spot_imgspot_img
spot_img

Hogyan tartsuk be az újévi fogadalmunkat? – A pszichológus válaszol

-

Article Top Ad (AdSense)

Az év végéhez közelítve az emberek nagy részéből előtör a nosztalgia, az elmúlt esztendő emlékei és a lezárás gondolata. Másrészt újévi fogadalmak garmadája sorakozik a fejünkben, az igény a változásra az év ezen szakaszában fogalmazódik meg leginkább a társadalomban. Szili M. Hanna pszichológussal az óév összegzéséről, újévi fogadalmakról és a koronavírus járvány hatásairól beszélgettünk. 

B-COOL: Az év vége felé általában mindenki elgondolkodik azon, hogy mi minden történt vele az adott esztendőben, egyfajta összegzésként gondolunk erre az időszakra. Pszichológiai szempontból fontosnak tartod ezt az összegzést, és ha igen, miben segíthet?

Szili M. Hanna: Ennek ősi hagyománya van; Január hónap neve a kétarcú Janushoz kötődik, aki egyszerre néz visszafelé az óévbe és előrefelé az újba. Valaha az újév mezőgazdaságilag fontos eseményekhez kötődött, pl. a betakarítás vége vagy az új vetési időszak kezdete. Ilyenkor szükségszerű is volt az előző év értékelése és a tervezés a következőre. Vagyis azt gondolom, hogy ennek az összegzésnek megalapozott funkciója és hagyománya van. Sőt, ezek a ciklikusságok nagyon is meghatározóak. Abban nem hiszek ugyan, hogy ennek szükségszerűen Január 1-hez kell kötődnie (a zsidó újév pl. továbbra is ősz elején van), legalábbis a modern ember számára ennek kevésbé van jelentése. Szimbolikus szempontból mégis fontos.

Az időnkénti összegzési pontok egyrészt segítenek egyfajta folytonosságot teremteni az életben. Tehát folyamatában tudjuk végiggondolni, mi, miért és hogyan történt velünk. Volt-e olyan pont, ahol másképp is dönthettünk volna, mi az, amit tudunk korrigálni, miben szeretnénk változtatni vagy változni?

B-COOL: Mit javasolsz, hogyan végezzük el az előző évi önvizsgálatot? Milyen módszerek vannak erre?

Szili M. Hanna: Én a magam részéről nagyon szeretem az Évrendező füzetet (Year Compass). Az Évrendezőt kifejezetten úgy állították össze, hogy figyelembe vesz pszichológiai szempontokat; fókuszál a pozitív élményekre is, de kijelöli a változás fontos területeit. Például annak összegzése, hogy hogyan vagyunk jelen a kapcsolatainkban, a családunkban vagy a munkánkban segít, hogy lássuk, mi az, amivel elégedettek vagyunk, és min szeretnénk változtatni. A naplóírás, vagy egyszerűen egy csendes óra is ugyanilyen jó lehet. Érdemes többet kipróbálni, keresgélni az interneten, részt venni eseményeken, alakítani a saját szájízünk szerint.

Fotó: 777blog

B-COOL: Egyáltalán kell újévi fogadalmakat tenni? Szükség van rájuk a sikeres 2023-as évkezdéshez?

Szili M. Hanna: Szerintem nincs, de van, akinek segít abban, hogy irányokat fogalmazzon meg maga számára. Van egy mondás, amit én nagyon kedvelek, hogy minden év legyen egy kicsit jobb.  Mindegy miben fejlődőm, hogyan határozom meg a fejlődést, vagy azt, mi a “jó”, egyszerűen egy törekvést fogalmazok meg arra nézve, hogy haladjak a magam által kijelölt úton. Talán látszik is, hogy ez a fajta törekvés nem is annyira egyszerű. Érdemes legalább sejtenem, merrefelé szeretnék haladni, mik a prioritásaim, az igényeim, a képességeim… Egyszóval nem hirtelen döntésekről, hanem egy lassú, kitartó építkezés folytatásáról van szó. 

Fotó: Pinterest

B-COOL: Köztudott, hogy év elején megtelnek a konditermek és szépen lassan lejjebb hagy a lelkesedés. Ugyanez igaz a fogadalmak nagy részére, az emberek nem kis százaléka már februárra elfelejti a világmegváltó terveit. Miért nem tartjuk be az újévi fogadalmakat?

