1979. óta március 24-én az ikonikus miniszoknyát ünnepeljük, amelynek története cseppet sem rövid, viszont annál érdekesebb… tele a hatvanas évek kultúrális és szexuális forradalmával, és némi hedonizmussal.
Ahogy mi magunk is tapasztaljuk, a trendek időről-időre változnak és nem mindig a tervezőktől függ, hogy melyik az a ruhadarab, amelynek korszakalkotó sikere lesz. A miniszoknya, amit ma ismerünk, és amit annyira szeretünk egy ifjúsági kultúrális mozgalomból kelt életre, illetve abból a vágyból, hogy végre el lehessen rugaszkodni az 50-es évek unalmas, poszt háborús divatjától.
Már az ókorban is?
Régészek már az i.e. 5000 körüli időkből származó olyan ősi figurákat fedeztek fel, amelyeken a nőket a mai miniszoknyához hasonló ruhadarabban ábrázolták. Ebből arra következtettek, hogy ezek a ruhaneműk ekkor jellemző ruhadarabok voltak, azt azonban azóta sem tudni, hogy a viseletnek praktikus vagy egyéb okai lehettek…
A XX. századról, pontosabban az 1920-as évekről szerencsére már sokkal pontosabb tudásunk van: a bubifrizurás, charlestont táncoló fiatal lányok megjelenésében látványosan rövidülni kezdtek a ruha és szoknyahosszok. Eme merészebb ruhadarabok kialakulásához a háború után a társadalmat jellemző vágy, illetve a női jogok fejlődése vezetett. Az 1930-as években aztán ismét a konzervatívabb trendek kerültek előtérbe, majd a második világháború során a szövetek arányosítása végett eredményezett rövidebb szoknyák következtek.
Oh, azok a hatvanas évek!
Azt semmiképp nem mondhatjuk, hogy egyik napról a másikra tört utat magának a miniszoknya, de az 1951-ben készült Flight to Mars and Forbidden Planet című sci-fi filmnek hála egyre jobban bekerült a köztudatba. Végül elérkeztek a forrongó és lázadó hatvanas évek, amelyek magukkal hozták ezt az ikonikus ruhadarabot, amely feltehetően még hosszú évtizedekig velünk lesz.
Mary Quant úttörő szerepet játszott a hatvanas évek Londonjának divatjában és a divaton keresztül hozzájárult a nők felszabadításához. Mindez azt mutatta, hogy a miniszoknya egyáltalán nem egy múló hóbort volt, hanem egy valódi kultúrális mozgalom. A feminizmus második hulláma volt ez (az első a szüfrazsettek kora volt), amikor a nők végre módot találtak arra, hogy átvegyék testük felett a rendelkezési jogot. A miniszoknya a maga játékosságával és lázadásával pedig maga volt a tökéletes eszköz, amely egyben a társadalmi dinamika változását is képviselte.
Na de, vissza Mary Quanthoz, akinek a szuper rövid szoknyák és ruhák lettek a védjegyei. Története 1955-ben kezdődik, amikor a Kings Roadon megnyitotta hírhedt üzletét, a Bazaar-t, ahol egyszerű fazonjai és erős színei megkérdőjelezték a még mindig uralkodó konzervatív értékeket. Quant egy valóságos látnok lehetett, pontosan tudta, hogy mi kell a fiatal nőknek. Üzlete, a Bazaar hamarosan egy igazi közösségi hellyé vált, ahol a betérők egészen különleges hedonista vásárlási élményt kaptak, ruhákkal, zenével és italokkal. Quant divatstílusa volt minden, amivel a fiatal nők azonosulni akartak: kacér volt, játékos és egybecsengett az egyre fokozodó szexuális kifejeződéssel.
A miniszoknya, mint sokkoló
Miközben a fiatal nők üdvözölték, a társadalomban egy valóságos sokkhullámot indított el. Sokan vulgárisnak titulálták, 1965-ben még a nagy Coco Chanel is egészen meghökkent. De hódító útja végül a vártnál gyorsabban elindult a nagy divatházak felé, nem sokkal később Yves Saint Lauren és Pierre Cardin is felismerték a trendben rejlő erőt és a tervezőasztalokon egyre több mini és szupermini fazon született. Ráadásul kényelmes viselet volt, ellentétben a korábban hordott női szoknyákkal. A hetvenes évek hippikorszakának következtében a miniszoknya uralma a hetvenes években átmenetileg leáldozott, hogy aztán a nyolcvanas években újúlt erővel térjen vissza, amikor a feminista mozgalmak újra erősödőben voltak.
Manapság pedig? Ahogy egyre inkább elfogadottá válik, hogy minden test a maga sajátos módján szép, a miniszoknya újra a női szabadságot szimbolizálja, vagyis azt, hogy mi döntjük el, hogy mikor, mit veszünk fel…
Itt további érdekes olvasnivalót találsz:
