Ebben a sokszínű és meghatározhatatlan világban zenekarával az egyik legegyedibb irányt képviselik a magyar zenei piacon. Mivel zenész családba született sorsa soha nem volt kétséges. Elég őrült és kreatív ahhoz, hogy saját útját járja, amelynek végeredménye egy fantasztikus zene, amelynek mindig mély mondaivalója van. A Heatlie zenekar frontemberével, Heatlie Dáviddal beszélgettünk…
Percre pontosan érkezik a megbeszélt találkozóra. Csíkos pólóját figyelve arra gondolok, hogy mennyire illik laza személyiségéhez. Mindketten ugyanazt a csilis limonádét választjuk, majd kezünkbe hűsítő italunkkal keresünk magunknak egy árnyékos asztalt.
– Több dalotok is van, amelyeket nagyon szeretek, mert amellett, hogy jó a zene, mondanivalójuk is van. Mi az, ami hatással van rád és a zenédre?
– Reggelente jönnek a legjobb ötletek, és ahogy megfigyeltem főleg olyankor, ha egy fáradtabb éjszaka van mögöttem. Mostanában családi dolgok miatt gyakran voltam szomorú, és ez sokféle érzelmet váltott ki belőlem, és jó volt ezeket kiírni magamból. Amikor megszületik bennem a dal általában dobbal kidolgozom vagy megírom a gitártémát, aztán Fehér Holló Attilával folytatjuk a munkát. Nagyon szeretem, ha valaki külső szemmel tud segíteni. Most azon dolgozunk, hogy minden Heatlie dalnak egyből felismerhető legyen a stílusa.
– Hogyan definiálod a saját stílusodat, milyen a Heatlie-stílus?
– Nem könnyű erre válaszolni. Mi szövegcentrikus pop-rocknak szoktuk nevezni. Vannak rockosabb és diszkósabb dalaink, kicsit még megfoghatatlan, de leginkább a pop-rock irányába haladunk. Ősszel jön ki az új lemezünk, amit eredetileg ugyan márciusra terveztünk, de nagyon örülök, hogy nem siettük el, így szövegileg és zeneileg is büszkén tudjuk majd megmutatni.
– Milyenek dalokat hallhatunk majd ezen a lemezen?
– Több szövegíróval dolgozunk együtt. Sok szöveget írt egyik jóbarátom, Tyson, de most először arra gondoltunk, hogy felkérjük a Jetlag együttes énekesét, Belényi Mihály Audiopoetát, és Molnár Tamást. Ezen a lemezen lesz rajta a Hideg fény című dalunk, de egy kicsi őrültebb dolgok is. Sok mindenbe nem mertem volna belevágni, ha nincs Fehér Holló Attila, aki hangszereli a dalainkat. A kedvencem egyébként a Bújjunk el című nóta, ami most lett kész, és amihez nagy reményeket fűzök. Mindent erre a dalra fogunk feltenni, és remélem, hogy meghozza a várva várt sikert.
– A valóságban mennyire vagy őrült és bevállalós?
– Nem vagyok teljesen százas, az biztos. Néha el is gondolkozom, hogy harmincévesen jó-e ez a hozzáállás, de sok mindenen átlendített már. Nem mindegyik dalom tükrözi száz százalékosan, hogy milyen vagyok, mert néha túl komolyan veszem a munkát. Persze ilyenkor azt érzem, hogy veszítek a hitelességemből, de most mindegyik szám olyan lesz, ami valamiféleképpen velünk volt az eddigi életünk során.
– Két zenész szülő mellett hogyan kezdődött a te zenei karriered? Eleve elrendelt volt, hogy Csepregi Éva fia csak zenész lehet?
– Szerintem igen. Amikor nyolc-kilencévesen zeneiskolába jártam és elkezdtem dobolni tanulni, már nem láttam más utat. Sok mindent meghatároz a család, ahová születünk. Mindkét szülőmtől zenét kaptam, még a szomszéd is mindig hangosan hallgatta a zenét (nevet-szerk.). Nem volt olyan, hogy ne szólt volna valami a fülemben, már édesanyám hasában is a „Kétszázhúsz felett”-et hallgattam
(nevetünk – szerk.).
