéveiket. Estélyeket, utcabálokat tartanak, az itt élőknek csak annyi a napi feladatuk, hogy élvezzék a hátralévő éveiket.
A boldogság és az egészségesebb élet reményében költöztek ide azok a párok vagy egyedülállók, akik korábban a munkába menekültek, és hogy megtalálják a fiatalság forrását. Mindenki tudja, hogy küszöbön a halál, de figyelmen kívül hagyják. Szépek, jól ápoltak, elegáns ruhákban töltik a mindennapjaikat, otthonaik patyolattiszták.
„Ide élni jön az ember, nem meghalni”- mondja az egyik lakó a kisvárosról szóló, Isten hozott a Mennyországban című dokumentumfilmben, amit a március 1-10 között a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfesztivál alatt vetítenek, a járványhelyzet miatt online.
Buborékban élnek
Hiába az idilli környezet, ez nem mindenkinek annyira mesés.
„Amikor ide költöztünk, olyan volt, mintha minden nap nyaralnánk, de ez az élet nem valós. Olyan, mintha egy buborékban élnénk”– mondja a filmben egy hölgy.
Igen, itt nincsenek gyerekek, nem találkoznak a hétköznapi ember problémáival, és az egyenházaikban szinte azt is elfelejtik, hogy mit jelent valóban élni. Persze itt is felmerülnek olyan hétköznapi problémák, mint a drogfüggőség, a depresszió. Egy olyan idős férfit is megismerhetünk a filmben, aki a furgonjában él, és azért jön be minden nap a városba, hogy felcsípjen egy gazdag, idős nőt, akihez beköltözhet és kényelemben élhet. Igaz, ez nagyon keskeny szelete csak az itt zajló életnek.
A boldogság itt kötelező, hiszen mi is hiányozhat még az életből – hacsak nem a valóság? Bár a többséget magával ragadja a hely csábítása, mindig vannak olyan idős lakók, akiket mégsem elégít ki ez az utópisztikus világ.
A film a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon látható.
