A háború híre, a katonai műveletekről szóló képes híradások megrázták, megrázzák a világot. A felnőttekben is megannyi kérdés felmerül, nemhogy a gyermekekben! A biztonságérzetünket is befolyásolja a kialakult helyzet, és gyermekeinkre is kihat mindaz, amit maguk körül érzékelnek. Fontos, hogy beszélgessünk velük!
A gyermekek sokszor úgy dolgozzák fel a hozzájuk eljutó információkat, hogy eljátsszák mindazt, amit hallanak. Így aztán sajnos a napokban több óvónő, pedagógus, szülő, nagyszülő tapasztalhatta, hogy a gyermek használja az Ukrajna és Oroszország szavakat, támadásokat indít a minivilágában a játékaival, és a tévében, neten hallott háborús retorikából emel ki kifejezéseket.
Minden gyereknek joga érteni, hogy mi zajlik körülötte. Több szervezet is igyekszik most segítséget, támpontokat adni a szülőknek.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány is összeszedett pár fontos dolgot, ami segíthet:
- A gyermekeknek elsősorban arra van szükségük, hogy a szüleik állapotát, érzéseit értsék. Ez alapvetően növeli a biztonságérzetüket.
- Nem szükséges nekünk felhozni a témát, ha a gyerek egyébként nem kérdez, érdeklődik. Lehet annyit is mondani, hogy „Velünk minden rendben, de olyan híreket olvastam, amiktől feszült lettem. Keresem a módját, hogyan tudok nyugodtabb lenni.”
- Ha a gyerek kérdez, akkor először érdemes megtudni, hogy mire kíváncsi, mi érdekli, mit hallott. Így tudjuk „bemérni”, hogy mire van szüksége. Ne magyarázzuk túl feleslegesen a helyzetet, de ne bagatellizáljuk.
- A gyerek akkor lesz nyugodtabb, ha érti az érzéseinket, és kap információt arról, ami érdekli őt. Olyan mondatoktól, hogy „Nincs baj.”, „Nem lesz semmi baj.” nem fog megnyugodni, ha közben azt érzi, hogy a szülő/felnőtt tele van feszültséggel. Üresen csengnek majd neki ezek a szavak.
- Ne hazudjunk. Ne mondjunk olyat, amit magunk sem hiszünk el, vagy amit nem érzünk őszintének.
A gyerekek nem sérülnek attól, ha a szülőjük szomorú vagy fél. Attól sérülnek, ha ezekről az érzésekről nem lehet beszélni.
- Nem az a dolgunk szülőként, hogy minden kérdésre pontos, „szakmai” választ adjunk. Mondhatod, hogy „nem tudom” vagy „ezt most nem lehet még tudni, ezért is hallgatjuk olyan figyelmesen a híreket”.
- Nem dolgunk kisebbíteni a helyzet súlyát. Nyugodtan mondhatjuk: „Sok száz kilométerre zajlik tőlünk, és nem mi vagyunk a célpont, de ez nagy dolog, ami most történik.”
További információkat itt találhatsz: https://www.facebook.com/hintalovon/
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány az alábbiakkal segíti a felnőtteket:
- A legfontosabb, hogy bírd ki és fogadd el az érzéseit, a megnyilvánulásait. Ahogy minden más bizonytalan, nehéz érzelmekkel teli helyzetben, most is az a lényeg, hogy a téma ne legyen tabu és hogy megadd neki azt az érzelmi támogatást, amire szüksége van.
- Ne hagyd magára, ha beszélgetni szeretne a hírekről, segíts neki kifejezni a gondolatait akár szóban, akár fiatalabb gyerekek esetében rajzolás vagy mesék, zene által.
- Ha szükséglete, hogy megélje a szomorúságot, akár dühöt, bizonytalanságot, akkor légy vele türelmes. Az érzelmeit ne kérdőjelezd meg, ne bagatellizáld, ne sürgesd – az érzelmeiről senki nem tehet. Abban viszont segíthetsz neki, hogy mit kezdjen velük.
- Ne ijedj meg a kérdésektől, de figyelj a gyerek vagy kamasz igényeire, amikor válaszolsz! A korának megfelelő módon próbáld elmagyarázni neki azt, hogy bár az óvodában, iskolában, a hírekben most rémisztő képeket láthat és számára talán érthetelen információkat olvashat, ő most személy szerint biztonságban van.
- Beszélgess vele arról, hogy nem minden hír hiteles, fontos, hogy ne ijedjen meg minden, az óvodában vagy iskolában keringő pletykától, híreszteléstől.
Ha bizonytalan vagy, hogy hogyan reagálj, akkor bátran kérj te is segítséget, ne maradj egyedül! Ha gyerekkel, kamasszal kapcsolatban szeretnél beszélgetni valakivel, bátran hívd a Kék Vonalat a 116-000-ás számon!
Itt több információt is találhatsz: https://kek-vonal.hu/
Kapcsolódó cikkünk:
Átjöhetnek a határon a chip nélküli háziállatok a menekülő gazdájukkal