Szili M. Hanna: A fogadalmaknak sokszor nincs még megfelelő alapjuk. Vagyis hiába határozom el, hogy holnaptól többet fogok olvasni, ha nincs meg hozzá a kellő motivációs bázisom, ha nem is tudom, mit akarok olvasni, ha nincs rá időm. vagy a jelenlegi időbeosztásom nem teszi lehetővé, neadjisten nem is szeretek olvasni, csak szeretném magamat műveltebbnek gondolni és a Béla azt mondta, ehhez olvasni kell.

Szokták mondani, és én is így tapasztalom, hogy egy-egy új szokás beépüléséhez kb. 90 napra van szükség. Vagyis ha elhatározom, hogy elkezdek edzeni hetente háromszor, akkor ezt három hónapon keresztül nagyjából fixen kell csinálnom. Mindegy, mennyit, csak csináljam. Nomármost, 90 nap az hosszú idő. Van benne kifáradás, motiválatlanság, nem várt események. Ráadásul az eredmény sem azonnali, és olyankor csak nyűgnek tűnik az egész. Egyszóval, amennyire könnyű kimondani, hogy jó, akkor edzeni fogok, annyira nehéz végigcsinálni. 

A másik az, hogy ezek a fogadalmak sokszor arról szólnak, hogy érzünk valami hiányt vagy hibát és azt akarjuk javítani. Sokszor azonnali változást várunk magunktól egy hirtelen ötlettől vezérelve. Ez is kulcsszó, hogy ezek inkább ötletek, felbuzdulások, mintsem valódi igények mentén hozott döntések és vállalások.

Azt gondolom, egy reális vállalás lenne az – és ebben egyébként a korábban említett Évrendező füzet egészen jó -, hogy idén jobban figyelek az egészségemre. Ez egy többtényezős dolog, sok lehetőséget ad; elkezdhetek akár edzeni, vagy eljárhatok rendszeresen kikapcsolódni, vagy többször megyek fogorvoshoz. Az igény megfogalmazása is tisztább. Ha azt mondom, leszokom a dohányzásról, akkor nem világos, hogy én ezt magamért, az egészségemért teszem, vagy csak dacból, vagy mert a környezetem (pl. Béla) szerint így helyes.

Fotó: Static

B-COOL: A be nem tartott fogadalmak pedig végül csak csalódáshoz vezetnek, és igy el is mehet a kedvünk egy-egy célunktól. Hogyan lehetne mégis betartani őket, vagy hosszútávon kitartani egy kitűzött cél mellett?

Szili M. Hanna: Ez sajnos elég tipikus, pedig egyszerűen arról van szó, hogy olyan vállalásokat tűzünk ki magunk elé, amiket ember legyen a talpán, aki frissen, fitten és állandó boldogságban úszva vitelez ki, lehetőleg azonnal és teljes sikerrel. Gyakran elvárjuk, hogy a fogadalmaink önmaguktól és automatikusan javítanak majd valamit az életünkön, márpedig ez nem ilyen egyszerű.

Szerintem reális célokat érdemes kitűzni, és hirtelen döntések helyett hosszabb távon és folyamatában látni ezeket. A legtöbb változtatást érdemes kicsiben kezdeni. Visszatérve az edzésre; a napi egy óra például rengeteg. Vannak szuper challenge-ek a neten, amik fokozatosan épülnek fel, és ahol tulajdonképpen arra próbálnak trenírozni, hogy ha már napi 5 percet szántál rá, az sokkal több, mint a semmi.  Bár én nem vagyok sem az újévi, és úgy általában a fogadalmak nagy híve, ha valaki mégis szereti ezeket, érdemes a mindent vagy semmit jellegűek helyett fokozatos változásokat tervezni.

Amikor pedig mégsem tudjuk tartani, mert ilyen mindig van és mindig lesz, érdemes inkább azt megkérdezni magunktól, miért alakult így. Egyáltalán tényleg “elbuktunk”, vagy csak egy átmeneti kihagyás miatt érezzük, hogy visszafordíthatatlanul elbuktunk? Tényleg testhezálló dolgot választottunk? Van elég motivációnk?  Ha nincs, miért nincs? Mi lehet az, ami segíthet, hogy visszatérjünk az elhatározáshoz? Vagy ha nem visszatérni kell, milyen más lehetőségek közül választhatunk?

Interjúalany: Szili M. Hanna – pszichológus, művészetterapeuta 

Így vészeljük át könnyedén a telet és a bezártságot – A pszichológus válaszol

 

 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!