Talán minden másként alakult volna a történelemben, ha ezek a bátor nők nincsenek.
A kémek története mindig rejtéllyel teli és csupa izgalom. A legtöbb embert kortól és nemtől függetlenül magával ragadják. De amíg James Bond csak egy kitalált figura, a következő nők nagyon is éltek… méghozzá nem is akármilyen életet.
Mata Hari
Eredeti nevén Margaretha Zelle semmihez sem fogható, sejtelmes előadásával teljesen elvarázsolta párizsi közönségét. A férfiak a lába előtt hevertek és Mata Hari mindig megtalálta a módját, hogy nagyvilági módon élhessen. Egészen addig, míg az általa képviselt táncstílus népszerűségét nem vesztette. Visszatért szülőföldjére, Hollandiába, ahol a német konzul sok pénzt ajánlott fel neki… persze némi információért cserébe. Mata Harit azonban semmiféle meggyőződés nem hajtotta, egyetlen célja volt mindössze: jól akart élni. Visszatért Párizsba, ahol beleszeretett egy fiatal orosz tisztbe, akinek ügyében a francia kémelhárítás egyik tisztjétől, Georges Ladoux-tól kért fordult segítségért. A férfi ígéretet tett, hogy menlevelet ad az orosz katonának, ha cserébe Mata Hari Franciaországnak dolgozik. Így Mata Hari kettős ügynök lett, de később kiderült, hogy végső soron egyik oldalról sem gyűjtött híreket és információkat. Amikor a németek rájöttek, csapdába csalták. Végül a franciák letartóztatták és 1917-ben kivégezték. Nyolcvannégy évvel a halála után a francia Igazságügyi Minisztérium kijelentette, hogy Mata Hari “soha nem szolgált használható információkkal a németek számára.”
Virginia Hall
A kém, akire a legdühösebbek voltak a németek és akibe beletört bicskájuk is, még annak ellenére is, hogy az összes kettős ügynökük a nő nyomában lihegett. Virginia viszont az álcázás nagy mestere volt: volt, hogy őszre festett hajával öreg fejőnőnek öltözött, és még a fogtöméseit is kicseréltette olyanra, amit Franciaországban használtak. Pedig fél lába miatt egyáltalán nem volt egyszerű dolga. A „Bicegő Hölgy” 27 éves volt, amikor Törökországban egy vadászaton lábon lőtte magát. Bal alsó lábszárát amputálták, amelynek helyére egy fa került, akit Cuthbertnek keresztelt el. Virginia roppant művelt volt, közgazdaságtanból és jogi tanulmányokból is diplomát szerzett, folyékonyan beszélt franciául, olaszul és németül. Létrehozott egy egész hálózatot, amely hihetetlenül nagy sikereket ért el a hírszerzésben. Annak ellenére, hogy a németek több ügynökét is elkapták, őt soha. Vakmerő volt és bátor, ahogy 1944. májusában is, amikor az előbb említett idős nőnek álcázva szállítmányok ledobását kellett volna koordinálnia, de ő még tovább lépett, és csapatával lerombolt négy hidat, kiskiklatott több tehervonatot és átvágtak számos telefonvonalat. A szövetségesek partaszállása után további tevékenysége megszűnt, ám később is kémkörökben mozgott, és Amerika minden idők legsikeresebb kémnőjének nyilvánították. 1982. július 8-án halt meg.
Nancy Wake
98 éves korában halt meg egy másik nagyszerű kém, akit a németek „Fehér Egérnek” neveztek, mert egyszerűen lehetetlen volt elkapni. A csinos Nancy Wake még a II. viláégháború előtt feleségül ment egy francia gyártulajdonos playboyhoz, akivel csillogó életet éltek. Eleinte újságíróként dolgozott, majd amikor kitört a háború segíteni kezdett az ellenállás megszervezésében, a kiképzésben, illetve a Dél-Franciaország fölött lelőtt pilóták megmentésében, akiket a Pireneusokon keresztül Spanyolországba juttatott. Később, ahogy a háborúban való részvétele egyre jobban elmélyült, a britek több mindenre kiképezték: ejtőernyővel leszállt az ellenséges területeken, megtanult géppuskával lőni és képes volt arra is, hogy puszta kézzel öljön. Szivarozott és bárkit az asztal alá tudott inni, viszont egy lépést sem tett Chanel rúzsa, arckréme és piros szatén párnahuzata nélkül. Rendkívül motivált volt: 1944-ben sikeres rajtaütést hajtott végre egy Gestapo helyőrség és egy közép-franciaországi fegyvergyár ellen. A németek hatalmas pénzt ajánlottak fel annak, aki Nancy nyomára vezeti őket, de ő rettenthetetlen és utolérhetetlen volt. A háború végén a britek, a franciák és az amerikaiak is kitüntették. 2011. augusztus 7-én halt meg.
Josephine Baker
Josephine Baker nem csak briliáns táncos és énekesnő volt, hanem elszánt polgári jogi aktivista és a francia ellenállás kémje is. Amikor 1939-ben kitört a második világháború, beállt a francia katonai hírszerzéshez, hogy a különböző társasági eseményeken és partikon információt gyűjtsön német tisztekről, és így a német hadsereg mozgásáról. Amikor Németország megszállta Franciaországot, hatalmas népszerűsége a nácik körében lehetővé tette számára, hogy szabadon mozogjon, így a kottáján szállította a láthatatlan tintával írt információkat Angliába.
Julia Child
A nő, aki egy nap a francia konyhaművészetéről lesz híres korábban kémként dolgozott az Amerikai Egyesült Államoknak. A kaliforniai születésű lány már 1942. tavaszán, mint civil önkéntes egy kis ízelítőt kapott a hírszerzésből. Az ellenséges támadások megakadályozása érdekében a légijármű figyelmeztető szolgáltatás nyomon követetése volt a feladata Los Angelesben. Nem sokkal később jelentkezett az önkéntes sürgősségi szolgálatra, de magassága miatt elutasították. Elhatározta, hogy csak azért is részt vesz a háborús erőfeszítésekben, és mivel mindig is érdekelte a hírszerzés, jelentkezett a mai CIA elődjének számító OSS-hez. Washingtonban, mint kutatási asszisztens kapott állást, majd a következő évben egy új részleghez helyezték át, ahol egyik feladata volt a lezuhant pilóták távoli helyeken való túlélésének kidolgozása. 1944-1945-ben Ceylonban, Srí Lankán és Kínában teljesített szolgálatot, ahol nagy mennyiségű titkos dokumentumért felelt. Bár technikailag soha nem kémkedett más emberek után, az OSS magas rangú polgári hírszerző tisztnek minősítette. A Srí Lankán töltött idő alatt beleszeretett egyik tiszttársába, Paul Childba, akivel 1946-ban összeházasodtak. A férfit 1948-ban az Amerikai Információs Ügynökség Franciaországba küldte, és itt kezdődött el Julia örökkévaló szerelme a francia konyha iránt. Beiratkozott a Le Cordon Bleu szakácsiskolájába, majd 1961-ben megjelentette a Francia Konyhaművészet Titka (Mastering the Art of French Cooking) című könyvét, amely elindította világhírű gasztronómiai karrierjét.
Itt további érdekes olvasnivalót találsz:
