Audrey Hepburn rajongóként nem volt kérdés, hogy meg kellett néznem Valló Péter legújabb rendezését a Radnóti színpadán. Így van, október végétől látható ugyanis az Álom luxuskivitelben színpadi adaptációja főszerepben Sodró Elizával és Rusznák Andrással.
Személy szerint nagyon régen láttam a filmet és a novella se volt jó ideje a kezemben, azonban tisztán emlékeztem Holly édes-bájos karakterére, amint illegálisan tartott házibulikat mindenféle kétes hírű férfi társaságában, aminek a vége mindig az lett, hogy az idegesítő japán fényképész szomszédja kihívta rájuk a rendőrséget.
Gatsby világát idéző mű
Míg az 1961-es filmadaptáció egyértelműen azt a képét mutatta New Yorknak, ami miatt bárki azonnal szívesen odaköltözne, a színdarab sokkal inkább azt az arcát mutatja a városnak, ami sosem alszik, ahová az ember csak akkor megy, ha nagyon muszáj. A narráció hangulata hűen követi a novelláét, egy kiábrándult, szerelmi csalódásokon túljutott magányos férfi monológja, aki egy kocsmában ülve nosztalgiázik egy különleges nőről, aki egykor az élete része volt. Nem is csoda, hiszen Truman Capote novellája 1958-ban jelent meg először. Az író maga átélte a második világháborút és az azt követő kiábrándulás időszakát is, ahogy Fitzgerald az első világháborút és a ’20-as évek megcsömörlött társadalmi hangulatát. Ugyanakkor egy szerelmi csalódást átélt férfi keserű vallomása abszolút örökzöld téma bármely korszakban, így könnyen tudnak vele azonosulni a nézők.
A lány, akinek nevesincs macskája van
Habár a darab inkább hajlik afelé, hogy a novella mentén vigye végig a cselekményszálat, meg kell jegyezni, hogy a rendezés sok olyan elemet átemelt a filmből, ami egyértelműen Audrey Hepburn karakterére játszik rá. Ilyenek azok a tipikus ’60-as évekbeli ruhák, amely hamisíthatatlan Audrey-stílust kölcsönöz a főszereplőt játszó Sodró Elizának. A feltűnő pink színű kabát és az elmaradhatatlan napszemüveg. Azonban a színpadon látható Holly karaktere a kinézetén kívül nem sokban hasonlít a Hepburn által alakított nőre. A Sodró Eliza által megformált Miss Golightly jellemében egy zavarodott tinédzser, aki még felnőttként is keresi helyét a világban. Szabadszájú, konvencióktól szabadulni vágyó, lázadó, olykor kimondottan hisztis. Emellett gyermekien naiv és vágyik arra, hogy szeressék. Vajon melyik férfi fejét nem tudná akaratán kívül elcsavarni? Főleg akkor, ha azok a férfiak egytől egyig jóval idősebbek nála, és a főhősnő kiélheti rajtuk azt a szörnyű apakomplexusát? Persze mint mindennek általában ezen a világon, ára van.
A happy end maradjon csak meg Hollywoodnak
Be kell látni, hogy egy olyan karakter esetén, akit az élet folyton próbára tesz, pofozgat, és mégsem képes változni, fejlődni, meghaladni önmagát, annak nehéz boldog befejezést adni. Fred, az író és Holly talán egyetlen őszinte barátja is csupán remélni tudja, hogy a lánynak egyszer benő a feje lágya, lenyugszik és akkor talán boldog élete lehet. Bárhogy is legyen, egy biztos, az a bizonyos neve nincs macska jó gazdára talált. Legalább emiatt nem kell aggódnia Hollynak. Már ha egyáltalán érdekli az a macska.
Összegzés: Aki nem ismeri a filmes verziót vagy sosem hallott Audrey Hepburnről talán kevesebb elvárással megy megnézni a darabot. A szereplők mindegyike abszolút szerethető, egyes karakterek ugyan kevesebb szerepet kaptak (pl. Mr. Yunioshi), mások viszont talán a kelleténél többet (pl. Mag Wildwood, Holly nagy riválisa). Egyetlen negatívuma talán az, hogy a jelenetek kissé filmszerűen váltogatják egymást, kimerevítésekkel, ami nehezen összeegyeztethető a színházi műfajjal. De Sodró Eliza mindenképp életszerűbbé és szerethetőbbé tette Holly karakterét, mint ahogy azt korábban láthattuk a filmvásznon.
