A régészet olyan, mint egy milliódarabos puzzle: a régész egy nagy folyamat része, minden korszakban hozzátesz egy-egy hozzáillő darabot a történelem során felhalmozódott tudás „kirakósához”. Az idén ötéves „Középpontban a középkor” kiállítássorozat aktuális tárlata is sok-sok darabkát tesz hozzá a régészet nagy puzzle-jához, amikor megosztja régészet iránt érdeklődő közönségével a 2019-es év ásatásainak legfrissebb, sokszor még feldolgozás előtt álló, legérdekesebbnek ígérkező leleteiből álló válogatását.
ÁSÓTÓL A VITRINIG
A kiállításon a leletek mellett a tárgyak „ásótól vitrinig” tartó útja, azaz a régész és a vele szorosan együtt dolgozó szakemberek munkájának bemutatása is fókuszba kerül. Egy tárlat ugyanis csak több, különböző területen tevékenykedő kolléga – régész, restaurátor, történész, geodéta, archaeozoológus, stb. – együttműködésének eredményeképpen valósulhat meg.
Az, hogy a közönség még ebben a korai fázisban megismerkedhet a leletanyaggal, azt is jelenti, hogy az érdeklődők jobban beleláthatnak a régészeti-feldolgozási munkába, mint más tárlatok esetében. A tudományos vizsgálatok elvégzése előtt sokszor csak feltevésekre támaszkodhatnak a szakemberek, melyek végül vagy megerősítésre vagy elvetésre kerülnek – akár az egyik kiemelt lelet, egy középkori kútba dobott lócsontváz esetében is, mivel a pontosabb vizsgálatok előtt még nem valószínűsíthetjük, hogy vajon hogyan, s miért „gyömöszölhettek” bele a 15-16. században egy ilyen nagy állattetemet egy 150 cm átmérőjű kútba.
FELFEDEZÉS ÉS JÁTÉK A VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁSBAN
A 2020-as év – mint oly sok mindenki mást – a múzeumot is új kihívások elé állította. A kiállításon dolgozó csapat ragaszkodva a hagyományokhoz úgy döntött, hogy a bezárás ellenére is létrehozza a kiállítást, valamint ennek virtuális verzióját. Így a közönség az online múzeumi térben kalandozva tekintheti meg asztali számítógépen, tableten, mobiltelefonon vagy VR szemüveggel ezt a formájában is újdonságot hozó, a mostani időszak nehézségeit kicsit feledtetni próbáló, könnyed, a képregények stílusában megrajzolt, az ásatások élményét érzékletesen visszaadó tárlatot.
Az érdeklődők virtuális sétájuk során megtekinthetik a teljes kiállítást, szemügyre vehetik az apró részleteket, megpihenhetnek az egyes tárgyaknál, hogy történetükről bővebb információt szerezhessenek. A játékos kedvű látogatók pedig találgathatják, hogy vajon milyen állat csontját látják a kártyákon (medveagyar? tevekoponya? netán egy görény medencéje?); vagy voksolhatnak, hogy régészek, restaurátorok, archaeozoológusok vagy történészek szeretnének-e inkább lenni, valamint üzeneteket dobálhatnak be az Irgalmasrendi Kórház ásatásán megtalált pénzes persely virtuális másába.
LELETAJÁNLÓ
ÁSATÁS AZ IRGALMASRENDI KÓRHÁZ UDVARÁN
- MÁTYÁS EZÜSTJEI
Az Irgalmasrendi Kórház udvarán folytatott ásatás során kerültek elő a középkori Buda és Óbuda között húzódó Felhévíz maradványai. A feltárás során egy középkori kőépület romjai között, a ház egykori padlóján találtak a régészek egy cserépperselyt, amely tele volt középkori pénzekkel. A restaurátorok összesen 318 darab érmét szedtek ki csipesszel a perselyből, úgy, hogy szét sem kellett törni az edényt. A perselybe a 15. század elején kezdték dobálni a pénzeket, és a 16. század elejére telhetett meg. A legkorábbi veretek az itáliai Aquileiából származnak a 15. század elejéről. A persely érméinek kétharmada Hunyadi Mátyás (1458–1490) korából származik, a benne talált legkésőbbi pénzeket pedig II. Ulászló (1490–1516) király verette a 16. század elején.
Az udvar déli felén egy másik középkori ház maradványai, valamint két kút is napvilágot látott. Mindkettő feltöltése gazdag, késő középkori leletanyagot tartalmazott; az egyik kút alsó, szürke, iszapos rétegéből többek között egy ló csontváza került elő.