– Nem csoda, hogy 15 évesen a Neoton Família dobosa lettél…
– Ez egy nagyon vicces történet. A Vecsési Sportcsarnokban volt egy koncert, ahol beültem a hangbeállásra. Amikor a dobos, Bardóczi Gyula meglátta, mondta, hogy próbáljam csak ki magam és beinvitált a dobszólóba. Amikor később néhány héttel később búcsút vett a Neotontól, én maradtam a dobos. Az egész olyan gyorsan történt: júliusban még Gyula volt, augusztusban második felében pedig már én ültem a dobok mögött.
– Még kamaszként kerültél bele a hazai popélet és koncertek világba. Hogyan élted ezt meg?
– Nagyon izgultam, bár a hosszú hajammal próbáltam egy igazi lázadó rocker srácnak mutatni magam. Bár nem tudom ki ellen lázadtam, mert a szüleim mindig nagyon jó fejek voltak.
– Milyen volt ilyen híres anya mellett felnőni?
– Nagyon jó. Anya néha elnézést kér azért, hogy milyen nehéz nekem, hogy életem végéig Csepregi Éva fia leszek, de én mindig is nagyon büszke voltam rá, és nem akarom őt túlszárnyalni. Soha nem volt átlagos anya, és szerintem megengedőbb volt, mint más édesanyák. Amikor elkezdtem velük zenélni nagyon féltett, mert tudta, hogy mennyi éjszakázással és bulival jár együtt ez az élet, és azért is, nehogy ez az iskola rovására menjen. Néha előfordult, hogy egy-egy koncert miatt kikért az iskolából, de ez soha nem okozott nehézséget, és végül, ha később is, de lediplomáztam.
– A La Mama Hotel című számod, amivel 2019-ben bejutottál A DAL válogatóba arról szól, hogy a fiatalok félnek kirepülni, óriási a felelősség, és a szülők lehetetlen elvárások elé állítják a gyerekeiket. Neked milyen volt ez a saját lábra állás?
– Nem rólam íródott a dal, de sok olyan része van, amivel nagyon tudok azonosulni. Azt látom, hogy nem jó, amikor kikerülünk a nagybetűs életbe és kiderül, hogy nem vagyunk akkora sztárok, mint amekkorának a szülők elképzelik a gyerekeket. Ez az elfogultság és túlzott támogatás nagyon meg tud bukni. Sokszor nem könnyű feldolgozni. Én nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert anya éppen válófélben volt az akkori párjával, és én is akkor költöztem el. Bár bennem is volt félelem ezzel kapcsolatban és ez volt az első nehéz döntésem, de végül jól sült el.
– Hamarosan nektek is lesznek gyerekeitek és szülőként is megtapasztalod majd ezt…
– Igen, anyukám már nagyon várja… (nevet- szerk.)
– Szerinted nagyobb önállóságot adott, hogy 15 éves korodtól kezdve együtt koncerteztél a
zenekarral?
– Mivel tizenöt évesen már rendes fizetést kaptam és nem kellett költeni semmire, nem várták el, hogy beleadjak a rezsibe, elmehettem volna egy rossz úton. De hamar kiderült, hogy nem a pénz boldogítja az embert, hanem az élmények gazdagítanak. Ez a mai napig velem él.
– Hogyan tervezed a jövőt: Neoton vagy saját zenekar?
– A Neotont nagyon nehezen tudom elengedni, mert az egész gyerekkoromat és az eddigi életemet meghatározta. Nagyon jó origó volt. Egy igazi otthon érzést ad, egy újabb „La Mama Hotel”. Ugyanakkor már van egy helyettesítő dobosunk, aki beáll, ha ütközés van a saját zenekarommal…
– Hol láthat Titeket legközelebb a közönség?
– Novemberben az Akváriumban lépünk fel, de előtte ősszel jön az új lemezünk, amivel szeretnénk nagyon sokat koncertezni.