- LÓCSONTVÁZ EGY KÖZÉPKORI KÚTBÓL
Az archaeozoológus előzetes vizsgálatai alapján a ló a korszak átlagához képest viszonylag nagy termetű, kb. 150 cm marmagasságú, kifejlett mén (vagy herélt) volt, csontjain nehéz és tartós munkavégzés okozta patológiás tünetekkel. A maradványokból nem derül ki, hogy mibe pusztulhatott bele, és hogyan (miért) került a kútba. Lehetséges, hogy egykor meg akarták mérgezni a kutat, és ezért dobták bele a tetemet, de ezt egy több száz kilós halott ló mozgatásánál sokkal kisebb erőfeszítéssel is el lehetett volna érni. Az sem zárható ki, hogy a ló pusztulása idején már szemétgödörként használták a kutat, és ezért adta magát, hogy ide „temessék” el az állatot. Feltehetően többet fogunk tudni majd a kút többi állatmaradványának vizsgálata után.
TEVÉK MAGYARORSZÁGON
Az archaeozoológiai gyűjtemény válogatását tartalmazó vitrinben sokféle állatcsontot tekinthetnek meg az érdeklődők: pl. négyszarvú juh koponyáját, farkas állkapcsát, medveagyart, görénymedencét, kutyakoprolitot (megkövesedett ürülék) vagy a kuriózumnak számító tevekoponyát.
A tevék Kárpát-medencei történetéről meglehetősen kevés régészeti adattal rendelkezünk. Jellemzően két korszakban jelentek meg hazánk területén: először a római korban közel-keleti segédcsapatok révén, majd több mint ezer év múlva az ugyancsak keletről érkező török hódítókkal. Az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a fővárosban talált török kori teveleletek száma: a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályának munkatársai által vezetett ásatásokból kb. 70-80 tevecsont került elő több mint 20 év alatt.
2011-ben a II. kerület Margit körút 19-21. szám alatti lelőhelyen egy kifejlett teve majdnem teljes koponyáját sikerült feltárni. Az, hogy egy-vagy kétpúpúé-e, nem tudjuk eldönteni, mivel a tevék esetében ugyanakkora eltérések lehetnek a koponya méretei és formája tekintetében egyazon fajon belül, mint a különböző fajok között. Mivel az állat harmadik zápfoga is kinőtt már, annyit tudunk, hogy egy minimum ötéves példányról van szó.
SÍRLELET A ZRÍNYI UTCÁBÓL // EZÜST, S-VÉGŰ HAJKARIKÁK; EZÜSTGYŰRŰ
A XVII. kerületi Zrínyi utcában folyó csatornázási munkákhoz kapcsolódó régészeti feltárás helyszíne alig 3-4 méterre helyezkedett el attól a templomtól, melyet 1969-ben a BTM munkatársai már kutattak. Az ásatás még a csövezés előtt elindult. A régészek csak szórványcsontokra számítottak, de a 2 méter széles, 10–13 méter hosszú árok földrétegeinek lehúzása során előbb egy koponya teteje, majd egy teljes gyerekcsontváz bukkant elő.
Az ásatás végére egy 17 síros temetőrészlet látott napvilágot, amelyből csak 5 sír tartalmazott mellékletet, azaz a halott mellé temetett tárgyakat. A temetőt a templom közelsége okán feltételesen Árpád-korinak keltezték a régészek, s ezt megerősítették a halottak mellett talált, tipikusan Árpád-kori tárgyak: az s-végű hajkarikák is. A hajkarikát férfiak és nők egyaránt viselték, általában a fül alatt, a tarkónál kerültek elő azonos méretű párokban. A karikák mellett rábukkantak egy csontváz ujján lévő csavart ezüstgyűrűre is. A temető érdekes módon nem a csatorna alatt, hanem a felett helyezkedett el, ennek valószínűleg az lehetett oka, hogy a 60-70-es években megtalálták ugyan, de nem bolygatták meg, hanem alatta sajtolták át a csatornát.
NYUGATI ÜVEGEDÉNYEK A BUDAI PASÁK PALOTÁJÁBÓL
A Karmelita udvar ásatásán napvilágra került üvegek török koriak, anyaguk hártyavékony – megdöbbentő, hogy egyáltalán megmaradtak. Az Oszmán Birodalom üvegművessége nem állt magas színvonalon, emiatt kérdéses, hogy hogyan kerültek a budai pasák palotájába tucatszámra ilyen gyönyörű üvegtermékek. A leletek valószínűleg az utolsó budai pasa, Abdurrahman konyhakészletéhez tartoztak, és Nyugat-Európából szerezték be őket.
